Füreden kezdtünk. Jó volt látni, hogy a sétálóutca téli arca is egészen hasonlít a nyárihoz, csak fürdőnadrág helyett sapka van rajta... Úgy értem az árusok boltjai elé kipakolva. Bár a kikötőkben a hajók mélyen alszanak, az emberek épp úgy belakják a sétányt, és élvezik a Balatont mint nyáron. Nem benne, sokkal inkább rajta. Korcsolyával, fakutyával, jégszánnal, vagy csak úgy. A hazai szabályozás brilliáns példája, hogy az amúgy letakarított jégpálya előtt ott virít a tábla "Jére lépni Tilos és ÉLETVESZÉLYES!" bárhogy nézem, ennek egyetlen célja lehet. Ha valaki esetleg mégis megsérül a hangszórókkal és forratborral otthonossá tett korcsolyapályán, akkor lehessen mire mutatni.. Mi előre szóltunk! És valóban jó néhány embernek szóltak előre, hiszen a Füred előtti terület telis tele van emberrel.

 

Csopakon szomorú látványt nyújtott a felégetett nádas. Talán ez is a tervszerű nádgazdálkodás része, talán eltévedt egy szilveszteri rakéta, netán egyszerűen csak túl magasra nőtt és zavarta a kilátást.. Minden esetre még most is kesernyés szagot és persze szájízt is lehet érezni, ha arra jár az ember, és kicsit mellé néz a "Kiemelten védett nádas" táblának.

 

Alsóörsön egy-két hajó már nem fért el a parton, ezért bent maradt az AVSK-ban, ízlések és pofonok. Persze a strand itt is átalakult jégpályává, "jégre lépni tilos" tábla ide vagy oda. Kicsit arrébb sétálva a sportolóktól egészen fantasztikus érzés, hallgatni a Balaton téli énekét. A rianások hangja leginkább ahhoz hasonlít, mintha valaki nagyon messze, nagyon vastag húrokat pengetne. Egészen földöntúli érzést kelt az emberben. Eleinte félelmetes tud lenni, amikor egyre közeledik a "hang" majd az ember a lába alatt is érzi, hogy megremeg az amúgy 15-20cm vastag jégréteg.

 

Almádiban nehéz megközelíteni a Balatont. Meg kell találni azt a 10,5 cm partszakaszt, ahol még van egy kis rés a pajzson. A kerítések mögött üresen árválkodnának az elzárt partszakaszok, ha a leleményes és még annál is renitensebb alakok nem indulnának meg a szélrózsa minden irányában arról a bizonyos 10,5 centiméterről. Nem csoda, hiszen itt igazán nagy a népsűrűség. A kerítések túloldalán szinte az egész Almádi előtti jégterület emberekkel van teli.

 

Fűzfőn a Sirályban már igazán jól esett a meleg tea, és kései ebéd. Pont egy hete voltam itt, és akkor még sütött a nap, csobogott a víz. Most hó ropog az ember talpa alatt, ha besétál a hajók közé. 7 napja még csak a naptár mondogatta, hogy márpedig tél van. Nem hittük el neki, így hát be kellett bizonyítania. Oké rendben, elhisszük. Még adunk neki néhány hetet, de aztán jöhet a tavasz!

 

További képek a galériában.

Szutor Ferenc