Ez az általam trepni-nek nevezett, a víz felett tíz centi magasan kinyúló felület kiválóan alkalmas fürdés után szárítkozásra, napozásra, lábat lógató reggeli borotválkozásra, pikkelyt szóró halpucolásra. Sok mindenben fontos, praktikus helyszíne a hajós életünknek.

Ha magas a Balaton vízszintje, a trepni éppen a famólóval kerül szintbe, csak át kell lépni rá. Ősszel, sokszor 40-50-centivel alacsonyabb a víz, ekkor mélyre kell óvatosan ráhuppanni.

A trepni és a móló között 30 centi távolság van.

A következő különös történet megértéséhez még további körülmények megismertetésével kell fárasztanom az olvasót. A hajókabin szilárd, sínen csúszó ajtóit, ha ott vagyok, nem használom, az ágyak alá helyezem. Praktikus találmányom egy csíkos, régi, kilukadt úszómatrac, amit a kabintetőn gumival leszorítok és bármikor félrehajtható, felcsapható mobil bejáratzárást ad. Hihetetlenül ronda, de nincs olyan orkán, ami meglebbentené, nincs olyan felhőszakadás, ami átáztatná. Egy pillanat alatt hajtom össze és teszem el, ha nem kell. Éjjel is ez rejti el a kabint a mólón járók kíváncsi tekintete elöl.

A kabin szalon részének jobboldali ágya a kapitányi ágy. Egyéb halandók a szemközti, valamivel rövidebb konyhaágynak nevezett fekhelyet használhatják, de főleg az orrkabin kettős fekhelyét. Van még hátul egy koporsóágy nevű fekhely, csomagtérnek használjuk.

Végre jöhet a történet. Ez évi. Bajnokságrendező hét, egyedül lakom a hajót a parton a versenyfutamok után. Este fenséges magány és békesség! Megágyazok, lefekszem, zenélek hangosan, olvasok, villanyt oltok, alszom. Kapitányi ágyam keskeny, legfeljebb 70 centiméter széles, normálméretű lepedőm éjjel forgolódva összegyűröm, ágy mellé sodrom legtöbbször.

Világosodik, felébredek, fejem felett a nagy hajó órára pillantok, fél hét, gyerünk fürdeni, úszni egyet. Kibillenek az ágyból és megmerevedve maradok! Hitetlenül nézek lábfejeim előtt a kabin mahagóni padlózatát fedő padlószőnyegen egy kis rakás ürüléket! Közelebb hajolok, igen, kétségtelenül kaka! Kisujjnyi vastagságú, csavarodott formájú. Te jó Ég! Hogy került ez ide? És mellette a részben földre csúszott lepedőmön is elkenve ugyanez található! Mintha egy kakás feneket dörgöltek volna oda! Őrület! . . . . Egek! . . . Csak nem én? . . . Álmomban? . . . Hasmenésem van?

Felugrottam az ágyról, lerántottam a pizsamanadrágomat. Belenéztem. Minden rendben volt. Nem, ez én nem lehettem. Akkor ki volt? Hogy került ez ide?

Megpróbáltam logikusan átgondolni. Valamilyen eleven lénynek kintről, a mólóról át kellet ugrania, lépnie a trepnire. Onnan fel kellett ugrania, lépnie a vagy 70 centi magas hajóoldalra, három métert tovább menni a bejáratot szorosan fedő csíkos úszómatracig. Azt valahogyan elemelve azonnal négy lépcső magasságából kell lelépdelni a padlószőnyegig. Ott aludtam én, fél méterre, feltehetően szuszogva, esetleg horkolva, de semmiképpen sem néma csöndben. Ekkor lehetett a végterméket otthagyni, lepedőt piszkítani. De hogyan lehetett ugyanezt a bonyolult utat a mólóig bentről visszafelé megtenni? Ki jött be, milyen lény járt észrevétlen nálam? Miét nem riadt vissza a jelenlétemtől? Miért kellet ilyen előzmények és körülmények után dolgát ott végezni?

Undorodva fogtam a konyhai többrétegűre hajtott papírtörlőt és felnyaláboltam az egészet, majd a szemétvödörbe dobtam. A rakás helyén a sötétkék padlószőnyeg világoskékebbé vált, hogy tartósan emlékezzek az eseményre. A lepedőt lehúztam, összenyalábolva ki akartam vinni egy vödörbe beáztatni. Félrecsapom a csíkos bejárat takarót, hogy kilépjek, de ismét megmerevedtem! A kültér fenekének padlódeszkáján egy ugyanolyan kis rakás díszelgett, mint bent. Ott is le voltam. . . . !

Azóta keresem ezt a természettudóst, látnokot, bárkit, aki ezt megfejti, magyarázatot ad. Eddig csak csodálkozó hitetlenkedéssel találkoztam. Van röhögés, fejcsóválás, kétértelmű visszakérdezés, csacska ötletek, magyarázat nincs. Félek, hogy megrendültek a történet hitelességében, tartok tőle, hogy blöffnek vélik.

Pedig Isten Bizony!

 

---

A fenti írás a BCSS WireCorner és a Porthole közös cikkpályázatára érkezett.
A megjelenéstől számított 1 héten keresztül lájkolható ez az írás, a cikk alján lévő "Like" gomb megnyomásával. Ha tetszik ez a cikk, elküldheted az ismerőseidnek, így segítve hozzá az íróját, hogy a nyomtatott újság hasábjain is olvashatóak legyenek sorai.

Ha neked is van egy történeted, azt szívesen várjuk a porthole@porthole.hu -címen, vagy a "beküldés" menüpont alatt.  

Szalóczy Péter