Csütörtök reggel az autópályán már nyári csúcsforgalomban araszoltunk a szikrázó napsütésben. A kikötőben kemény É-Ny-i nyomás. Nyáron ebben a szélben mások a hangok, a színek, az illatok. A kedves csörömpölő, csobogó, kolompoló zajok még nem hallhatóak. A hajók zöme még bakon. A félig nyitott ponyvákat csapkodja a szél amíg a gondos gazdik a hajófeneket vakargatják. Visítanak a csiszológépek, munkálkodnak a szervizesek. Kevesen teleltünk a vízben, most ki is használjuk helyzeti előnyünket. Nincs sok teendő, kivesszük a páramentesítő tablettákat, megnyitjuk a fenékszelepeket, motor indul, és huss már kint is vagyunk. Viharfock, kettes ref, bőven elég az 5-6 Bft-os szélben. Valószerűtlenül szép a víz. Az áttetsző zöld a hideg időszak jellemző színe, a vegetáció még hibernált állapotban szunnyad, a szürke szilárd iszapszemcsék sem kavarodnak fel, ki tudja miért?

 

Füred felé tartunk, utoljára szilveszterkor élvezhettük így a hírtelen meleg és a zavartalan napsütés kényeztető simogatását. Akkor azt hittük, hogy az Alsóörs és Csopak közötti partszakasz deres fái figyelmeztetnek a naptár valós idejére, de most március idusán is ugyanolyan fehérek ezek a fák, a közel 20fokos levegőben. Nyilván valami furcsa gombás betegség, vagy valami pernyefúvó vállalkozás lehet a közelben, mindenesetre látványos jelenséget produkál.

Mire Füredre érünk a szél is leáll, kitekerhetjük a génuát, kiold a ref, és örömmel konstatáljuk, hogy nem vagyunk egyedül. Egy csapat 470-es kezdte feltölteni a szükséges vízen töltött - az eredményességhez nélkülözhetetlen - óraszámot. A tavaszi vitorlázás egyik legnagyobb előnye a kikötőhelyválasztás szabadsága. Most is kényelmesen odaférünk a Silver átrium partfalához, és indulhat a rutin: velőspiritós a 6lépcsősben, majd desszert a Karolinában.

 

Visszafelé már alig fúj, motorozni kényszerülünk. Láttatok már madárszőnyeget? Képzeljetek el több száz méter hosszan ezernyi különféle vízimadarat összebújva, mint valami hosszan elnyúló szigetszerű képződményt! Közibük hajtunk, sokáig nem is zavartatják magukat, de amikor felrebbennek van nagy méltatlankodó zsivaj, szárnyak csapogtatása! Alacsony fordulattal csendesen motorozunk, a giccses „naplöman" bearanyozza a tájat. Szerencsére rendőrökkel csak a kikötésnél találkozunk. Téli helyünk közvetlenül a kenesei rendőrörs úszóháza mellett van. Amikor már napnyugta után befutunk, kedvesen felgyújtják a fényeiket és segítenek a kikötésben. Szolgálnak és védenek bennünket.

 

Köszönjük.

További fényképek a galériában. 

Gerő András