Miután kibővítette azzal, hogy vitorlázzunk át 2012-be, nem is volt kérdés, hogy hova megyünk szombaton "átvészelni" a számomra utálatos szilvesztert. Átvészelés helyett átszelés lett, nem is akármilyen körülmények között.

Délelőtt 11-kor találkoztunk a néma és hajókkal megpakolt BFYC parkolójában. A Nap hétágra sütött és fodros hullámok hívtak minket egy utolsó vitorlázásra.

Mindenki izgatottan öltözik, sok réteg ruha, muníció a hajóba pakolva, motor melegszik, minden útra kész.

11-en a Nauticat fedélzetén, a köteleket elkötöttük és megcéloztuk Füredet. A szélbe állás egybe esett útirányunkkal, 3 vitorlát húztunk, és kezdődött a kreuz.

Egész évben lent voltam Balatonon, de egy kezemen meg tudom számolni, hányszor volt ennyire ideális idő egy tisztességes vitorlázáshoz. A bárka csodálatosan szelte a hullámokat, próbáltuk élesen tartani, így deckvízen siklottunk 5-6 csomóval.

Mindenki kényelmesen elhelyezkedett, beszélgettünk vagy csak hátradőlve, szemünket becsukva élveztük a Napsütés lélekmelengető erejét és hallgattuk a megunhatatlan csobogást, miközben kellemesen ringatott a hajó.

Persze nekem ebből kevés jutott, hiszen ilyen exkluzív alkalmat egy fotós csak a kamerájával együtt élhet meg. Ha nem úgy néztünk volna ki, mint az eszkimók, a körülményekből bizony nem derült volna ki, hogy december 31-et írunk. De az, hogy szilveszter napja van, hogy üres a medence, hogy harapni lehet a finom levegőt, hogy a víz hangján kívül némaság vesz körül minket, elképesztő hangulatot adott expedíciónknak.

Kora délután a Tihanyi apátság felett járt a nap, végig aranyhíddal világítva meg utunkat.

Két és fél óra alatt átértünk Füredre, a Silver Resort partfalára álltunk. Kikötésünket már kisebb tömeg nézte, tény, hogy szokatlan látvány lehetett egy kétárbócos hajó érkezése a semmiből így az év utolsó napján.

Mi is ennek szellemiségében összeálltunk a hajó mellett egy csoportképre, mint a sikeres felfedezők az új világ partjánál.

Füreden nem kell sokat gondolkozni, mi legyen a program, első utunk a méltán híres Hatlépcsős volt, ahol a velős pirítós, korsó sör menüt fogyasztottuk. Miután elfáradtunk a fapadokon, tovább álltunk. Vissza a hajóhoz és a szomszédos Karolina cukrászdában ettük meg a desszertünket, ittuk meg kávéinkat. Kellően felmelegedve sétálni indultunk a Tagore sétány irányába, némi forralt bort vételezve útközben.

Hivatalosak voltunk a Fehér-házba (Fehér Sanyiékhoz). Vörösborral és egy kis beszélgetéssel melegedtünk át a kandalló előtt. Ekkor már 10 óra magasságában járt az idő, indulni kellett, hogy a vízen érjen minket az éjfél, és áthajózzunk az újévbe.

A hajó fedélzete már fagyos volt, csillogott a dértől, gyorsan megindultunk a sötét messzeségbe. Visszautunk is hasonlóan csodálatos volt, ha felnéztünk a csillagos égboltban gyönyörködhettünk, míg az északi parton számtalan tűzijáték színesítette a fekete éjszakát.

Éjfélre elértük Kenesét, de természetesen nem kötöttünk ki, pezsgőt bontottunk és a hajó orrában hallgattuk végig a Himnuszt és köszöntöttük egymást. Azt hiszem sikerült stílusosan befejezni 2011-et és elkezdeni 2012-t.

Itt már ropogott körülöttünk a jeges víz, a BFYC-ben pedig rendesen lassította a hajót az egyre vastagodó jég. Talán még épp időben álltunk vissza helyünkre.

Ez a szilveszter, mindenki nevében kijelenthetem, egyedülálló és felejthetetlen élmény volt. Mi már elkezdtük a szezont - a Balatonon elsőként...

Leiner András