2011-ben, „Szennyes ügyeink"címmel hívtuk fel a figyelmedet először arra, ami már igenis régóta kívánatos volt, mégpedig, hogy hogyan ne szennyezzük azt a vizet, amiben a nyarunk legnagyobb részét töltjük.
A cikkíró hivatkozott a 2/2000-es (VII.26) KÖVIM rendelet „A szennyező anyagok kiömlésének megakadályozása" c. paragrafusára, és megoldást vázolt fel az akkor - és most is - megoldatlannak tűnő ügyre.
Ez a téma tipikusan olyan, mint a szelektív hulladékgyűjtés témája. Mert mi is történt 2000 óta? Jött egy új szabály. X tudomásul vette, de előbb feltétlenül megkérdezte Y-t, hogy ő mit tesz az ügy érdekében. Y előbb feltétlenül megkérdezte Z-t, mennyire lesz ez ellenőrizve. Z szerint nincs mit ellenőrizni, amíg Y nem oldja meg X dolgát. Y azt mondta, amíg X és Z nem tesz semmit, addig ő sem. És a kígyó a farkába harapott.
Lefordítva: a szabályszerűség kedvéért X-nek, a hajótulajdonosnak, aki WC-s, fürdős, mosogatós hajóval rendelkezik a Balatonon, szennyvíztartályt kellene beépítenie a hajójába a megfelelő kivezető nyílással, hogy ki lehessen szivattyúzni a tartályból a fekáliát.
De nem teszi, mert ma a Balatonon mindössze kettő darab kikötőben megoldott a szennyvíz szivattyúzása. E felkészületlenség láttán a hajótulajdonos vállat von és továbbra is a Balatonba ereszti a szennyvizét. A kikötők miért foglalkoznának ezzel? A törvény úgyis a hajótulajdonosra vonatkozik, neki meg csak többletköltség és macera. A hajótulajdonos pedig a legrosszabb esetben csupán a négyévenkénti hajóvizsgán szenved hátrányt, amikor is a vizsgabiztos a szennyvíztartály hiánya miatt kiszerelteti a fajanszot. A hajótulajdonosnak mindegy, úgyis visszaszereli később.Ez lenne a megoldás?
Fent említett cikket olvasva egy magyar szivattyúrendszerekkel foglalkozó ipari vállalkozás gondolt egyet: meglévő rendszereik fejlesztésével miért ne lehetne megoldani a megoldhatatlannak látszót? És meg lehet: elkészült a mobil „kikötőbarát" szippantós kocsi, magyar termék, magyar áron, egy közepes méretű vitorlás kishajó éves kikötőbérleti díjának áráért.
Ez jó hír. Jönnek viszont a kérdések és az egymásra mutogatás.
"Miért vegyem meg, úgysem fogja használni senki, én meg csak olyan költségbe verem magam, ami soha nem térül meg!" - mondja a kikötővezető.
„Minek szereltessek be szennyvíztartályt, amikor 1: még ha van is szippantási lehetőség, macerás, és biztosan pénzbe kerül; 2: úgysem ellenőrzi senki" - mondja a hajótulajdonos.
Álljunk meg egy szóra! A Balaton vizének védelme nem közös ügye kikötőnek és hajótulajdonosnak?
A témával kapcsolatban megkerestük a Nemzeti Közlekedési Hatóság Hajózási Főosztályának vezetőjét, Tamáska Csaba Urat is. A témának ezért reményeink szerint lesz még folytatása.
Itt olvasható a szennyvízszivattyút gyártó cég levele, melyet minden Balatoni kikötőnek elküldött.
Kövendi Eszter
