Spirit {ang} – lelkierő, lélek, szellem (meg még sok minden m ás, de az alkoholos vonatkozást most hagyjuk).
Spirit Kupa (Zboray Mercédesz emlékverseny) {hun} – kötetlen, baráti hangulatú együtt vitorlázás az őszi Adrián. Persze megy a harc a jobb pozícióért, hiszen, ahogy Ellen MacArturtól tudjuk, ahol legalább két hajó megy egymás mellett, az már verseny.
Idénre nagyot vállaltak a szervezők, 20 hajós flotta állt a jelentkezők rendelkezésére. Ha nem is One-Design módon, de markáns különbségek nem voltak az Elan 340-esek között. Elég csak megnézni az eredménylistát, hogyan váltogatják egymást a jezerai és biogradi gépek. Ezzel nagyon előre szaladtunk, kezdjünk inkább korábbról: másfél héttel a verseny előtt hajósorsolás a Kopaszi-gáton. Máté (Kakas, Főszervező), mint a szőnyeges fiúk, már megint kitalált valamit. Célba dobás lufikra, pukkanás után kihullik a hajó nevét tartalmazó cetli, jelölt fölveszi, elolvassa, regisztrálja. Egyszerű. Lehetne, ha működne, de a dart tompa, a lufik ellenállók, a tábla leesik a helyéről. A nehézségeken senki nem akad fenn, óriás röhögések közepette vadásszuk a papírdarabokat a padlón – már itt elkezdődik a hangulat.
A következő szombaton (szeptember 4.) irány Biograd, nem kell hajnalban kelni, sem az éjszakában utazni, még úgy sem, hogy egy órás nagybevásárlást csapunk. A horvátoknál elszálltak az árak, inkább itthonról visszük az alapanyagot. És a spiritet – tudjátok, a másik fajtát. Délután hajóátvétel, este dalolászás, zeneüvöltetés. Vagyis a kikötő többi lakójának zavarása. Egy német úr éjfélkor nem bírja tovább, a végén már rendőrrel fenyegetőzik. Igaza van, mi halkulunk. Azért egy-egy csujogatás még felhangzik, de végre nem vagyunk teljesen botrányosak.
Vasárnap: reggel nekiindulás, hogy a csapat másik felével és a Rendezőséggel valahol a két bázis között félúton találkozzunk. Délben rajt (biztonsági megfontolások alapján kreuzos, ahogy egész héten), már gyengül a Burin, de legalább egyszerű spinakkert húzni a pályajelként szolgáló sziget kerülése után, aztán kettőre kivasalják a vizet. Szerencsére csak rövid ideig maradunk szél nélkül, bejön a Misztrál, azzal érünk Zut déli végéhez, majd spinakkerezünk a Kornátok alá, ahova mi érünk elsőnek, de ez annyira megzavar minket, hogy 1 kilométeren két hajó is megelőz.* Harmadikként futunk be, fürdés, aztán még egy laza órás kreuz Piskera kikötőjébe. Ott legalább csak magunk vagyunk (majdnem), plusz a társaság visszafogottabb is, mint előző este. DJ-k nyomják a zenét, van, akinek bejön, van, akinek kevésbé, de ízlésről nem vitatkozunk. Inkább hagyjuk őket alkotni. Hogy működik-e versenyzés és buli együtt? Nos, ez nem egy világbajnokság, és ha hiszitek, ha nem, mindenki mértéket tart – már ami a mulatást illeti.
Hétfő: Felhős ég alatt indulunk, napsütésben rajtolunk, aztán esőben futunk be (nekünk megint harmadik). A kettő között észak felé kergetjük egymást a szigetek között, van, hogy 50 méteren belül négy hajó spinakkerezik együtt a négyes szélben, cél a Telascica-öböl egyik kis szigeténél, ahonnan átcsobog a mezőny Sali elé, közben „Ne billegtesd a hajót, mert kiborul a kaja!”. Az ígéret szerint pályafutam lesz délután, de nem adok rá sok esélyt, hogy valóban bekövetkezik, annyira bevette magát mindenki a kikötőbe. Ruji (Ruják István, a Rendező) azonban elszánt, fél ötre rajtot hirdet. Kicsit csúszik a dolog, egy újabb eső váltja a szelet, aztán cserélnek, és van miben elrajtolni. A kreuzbóját alig látni, a Béci-féle földváriaknál is nagyobb a pálya. Persze nem kitolásból, egyszerűen ezeken a pontokon van elég sekély víz a bója és a rajthajó lehorgonyzásához. A tervezett két körből rövidítés miatt csak egy lesz, így is alkonyatban érünk vissza Sali-ba. Második. Esemény ezúttal a Venus mögött a parton kerekedik, tisztára, mint a régi házibulikban: a lejátszóban cserélgetjük a CD-ket, plusz kétszer annyi fiú van, mint lány. Utóbbiak kitartóan állják a rohamokat.
