Több mint 20 évig álmodoztam róla. Azóta, több mint húsz éve, ábrándozom nagyobbról, gyorsabbról, de igazából nem adnám egyikért sem.
A Hullámtáncos az elsők közül, vagy inkább az első sorozatból való Regina. Hajólevele szerint 8,50 m hosszú és 2,30 t súlyú. Korát tekintve 21 éves, éppen nagykorú, de neki is vannak történetei, amik hozzám és a családomhoz kötődnek. És ez jó.
Az egyetlen hajó a Paksiban, amelyik nyitás óta 21 éve ugyanott, ugyanúgy áll. Szinte változatlan állapotban.
A Reginák története a Balatonon a Pendragonnal kezdődött, amikor Bakos Tamás (Nagymester) behozta az eredeti Hunter Impalát. Akkor, és abban a mezőnyben a Pendragon fantasztikus, irigyelt hajó volt, így a lelkes vágyakozók hamarosan elkészítették a sablont és sorra készültek a szebbnél szebb hajók apróbb módosítással és már Regina típusnévvel.
A legtöbbet - és remélem, nem bántok meg ezzel senkit - örök emlékű Hegyi Dénes tette a típus elterjedéséért és későbbi sikeréért. Azért, hogy ma már több mint 60 hajó létezik és az egyik meghatározó hajóalakja a víztükörnek.
A hajókat kezdetben lelkes amatőrök építették, saját részre, később a hivatásos hajóépítők vették kézbe a fejlesztést.
A korai építők közül sajnos sokan nincsenek közöttünk. Az akkori technológiai lehetőségek miatt az egészségüket adták a hivatásukért.
Az én hajómat a Boci építette. Szégyellem magam, hogy a családi nevére nem emlékszem, de őt mindenki így ismerte. Büszke volt a Hullámtáncosra. Az egyik legjobb munkájának tartotta. Én meg hálás vagyok neki, nyugodjék békében.
A Hullámtáncos eredeti, jollekormányos formában épült. A társaira jórészt spoiler került hátra. Vitathatatlanul szebb tőle a hajó, de a Dobó Pali általi fejlesztésekig nem feltétlen látszott a sebességbéli előnye. 1992-ben készült, a nagybátyám Juhász István építtette. Építésénél állítólag a Detre testvérek és Fa Nándi is bábáskodott, ami azért látszik a hajón.
Két hónappal később lett az enyém, egy elszámolás nyomán.
Borzasztó szerencsém volt.
31 évesen sem egy rendes kocsim, sem egy rendes lakásom nem volt. Ha pénzhez jutok, nem hajóra fordítottam volna. Nem is engedte volna a család. Véletlenül tudtam meg, hogy egy olasz megveszi a hajót, hogy kifizessenek. Várpalotánál értem utol, hogy nekem a hajó kell.
Így lettem talán, akkor a legfiatalabb Regina tulajdonos a Balatonon, ami azután visszagondolva hosszú évekre meghatározta a viszonyomat a hajóhoz, a hajózáshoz.
Elég az hozzá, hogy a hajó gyors volt, a fröccs meg hideg.
Friss tulajdonosként egy ilyen csodás tárggyal persze, hogy versenyezni akartam. Lelkesen indultunk mindenhol. Gyönyörű volt, meg otthon se kellett lenni.
Először a Berenyó kormányzásával nyert a hajó bajnokságot 1994-ben, majd 1996-ban Kutics Krisztiánnal.
Érdekes része a hajó történetének ez a két fiú, mindkettő kiváló vitorlázó, de akkoriban épp a parton, a hajók körül kallódtak. Ezután mindketten megtalálták a helyüket a víz, a hajózás körül. Mindkettejüknek ez lett, ez lehetett az élete.
Azért mégis nekem, nekünk nyújtott legtöbbet a hajó. Mindhárom gyerekem ezen nőtt fel. Belenőttek a kokpitba, már nem lehetett a családot reggel kidobni egy strandszatyorral és összeszedni este. Évtizedeket csavarogtunk a vízen együtt, ezért elmaradtak a versenyek.
Minden Széchenyi túrán indultunk, amíg volt, de azóta is tartjuk ugyanúgy, ugyanakkor.
