BYCBevallom bennem is felmerült ez a kérdés, de szokásos hétvégi pihenőidőmet Füreden töltve, egy finom kávé után, a Karolinából átballagtam a BYC-be, és ott erőre kaptam.

A portáson túljutva szokatlan hang, egy motoros fűrész berregése fogadott. A belső kikötőben telelő sétahajók körül láncfűrésszel vágták a 15 cm-es jeget, megszabadítva őket a feszítő szorítástól.

Hátrébb sétálva a latyakos jégen szomorúan sorakoztak a jégvitorlások, várva arra a jó kis szélre, ami a nyáron is oly ritkán érkezett meg. Közülük  talán a „J-ég veled" lógatta leginkább az orrát, mert gazdája éppen  a napokban közölte vele, hogy „Ég Veled", és ráakasztott egy eladó táblát.

A majdnem  teljes  OP válogatott is, kiegészülve a leaseresekkel,  ott vigyorgott a jégen. Összerakták ugyan a Hodács féle ICE-OPTI-kat, de  szél hiányában, öldöklő hokival múlatták az időt a latyakos jégen. Éppen Vadnai Benji érkezett talpig ünneplőben, ami lássuk be, fölöttébb szokatlan dolog  tőle. A látványtól elképedő tekintetemre apja tájékoztatott, hogy a gyerek éppen a Balatonfüredi Önkormányzat sajtótájékoztatójáról érkezett a BYC-be, ahol Dr Bóka István polgármester úrtól Bathó Petivel együtt vették át az elismerést a tavalyi csodálatos eredményeikért. Közben érkezett valami szellő, ami ahhoz kevés volt, hogy a szánok elinduljanak a hólé fogságából, de arra viszont elég, hogy a kite-vitorlákat érdemes legyen felfújni. Mint a szörfösök Riva del Gardán 12.45-kor, úgy mozdultak egyszerre a síruhába öltözött, nyáron a 49-eseken brillírozó fiatalok. És a szél egyre csak erősödött. Hamarosan megindultak a snowboard-okkal az egyre keményedő , harsogó havas jégen, és a néhány, még kitartó gazda is meglendítette a jégszánját Tihany felé.

Közben a korcsolyázásra éhes tóparti nép a BYC közvetlen közelében megnyitott városi jégpályán rótta a köreit, a legkevésbé sem zavartatva magát a nem éppen optimális körülmények által. Pedig a Vitorlás étterem tulajdonosa Kis Jóska, mint minden évben, most is,  saját maga, kis traktorján ülve próbálta rendbe hozni a rendbe hozhatatlant. Időjárásisten ma nem volt velünk.

Aztán forralt borral a kezünkben Böröcz Istvánnal,  a Klub ügyvezetőjével még megbeszéltük, hogy milyen nehéz a helyzet, hogyan szűkülnek a finanszírozási lehetőségek, de mi ennek ellenére a 2010-es szezonban minden eddiginél több, és jobb! versenyt tervezünk megrendezni.

Bevallom, hogy amikor megindultam a kávéházból a kikötőbe, nem gondoltam volna, hogy ekkora élet van ott, egy ilyen borongós, vacak, januári szombaton. Mi lesz itt, ha kisüt a nap, a megolvadt jég pedig újra visszafagy, és tükör sima lesz? És amikor elolvad, és bedaruzunk?