Ilyen alkalmakat tilos elszalasztani, így a 2010-es év szüreti regattáján, csatlakoztam az Irokéz csapatához. Azt hiszem, mindenkinek fülig ér a szája, aki a tavalyi versenyre gondol: erős, kifújt raum Alsóörstől Badacsonyig. Szerelmese lettem a hetvenes cirkálónak, ez már biztos. Minden bizonnyal a legénységnek is tetszett a hajón nyújtott teljesítményem, hiszen azóta is  gyakran megfordulok a fedélzeten. Az idei szüreti regattán sincs ez másképp, már nagyon várom a versenyt, hogy felidézhessem a tavalyi emlékeket.

Péntek délután kellemes, langyos időben érkezünk Alsóörsre. Kevés a víz a Balatonban. Ezt a tényt a padlógázon járatott, ugyanakkor egy helyben álló hajók látványa bizonyítja. Aztán nagy nehezen mindenki megtalálja a helyét. Nevezés, zsíroskenyér parti, egy kis esti borozgatás, aztán nyugovóra térünk. Hosszú nap lesz a szombati, nem lesz túl sok szél. Mindenki erről beszél.

Reggel nyolckor elkezdünk készülődni, majd kihajózunk. Felmegy a grósz, kitekerjük a genuát, majd irány a rajtvonal déli vége. Kiss Péter, Varga Józsi, Litkey Balmaz, Pajor Olaf, Oláh Kitti, és én. És természetesen Zsolt a kormánynál. Tíz perc, öt perc, egy perc, rajt...

Szemben a Manöken harmincas, hoppá. De leejt, elenged. Tiszta a szél, senki nem takar. A hetvenes jó szokásához híven hamar az élre törünk. Azt hiszem ezekért a pillanatokért érdemes vitorlázni! Folyamatos grósz és genua állítás. Felettünk nagy riválisunk a Capella, mögöttünk az Anna, északon az Orpheus. Úgy látszik a Speedy és a Gardazzurra liberák is az északi oldalt választják. És az egyetlen katamarán, aki versenyen kívül indul: a One d'Ore.

Irány a cső, nagyon gyenge negyed szélben, ami látszólag leállni készül. A Füred-Zamárdi vonalig csak-csak elcsúszunk, előttünk 50 méterre a Capella. Hol rákúszunk, hol lemaradunk, de sehogy nem tudjuk megelőzni. Aztán elfogy a szél, megállunk, várjuk az isteni csodát. Kis idő múlva az északi oldalon megindul a Speedy, a Gardazzurra és a katamarán. Öreg Tihany alatt egész jó a szél, reméljük, hamarosan hozzánk is leterjed. Ez az, végre elindulunk, szépen, lassan, be a csőbe.

Aztán egyszer csak remegni kezd a kormányunk. Valamit húzunk a vízben. A Capella távolodik, az Anna utolér, északon elcsúszik az Orpheus, a Sleepwalker, sőt még a Balaton egyetlen Onyx hajója a Péter-Pál is lehagy minket. Állítjuk a grószt, az alsó élét, állítjuk a genuát, leekocsit, de a hajó nem megy jobban, és a kormány változatlanul remeg.

Átérünk a csövön, majd Ábrahámhegynek vesszük az irányt. Szerencsére a szél erősödik, az Irókéz tempósan halad. Visszanézve a csőbe, páratlan látvány fogad. A mezőny nagy része, mintegy 120 hajó a csőben van. Már délután egy óra felé járunk, a helyszín pedig Zamárdi, ahol a negyedszél már elég erős ahhoz, hogy látjuk a verseny végét. Megpróbálunk csapásváltás nélkül elvitorlázni Révfülöp előtt. A kormány remegés időközben megszűnik, mi pedig a Péter Pál mellé kerülünk. A víz azonban elfogy alattunk, fordulni kell. Ezzel sajnos elszáll minden reményünk, hogy az Annát lehagyjuk. Ismét csapásváltás, irány az ábrahámhegyi kapu, ami egyben a befutó is. Most már munkás a vitorlázás, a szél ideális, de a YS3-as hajóknak így is problémás lesz időben befutni.

Élesek vagyunk, az már biztos. A Péter Pál egy elég érdekes, öblös reacherrel próbál negyedszelezni, ami pont elég ahhoz, hogy megelőzzük. Közel 3 percet verünk rá, ezzel nyolcadikként befutunk. Sajnos a testvérhajók ma megvertek minket, de ez cseppet sem szegi kedvünket, mert mi tudjuk, hogy mire képes az Irókéz!

