A négy naposra és 9 futamra tervezett viadalra 33 versenyző adta le a nevezését, köztük számos ifjúsági és felnőtt, valamint női radiálos, akik egész évben ezen hajóosztály állandó versenyzői, ám akadt több olyan ifjonc is, akik csupán erre a versenyre ültek át a hajóosztályba, különben inkább a kisebb a vitorlázatú 4.7, vagy a nagyobb testvér Laser Standard képviselői.

Az égiek ezúttal igencsak összeesküdtek a versenyzők ellen, ugyanis szakadó esőben, meglehetősen zord, októbert idéző időjárásban, szél nélkül vette kezdetét a regatta. Két nap alatt csupán egyetlen futamot sikerült lebonyolítani, azt is forgolódó, instabil, gyenge szélben, állandó szélpörgésekkel, szélcsíkokkal, melyek optimális kihasználása igen erős koncentrációt igényelt a versenyzőktől. Aztán végre a harmadik napon megérkezett a várva-várt és előre jósolt szél, ami végre fújt! Rendesen. Verőfényes napsütésre, harsogó szélre ébredt a harmadik napon a versenyző sereg, mosoly ugrott fel az arcokra, hogy végre lehet vízre szállni, s egy jót versenyezni, hiszen ezért vagyunk itt. Ám a rendező másképp döntött. További erősödéstől tartva parti halasztásra ítélte a mezőnyt, majd  talán a morgások hatására, vagy az előre jelzett erősödés elmaradtának tudatában kora délután vízre szállhatott a versenyző gárda, hogy az elmaradt futamokat bepótolja, ami ekkor sem sikerült zökkenőmentesen.  A szél ereje nem csökkent, talán a rajt előtti pillanatokban még élénkült is. Tény, fújt rendesen, ahogy az általában a nemzetközi versenyeken megszokott. 4-5 beaufort alapra 6-os befújásokkal, ami persze azon indulók számára, akik most ismerkedtek a hajóosztállyal, vagy éppen kisebb testalkatúak, nehézségeket okozott. De akik ebben versenyeznek egész évben, nemzetközi regattákon vesznek részt, vagy éppen az Olimpiára készülnek, mint Karé Réka is - megjegyzem a verseny alatt zajló olimpiai előversenyen mindvégig 18-26 csomó közötti szélben versenyeztek a viadalra kijutott laseresek - azok számára nem. Azoknak ez normális, s még élvezték is az erős szél nyújtotta vitorlázás élményét. A rendezőség azonban nem. Küzdött a horgonyzással, futamindítással, így az 50 perces futamot több, mint egy órás várakozás követte, majd újabb próba, mely futamot az első kör után érvénytelenítés követett, mondván, „elfordult a szél", jelzem virsli pálya révén ezt egy módosítással könnyen orvosolni lehet, s az előző napok alatt nehézkesen kierőszakolt egyetlen futamunk többszörösen tartogatott ennél jóval drasztikusabb szélfordulókat. De a fekete leves csak ezután következett. A tervezett négy futam helyett, a másodikat követően a rendező úgy határozott, hogy délután fél 4-kor befejezi a napot, s partra küldi a társaságot. Három futam. Ez az, amit a három nap alatt sikerült teljesítenünk, s már csupán egyetlen nap volt hátra. Futam híján a bajnokságunk még nem volt érvényes, tehát veszélyben...és mi mégis partra szálltunk, s csodás napsütésben 16-24 csomós szélben, mely késő délutánra persze veszített erejéből, mi befejeztük a napot. Ennek azért sem a versenyzők, sem az edzőik nem örültek, érthető módon. Én értem, hogy azok, akik kis testalkatúak, most ültek át a hajóba, s ilyen szélben nem igazán sikerült azt talpon tartaniuk, azok számára kemény volt a nap, de mi van azokkal, akik egész évben ennek a hajóosztálynak az állandói versenyzői, erre a viadalra készülnek egész évben ha fúj, ha szakad??? Megfosztották őket két olyan futamtól, melyben kihasználhatták volna helyzeti előnyüket, hogy tudnak ebben az osztályban erős szélben is haladni, hiszen ismerik annak csínját-bínját, nem dobja le őket a hajó egy hátszeles szakaszban, vagy éppen halzolásnál. A két erős szélben persze megmutatkoztak a tudás és hiányosság béli különbségek. Tomai Balázs torony magasan nyerte a futamokat, akit Bathó Péter, Karé Réka, Szigethi Botond és Rozsnyay Domonkos követett tetemes előnyt felhalmozva. Ők aztán nem igazán értették és díjazták a rendező döntését, aki inkább a következő napon 2-4 csomós, néha