Kedd: ezúttal egy hosszabb menet következik, Zadarba kell eljutni, szerencsére a táv jó részében spinakkerrel lehet haladni, a befutót pedig hosszú jobbcsapásos kreuzban közelítjük meg, csak néha kell feljebb igazítani. Második, alig egy méterrel előzve a harmadikat - 30 mérföld után! Kikötés után jó adag logikai és egyéb feladatot kapunk, a kezdeti fanyalgás után mindenki erőt vesz magán, és nekiállunk megoldani őket. A jutalmunk később két liter Unikum lesz, de addig még csevelyek a mólón, vacsora, néhányaknak séta az óvárosban. Este találka az egyik bárban, itt kapjuk meg a jutalmakat, próbálunk bulizni, ismét felemás a siker, inkább hazafelé vesszük az utunkat. De azért egy pihenőt még beiktatunk az útba, és koktélozunk egyet a közeli lounge bárban.
Szerda: süvít a Jugó, a két tervezett pályafutamból csak egy zajlik le, bár senki sem húz spinakkert, azért pörögnek az események. Második. Rövid pihenő után indul a túra. Minden idők egyik kreuzolása kezdődik, a harminc csomóig hízó szélben négy és fél órát megyünk a leejtésig. Vannak benne mélypontjaink… a vége felé megkegyelmez a Sors, gyengül a szél, felmegy a spi, de halzolás előtt kapkodunk, majdnem felcsavarjuk a forstágra, és nem majdnem, hanem egészen megdőlünk egy pöff miatti spontán felélesedésben. Szerencsére sem pánik, sem kár nem keletkezik, reméljük, csak kevesen látták a mutatványt. Nos, épp elegen, mint este kiderül. Nagyon szétszakad a mezőny, mi hat körül érünk be, az utolsó egység napnyugtára. Harmadik. Este elkezd esni, a száradó ruhákat, bár kapkodva, de nem elég gyorsan pakoljuk befelé, reggelre lesz is szaguk! Itt készülnek azok az interjúk, amiket a YouTube-on lehet látni, ne csodálkozzon senki a fáradt arcokon! Megharcolta mindenki a magáét.
Csütörtök: szép az idő, a csapat nem szereti az Unikumot, plusz a spirit az spirit (minden értelemben), így előző napi nyereményünk felét felajánljuk az előttünk álló futam kilencedik helyezettjének. Miért pont neki? Egyrészt az elsőnek olyan fantáziátlan lenne, másrészt a dátum miatt adja magát a dolog. Gyenge szélben rajtolunk, mi el is rontjuk, plusz héthuszazunk (inkább csak gyakorlásként, mint muszájból, de ez mindegy), utolsóként indulunk a mezőny után, kicsit feljövünk, aztán megint lemaradunk, végül privát szélcsíkokkal felküzdjük magunkat a 11. helyre. Nem zavartatjuk magunkat, úgyis kiejtjük, de az önbecsülésünkön esik némi folt. Mire mindenki beér, új rajt tervei bontakoznak ki. Olyan paprikás a hangulat, vagy csak mindenki túl lenne már az utolsó futamon, hogy kétszer vissza kell lőni a mezőnyt. A mezőny jó része a nyílt víz felé tart, hárman a Murter-sziget oldalánál maradunk, rá is faragunk. Egyre többen adják fel a dolgot, és tényleg meghal a szél, Ruji közli, hogy érvényteleníti a futamot, találka Jezera kikötőjében. És itt szabadul el a pokol, oldódik minden feszültség. Már a kikötésnél megy egymás vízbe lökdösése, ugrálás, fotózkodás, gratuláló kortyok elfogyasztása. Este vacsora, díjkiosztó**, majd indul a buli, de elég lapos a hangulat. Aztán felfedeződik a medence, és lassan mindenki csurom vizes lesz. Akik eleinte nagyon ellenállnak, később azokból lesz a legádázabb vadász, és ahol csak egy darab száraz ruhaszegélyt meglátnak, már oda is csapnak. Mindehhez olyan villámlás szolgáltat hátteret, amiben nincs öt másodpercnél hosszabb szünet. A Bóra ígérete, ami másnap meg is érkezik…
Péntek: 30 csomó fúj már megint, ugrik a párosverseny, szépen elindul mindenki hazafelé. A szerencsések ráadásul időben átjutnak a Sveti Rok alagúton, a többiek kacskaringóznak a régi úton.
*1.: Kutics Krisztiánék, 2.: Előd Botondék, 3.: mi - és ez lesz végig az összetettben.
** 1.: .: Kutics Krisztiánék, 2.: Előd Botondék, 3.: mi - mondtam, ugye?!
Alibán András
