79-en nem fértek fel a dobogóra. Akik a professzionális vitorlázás bevételi oldalán helyezkednek el minden bizonnyal szintén elégedettek lehetnek, többségük valóban kitűnően teljesített. A 66 érmes sportoló között szép számmal akadnak olyanok is, akik elsősorban társadalmi megítélésük javítása, siker portfóliójuk bővítése érdekében vállaltak nem csekély anyagi áldozatot. Nekik is sikerült. Az a tény, hogy egyre többen próbálnak, és a jelek szerint meg is tudnak élni a vitorlázásból örvendetes jelenség, hiszen ez lendületet adhat a fiatal vitorlázók sportág iránti elkötelezettségének, különösen ha érzékelhetővé válik egy tervezhető, egzisztenciálisan megalapozott életpálya modell.

Azt viszont kétlem, hogy a Tengeri Bajnokság lenne az az esemény melynek szakmai presztízse indokolna ilyen mértékű támogatói jelenlétet. Pontosabban fogalmazva: erre támogatásra nagy szüksége van a magyar vitorlás sportnak, de ennek talán nem itt, vagy nem ilyen feltételekkel megrendezett regattán kéne megjelennie! Semmiképpen nem szeretném a versenyt, vagy a rendezőket bántani, hiszen kitűnő szélben, jó helyen, színvonalas küzdelmet vívtak mindazok, akik meg tudták teremteni a feltételeket a részvételre. Leginkább azt nehezményezem, hogy ebben a formában a bajnoki cím vált áruvá, és értékeli le azoknak a fiataloknak a nemzetközileg is jegyzett teljesítményét, akik több száz vízen töltött óra, céltudatos edzés és versenyprogram teljesítésével, lényegesen nagyobb, és erősebb mezőnyökben vitorlázva szerzik meg ugyanazt az érmet, töredék támogatással és médiafigyelemmel.

Kérem az értő olvasót gondolkodjon el:
Vajon szükséges e, hogy három - a résztvevők által sem ismert - a minimális indulószámot éppen csak elérő hajóosztályban külön külön lehessen Magyar Nemzeti Bajnokságot nyerni?

Melyik osztály bajnoka a legtengeribb bajnok?

A részvétel, a nevezés és a hajóbérlet költségei nem szűkítik-e le túlságosan a résztvevők körét?

Befolyásolja e az eredményt a fedélzeten lévő passzív, a támogató képviseletében "helyet foglaló" vitorlázók száma? Ha igen kihat-e ez egy Magyar Bajnokság szakmai színvonalára?

A tenger misztikuma nem torzítja-e el a látásmódunkat, és hiteti el velünk, és sajnos a támogatókkal is, hogy az itt születő eredmények magasabb presztízsűek mint a Balatoniak?

Ezen az egy versenyen pontosan kétszer annyi bajnoki érem talált gazdára, mint a 8 utánpótlás osztályban egész évben összesen.

Gerő András