A péntek délelőtt még tuningolással, nevezéssel telt, majd délután csendes pihenőt tartottunk. A verseny este fél nyolckor indul és a Lindau - Romanshorn - Konstanz - Überlingen - Lindau útvonalat kell megtenni az éjszakában.
Délután 7-kor daruzunk a kikötőben, majd vontatva megyünk a rajtterülethez. Gyenge északi szélben gyülekeznek a hajók, köztük katamaránokkal, ORC versenyhajókkal, liberákkal és még legalább 300 másik hajóval. Szekcionált rajt van, egy kicsit késve, de jó lendülettel rajtolunk a katamaránok közt, közvetlenül a luv bója mellett. Kicsi szélben keressük a helyünket a katamaránok között, code zéróval megyünk a mezőny elejével az esőfelhők felé, a szél elforog kelet felé, majd egy kis idő múlva még tovább. Megérkezik az eső dél felől, a szél erősödik és végül elkezdődik a rohanás az első bója felé. Felhúzzuk a genakkert, de nem jó az irányunk, ezért váltogatjuk a top génuával, hogy a Wilke előtt maradjunk. A katamaránoknak kedvez a félszél és elhagynak bennünket, marad a Wild Lady és az Italia, akivel küzdhetünk.
Az első bója előtt elhagyjuk a tavalyi győztes Holly Smoke katamaránt, ami felborult, és egy másik árboc törött katamaránt is. Itt még javában vezetjük az egytestűeket, nyomunkban nagy ellenfelünkkel, a Wild Lady-vel (49 lábas dönthető kieles Centomiglia győztes versenyhajó).
Kezd sötétedni, az eső pedig nem tágít felőlünk. Ejtett genakkeres menetben megyünk Konstanz felé, hátulról kapott frissülésekkel tartjuk igazi ellenfelünket a Wild Lady-t, de a szél neki kedvez és közvetlenül a második bója előtt megelőz minket egy szélcsíkon. A bója előtt haulzolunk, de sajnos a csurom vizes genakker letapad, rögtön el is szakítjuk, gyorsan code zéróra váltunk, amivel meg tudunk lovagolni egy szélcsíkot és elmegyünk a Wild Lady felett.
Innen irány Überlingen, ami a tó hírhedt szélcsendes területe, szerencsénkre ejtett menetben tudjuk közelíteni, felhúzzuk a másik genakkerünket és gyorsan faképnél hadjuk a németeket. Miközben egy takkon megyünk a tó überlingeni csücske felé, csodálkozunk, hogy nem jönnek kifelé a katamaránok. Zsolti „majd kinézi a szemét", de nem jön velünk szembe senki, ettől felpörög a csapat még jobban, főleg miután kiderült, hogy a katamaránok bevártak minket! Rengeteget hozunk a mezőny elején, vesszük a bóját, 8-10 többtestű van előttünk.
Irány Lindau! 160-as génuával cirkálunk az éjszakában és rövidesen utolérjük az egyik katamaránt, a One d'Or-t, majd feltűnnek a többi katamarán fényei is. Kezdődik a katamarán vadászat! Sorra érjük utol és előzzük le az előttünk lévő high-tech katamaránokat, Ventilo 28-as, SL-33-as, SAY, M32-eket.
A hajónknak nagyon kedvez ez a közepes erősségű szélben cirkálás. Fogjuk a Wild Lady-t és feljövünk az 5-6. helyre, több katamarán van mögöttünk, mint előttünk, ettől egyre lelkesebb a csapat. Az eső abbamarad, de a tó hosszában fújó szél irreálisan nagy hullámokat hoz, ami gyanús és félő, hogy hamarosan nagyon erős szél vár ránk. Ez aztán be is igazolódik, egyre erősödő szélben előbb 140-es génuára, majd egyes reffre, majd 100-as fockra kurtítjuk a vitorláinkat.
Hátra volt még a verseny egyharmada, a szél 30 csomóra erősödik, a hullámok nőnek és az eső is újra elered. Nagyon kemény hajnal vár ránk, fogjuk a Wild Lady-t, de a katamaránok felélednek ebben a szélben, ez nagyon az ő szelük... Az éjszakában egyre jobban kell figyelnünk őket. A Malstrom 32-es, ami nincs kivilágítva, alulról jön útjogosan és belekényszerít minket egy fordulóba, ami miatt a Wild Lady elénk kerül. Gyilkos két óra vár ránk, 10-12 csomóval cirkálunk a tarajos hullámok között. A katamaránok utolérnek minket és el is mennek. A befutóra próbálunk elszakadni a Wild Lady-től, és tovább húzzuk a svájci partok felé az irányt, hátha egy futtatott menetben vissza tudjuk szerezni a vezetést előtte. A sebességünk nő, a hullámok csökkenek, de a hátrányunkat nem tudjuk behozni, majd hajnal 4 óra 11 perckor befutunk az abszolút 10. helyen, trapézos kategóriában a 2. helyen, a kategória győztes előtt 4 órával.
Mivel ezt az erős szelet egyik előrejelzés vagy helyi vitorlázó guru sem jósolta meg előre ebben a szélben is szépen küzdve értünk célba egy élvezetes és embert próbáló éjszakai vitorlázás után. Nem tartottuk ebben a szélben reálisnak, hogy a dobogó közelébe kerüljünk a liberánkkal, ezért ugyan nem voltunk boldogok, de nem is voltunk elégedetlenek az eredménnyel.
A csapat és a hajó is nagyon jól működött az éjszakában. Nehéz versenyen voltunk túl 10 fokos levegő hőmérséklet és esős időjárás közepette, de hát ettől különleges ez a verseny.
Szombat délután összepakoltuk a hajót, a csapat egy része haza utazott, a másik része pedig elindult a következő versenyre a Bol d'Or-ra, svájci Genfi tóra.
Genfi tó, verseny előtti napok...
Szívélyes fogadtatásban volt részünk Genfben, az Alinghi kikötőben, ahol nagy örömmel fogadták a Rafficát. A hajót még a kilencvenes évek végéről ismerik, amikor három egymást követő évben nyerte meg a Bol d'Or Mirabaud-t és ezáltal örökre megszerezte a verseny győztesének járó vándordíjat a Bol de Vermeil-t.
A városban sétálva és vitorlás boltokba, kikötőkbe betérve kellemes élmény, hogy a Rafficát ismerik, az emberek az olasz elődökről mesélnek és örülnek, hogy a hajó ismét visszatért a tóra. Igazán jó hangulatban folynak a beszélgetések a helyi vitorlázókkal, közülük is külön ki kell emelnünk az SNG (Société Nautique de Geneve) elnökségét és kollégáit, aki a szervezésben sokat segítenek nekünk, velük egyeztetjük a versenyszabályokat és ők szervezték meg a hajó vízre tételével kapcsolatos kikötői infrastruktúrát is. A motoros, a hajódaruzás ingyenes, nincs felesleges adminisztráció, bizalmi légkör van helyette és kedves hozzáállás. A nevezési díj a Raffica esetében csak 150 CHF volt, ami 37.500.- Ft, nagyjából harmada a Kékszalag nevezési díjának.
A hajó összeszerelve várja a szombat délelőtt 10 órai rajtot.
A verseny az interneten követhető lesz a www.boldormirabaud.ch web címen.
Cikket írta: Fekete András, Várkonyi Csaba
Fotók: Németh Erika
Kapcsolódó cikk: Raffica a Rundumon 2011