Később a fiam szörfözött. Én lelkesebb voltam talán, mint ő, ezért a Hullámtáncos a szörfversenyek zsűrihajójaként lehetett ismert.
A húsz év alatt nagyon vigyáztam rá. Ő is ránk.
Kevés szituációt tudok elképzelni, amit ne éltünk volna meg. Igyekeztem ezt meghálálni. 21 év alatt nem került vízre fullos nyiszatolás nélkül. Néhány éve először szakember polírozta. Nem hitte el, hogy eddig senki más nem nyúlt hozzá, de azt sem, hogy öreg hajó. Büszke voltam erre, és vagyok máig.
Az évek során részben a kezelhetőség, részben a komfort miatt történtek átalakítások.
Még a legelején kapott egy kúpos, Rácz Ákos féle árbócot. Azóta is kitűnően kiflibe hajlik, nem is kell különb.
A családi hajózások során egyre többet ábrándoztam egy beépített motorról. A Navalia Reginák megjelenésével úgysem volt már nagy szerepe a súlymegtakarításnak, hiszen ismerjük el, kitűnően sikerültek, vitathatatlanul jobbak, könnyebbek is.
Hegyi Marci vezényletével, Pipics Úr segítségével került is egy kis Yanmar a testbe. Új szívesek sem vadonatújat kapnak, ezért használtan. Egyhengeres tuk-tuk motor. Örök darab, remélem.
A hajó belseje elég spártai, viszont öten kényelmesen elférünk. A wc-t nem építettem be. Egyrészt a súlya miatt, másrészt úgyis a windexig rúgnám fel azt, aki belecsinál a hajómba.
Egyedül hűtőt építettünk be, ami - azért mindenki beláthatja - nagy áldás a fröccshöz.
A hajó vitorlázata változó volt. Tulajdonképpen sosem volt rajta jó felszerelés. Soha nem volt egységesen rossz, így egységesen jó sem, mert soha nem volt egyforma vitorlázata. Talán most.
Hosszú évek óta nem versenyeztünk vele igazán. Enyhe szélben nem is túl esélyes.
Jó ideig egy Scholz 22-essel mentem, de meg kell hagyni, ebben a korban ez már kicsit töri a fenekemet.
Közben el-elindultunk egy-egy versenyen baráti társasággal, de ezek inkább afféle muslica expedíciók voltak, amire úgy csomagoltunk, mintha megállás nélküli földkerülőre indultunk volna. Természetesen a hangulatjavítás végett. Annál, ahogy mentünk, azért tudna ez gyorsabban is, viszont hibátlanul éreztük magunkat.
Apropó, hibák: a Reginának, úgy a Hullámtáncosnak nincs kiemelhető hibája. Ami hiányosság esetleg volt, azt a Dobó Pali az újabbaknál kijavította. Persze nálam is akadtak apró hibák, nagy bosszúságot okozva, de kinél nem?
Ami nem jó, hogyha a kokpitben ülök, nem látok át a kajüt felett. Nagy ügy, amíg bírom magam úgyis a decken ülök, meg miért nem vagyok magasabb. Talán ennyi.
Mindehhez képest? Ember sem igen, nem hogy tárgy, nem okozhat annyi örömet, mint egy hajó. Mint nekem, ez a hajó. Életem legszebb része most már megismételhetetlenül hozzá kötődik. Megpróbálom meghálálni.
Idén először kapott egy teljes új garnitúrát. Egyformát. Első próbálkozásra úgy tűnik, Marton Balázs friss csapata csodát alkotott. El sem hiszem, a sok gatya után, ahogy áll. És ahogy megy. Nem fenyegetőzni akarok, azt úgyse venné tőlem komolyan senki, de a könnyem csordult.
Összeáll talán a csapat is. Nem súlykímélő, de vidám. Nagy szeles hajó felhőtlenül vidám csapata felhős időre is! "Sass Úr" ígérkezett el, meg a Bittmann Csabi. A régi idők örömére a Kuti is beszáll. Velük bármikor el tudok hülyülni egy egész napos flautét, úgyhogy felkészültünk.
A korai sótájm elmúlt, a gyerekek felnőttek. Úgyhogy visszatérünk! Integessetek. Én boldogan, mert innen gyönyörű az élet.
Dr Szalay Zoltán