egy-egy talán 6-8 csomót is elérő szélcsíkban - mely a pálya bizonyos részeire érkezett csupán meg - inkább erőltetett három futamot, bő 90 fokokat forduló, néha teljesen 0-ba leálló foltos szélben. Ott aztán persze volt minden, hátulról előre fuss, hol egy jobbos csíkkal érkezett meg a mezőny egyik fele, majd váltotta őket egy balos élénküléssel berobbanó társaság. Ember legyen a talpán, aki ezt követni tudja. De versenyzőink megtették, s derekasan helyt álltak, hol sikeresen, hol egy-egy betlivel. Tomai Balázs is így járt az első futamban, ahol hibázott, így Karé Réka átvette tőle a vezetést összetettben, s igencsak megközelítette őt Bathó Péter és Szigethi Botond is, ám a következő kettőn bezsebelt egy második és első helyezést, mellyel ismét az élre tört. Ezalatt Bathó Peti második helyezése helyett egy OCS-t (korai rajt) gyűjtött be, így kiesett a bajnoki címért folyó küzdelemből, ám hárman, Balázs, alias Pufy, Réka és Boti, azaz Tarzi még ringben volt, s várta az utolsó futamot, hogy az döntsön, ki is a jobb. De hopp, egy újabb érdekes döntés, parti halasztás. Bár a szél ereje, iránya, instabilitása mit sem voltozott. Mi újra partra mentünk délután fél háromkor, az utolsó versenynapon. Igaz, szörnyű széljárás volt, kicsi szél, csíkos, rettenetesen forgolódó, volt, hogy raumolt a mezőny a kreuz bójára, de ez volt a helyzet az előző 3 futam során is. Ja, és azokat azért nem lőtték le, noha előző nap az 5-ösben, jóval elenyészőbb szélfordulóért azt megtették. De mindegy is, ezt már korábban kifejtettem. Szóval újabb várakozás és tanácstalanság, találgatások a parton, melyet volt olyan versenyző aki megunt, s hazament. A zászlók meg egyre erősebben lengedeztek...szóval nagy kérdőjelek, tanácstalan arcok, fokozódó bosszúság, és persze a versenyzők és edzőik oldaláról tehetetlenség. Aztán nehézkesen, de újra vízre szálltunk, bár a szél akkor épp csökkenni kezdett, ereje helyenként teljesen elfogyott, az első pályajelhez egyetlen takkon lehetett közelíteni, a rajtvonalon jobbcsapáson nem lehetett áthaladni, - ha épp fújt - s a döntések sorában még jónéhány érdekesség, eljárási hiba, amiket azonban már nem kívánok tovább boncolgatni. Végül a futam érvénytelenítésre került, s maradt a hat futam utáni eredmény, miszerint Tomai Balázs szerezte meg a bajnoki címet Karé Réka előtt, akinek ezúttal meg kellett elégednie egyetlen pontos lemaradással az ezüstéremmel, ám a női bajnoki cím boldog tulajdonosa lehetett. A dobogó harmadik fokára Szigethi Botond állhatott fel, akit Bathó Péter, Balogh András és Kocsis Ákos követett a sorban. A Női Bajnokságban kiemelkedően teljesítő, magabiztosan versenyző, s a férfi mezőnyt megszorongató Karé Réka szerezte meg a győzelmet az összesített lista 8. helyén végző, még igen fiatal, csupán 14 éves Haidekker Zita előtt. A két leányzó igencsak kiemelkedett a női mezőnyből, s a fiúkkal versengett az összesített lista élén, míg a többi leány a mezőny második felében vitorlázott. A harmadik helyezést a 19. helyen végző Hirschler Rebeka szerezte meg, aki azonos ponttal végzett a dobogóról lecsúszott Haidekker Barbarával, akit Maróti Dóra és Tolnai Réka követett.

A bajnokság végül nehézkesen, de összejött, hat futammal zárult a szeszélyes időjárás, instabil szélviszonyok miatt, melyet talán csupán a rendező bizonytalankodása révén született meg nem értett döntések tetéztek. Ám a helyiek vendégszeretete, odaadása némiképp kárpótolta az indulókat, akiket minden este közös vacsora, üdítő, fagyi várt, s akik kedvéért, jó hangulatáért a helyibéli szülők, lelkes segítők mindent megtettek.

Eredmények

Felnőtt Bajnokság

Tomai Balázs 13 pont Karé Réka 14 pont Szigethi Botond 19 pont Bathó Péter 28 pont Balogh András 29 pont Kocsis Ákos 41 pont Friedl Máté 46 pont Haidekker Zita 53 pont Korchmáros Kristóf 56 pont Matis Ádám 59 pont

Női Bajnokság

Karé Réka 14 pont Haidekker Zita 53 pont Hirschler Rebeka 82 pont Haidekker Barbara 82 pont Maróti Dóra 86 pont Tolnai Réka 115 pont

Eszes Bernadett