Hogy mi a Pünkösdi titka, azt már tavaly megfejtettem. Idén az volt a cél, hogy ezt a titkot a Póstásnak is megmutassuk. Azt hiszem már Ő is tudja.

 

 

Péntek délutánra erős zivatartevékenységet jeleztek, így biztos ami ki van kötve alapon már péntek délelőtt átvittük a hajót Tihanyba. Itt a Hotel Panoráma vendégszeretetét élveztük, amire egyáltalán nem lehetett panaszunk. Az érkező frontra (és a délről nyitott kikötőre) való tekintettel, erős rugóval ellátott köteleket kerítettek nekünk, így biztonságban hagyhattuk ott a Póstást, amíg átkompoztunk a nevezéshez. 

Egy szép új világban persze nem kellene nevezni, elég lenne online kitölteni a megfelelő űrlapot, és kifizetni a nevezési díjat, aztán odamenni a rajtra. Ez az éra még nem jött el, de panaszra nincs ok. A VIHAR-ban minden fontos adat megvan. Elég bediktálni a hajó és a legénység nevét, és rögtön kiderül, hogy minden rendben van -e. A gyors procedúra végén egy kis csalódás. Idén nem jutott póló a csomagba, pedig bármennyi is legyen a szekrényben, mindhez kötődik egy emlék, egy hangulat. 

A nevezés közben megjön az ígért zivatar. A gerenda félelmetes sebességgel sötétítette el az eget. A kompról néztük az utolsó érkező vitorlásokat.. Nem irigyeltük azokat, akik kint maradtak ebben az időben. 

A szombati rajtra óramű pontossággal, fockal és reffelt nagyvitorlával érkeztünk. Egyet fordultunk, a rajtvonal előtt csak úgy a látszat kedvéért, és már rajtoltunk is. Jó helyen voltunk, jó időben. A 20 csomó körüli délkeleti szél éppen hosszában fújta végig a Balatont, méteres hullámokat korbácsolva. Persze a folkebootnak ez direkt jó, így nekiláttunk a krajcnak. Szépen ment a hajó, de a reffelt nagyvitorla miatt nagyon tompák voltunk. Mivel délutánra gyengülést ígértek, és kicsit mintha mérséklődött volna is a szél, kivettük a reffet. Persze hamar rájöttünk, hogy a szél ezen a napon csak felgyengülni tud... rendszeresen 20 csomó feletti sebességre. Minden esetre a taktika bejött, mert bár gyorsabb nem lett a túldőlő hajó, viszont jóval élesebb. A folkebootok szótárából  kimaradt az a szó, hogy "fellúvol" így a grószshottnak csak annyi volt a dolga, hogy "ha a hablécen jön be a víz, kicsit engedj rá" tény, hogy néha jött...

 

 

Kb nyolc órát krajcoltunk így, ami alatt mindenünk elázott, nem csak nekünk. Ezzel együtt nagyon élveztük. Az első napot roskatag lábakkal, és a YS3/2 kategória első helyével fejeztük be, bár ez az eredménylistán nem látszódott, mert a vitorlaszámunkat nem tudták beazonosítani. 

 

 

Az estének hatalmas bulival kellett volna folytatódnia, de helyette békés iszogatás lett belőle. Itt tudtam meg, hogy mi az ami 4 betű és vízszintes. Nos a megoldás: száj. De maga a vicc csak 18 éven felülieknek szól. A koktéljegyet beváltva egyre laposabbak lettek a pillantások.

A második nap nem nekünk fújt. Hogy pontosan mi történt azt fedje jótékony homály. A rendezőség tartva a délutánra ígért zivatartól, rövidített pályát tűzött ki, Keszthely - Szent Mihály Domb - Zala torkolat- Keszthely útvonalon. Ennek köszönhetően még mi is igen hamar visszaértünk, nem beszélve a gyorsabb hajókról, akik szinte fel sem húzták a SPI-t már befutottak. A kevésbé sikerült futamot sörbevitellel próbáltuk jóra hozni, ami többé kevésbé sikerült is. Most épp emiatt feküdtünk le korán.

Vasárnap valaki odafent nagyon meghallgatta az imáinkat. "Csak ne kelljen hazáig krajcolni." A 15-20 csomós hátszélben csak úgy repültünk az Ábrahámhegyi befutó felé. Utána egy gyors halz, és repültünk is tovább Fűzfőre.

 

Hogy milyen volt a Pünkösdi? Remek! Még mindig azt mondom, hogy ez egy olyan verseny, ahova menni kell, jövőre is!

Eredmények ITT.