Vasárnap reggel izgatottan várom a 9 órai rajtot. A liberások arcán kis aggodalmat fedezek fel: "a meteorológia nem ezt írta mára". Gyenge szelet ígértek, ami úgy tűnik nem jött be. Fonyód felé tekintve lereffelt hajókat látunk. A szél pedig egyenesen Füred felől fúj. Egy kicsit én is izgulok: már negyed kilenc, és a többiek sehol. De pár perc múlva mindenki megérkezik. 

Indulás, irány a nyílt víz. Déli oldalra le, aztán egy kis forgolódás a nagy tumultusban. Itt nagyon kell figyelni. Az Irokéz nagyon hosszú, és nagyon gyors. Szemből pedig nem túl feltűnő, mert keskeny. Nehéz vele megfordulni, mert nagy hely kell neki. 

Irány jobb csapáson az északi part. Még néhány másodperc a rajtig. Ekkor keresztbe fordul előttünk egy hajó. Jobbra hajó, balra hajó. Ebből hogy jövünk ki? Kiabálás, ijedtség, aztán Zsolt valahogy beteszi két hajó közé a cirkálót. Ezt a tapasztalatot nagyon irigylem tőle. Három, kettő, egy, rajt!

Jobb csapáson egyenesen Ábrahámhegy felé tartunk. Felmegyünk északnak, ameddig tudunk, aztán irány Boglár, majd a déli oldalon végigkreutzolunk. Ez a terv, amit többé-kevésbé sikerül is betartani. Mellettünk a Sirocco és a Stefánia, akik hasonló taktikát választanak. Ez ma a cirkálók versenye lesz, az már biztos. A liberák közül a Gardazzurra nem is rajtol, a Speedy pedig jóval mögöttünk robog délnek. Látszik, hogy erős ez a szél neki, de stabil a hajó. Boglárnál a Sirocco és a Stefánia után harmadikok vagyunk. Forduló, húzom a backstag-et, kezelem a grószt. A többiek csörlőzik a genuát, és elől segítik a vitorlát, hogy még gyorsabban menjen a forduló. Közben a Speedy libera leszerel technikai probléma miatt. A Gardazzurrát nem látjuk. Mögöttünk egy kicsit lemaradva az Anna. Már Lellénél járunk, elég közel a parthoz. Ekkor megkérem Zsoltot, hogy forduljunk, mert a Lelle előtti vízterületet jól ismerem, és nem szeretném, ha fennakadnánk. Megfogjuk a Stefániát, jelenleg másodikok vagyunk. Sajnos a Sirocco jóval előttünk, de lereffelve, stabilan halad. 

Cirkálunk a cső felé, Szemesig pedig jelentőset faragunk a lemaradásunkon. Forduló forduló után. Egyszer csak a kiszakad a genua! Pont a hátsó sarkánál! Előkerül a ragasztószalag. Kis szenvedés, mert nem túlságosan tapad a vizes felületre. A semminél azért több. Ragasztás után azonnal forduló. Földvárig szinte teljesen behozzuk a hátrányunkat. A Sirocco viszont állandóan résen van, és mindig elénk fordul. Nem tudjuk megelőzni, pedig nagyon gyorsak a fordulóink. Ráadásul közeledik a cső, ahol a Sirocco nagyon otthon érzi magát. Ez az ő területe.

A rév előtt a Sirocco kireffel. Most megfoghatjuk őket! Már csak méterek választják el egymástól a két hajót. Átérünk a szoroson, de még mindig mögöttük vagyunk! Aztán ők öreg Tihany felé, mi pedig a nyílt víz felé vesszük az irányt. És ezzel a Sirocconak elszáll a remény, nekünk pedig meghozza a sok munka a gyümölcsét. Hamarabb kapjuk a frissülést, ráadásul a szél is nekünk kedvezően pörög. Már látjuk a befutót, most nem szabad elrontani! Egyre közelebb és közelebb érünk, a Sirocco pedig tisztán mögöttünk van. Emelkedik a pisztoly, igen, a lövés nekünk szól. Hatalmas küzdelem után az Irokéz abszolút elsőként fejezi be a szüreti regattát. Gratulációt hallunk a zsűrihajóról, majd néhány másodperc múlva a Siroccoról is. Néhány perc múlva a többi hetvenes és a Stefánia is beér a célba. Nagy az örömünk, első helyezésre mi sem számítottunk. Köszönöm a csapatnak, hogy átélhettem velük ezt a páratlan élményt!

Fazekas Ákos