Pont olyan volt ez a hétvége, az elejétől a végéig. Persze, ezt most amolyan átvitt értelem. De csak félig.
Azért félig, mert az útra egy BMW 320d Gran Turismo Luxury Line-t kaptunk, ami mellesleg éppen a napokban kerül fel a rendelhető autók sorába. Ez nem egy autós magazin, de azért egyetlen jóérzésű vitorlázót sem hagy hidegen a szélvédőre vetített műszerfal, a hibátlanul működő navigáció és mindaz a komfort amit egy ilyen autó ad úgy, hogy közben 6 litert fogyaszt 100 km-en. Szóval ültünk már ebben abban így megalapozottan állíthatjuk, hogy a 3-as GT belseje a kellemesebb helyek közé tartozik.
Amikor begördültünk a Kempinski Palace Portoroz parkolójába, és ott egy öltőnyös úr elkérte az autó kulcsát azzal, hogy Ő majd elviszi a garázsba és csak szóljunk, ha kell már akkor éreztem, hogy ez nem egy akármilyen hétvége lesz. A szállodáról nem írnék sokat, hiszen mindenki el tudja képzelni, milyen egy Kempinski, aki már járt a budapesti szállodában. Én mondjuk még nem jártam, így egy pici könnycseppet azért elmorzsoltam, amikor benyitottam a szobámba.
A program welcome pezsgővel kezdődött, majd BMW munkatársai vezették fel a hétvége menetét. A BMW komolyan gondolta ezt a hétvégét, amit jól bizonyított, hogy a köszöntőt Dr. Andrea Castronovo a BMW kelet-, közép- és déleurópai elnöke tartotta, aki természetesen vitorlázik, sőt végig is hajózta a két napot velünk. A vitorlás trénerek vezetője az a Roberto Ferrarese, aki számtalan vitorlás sikere mellett az utolsó egytestű versenyen a +39-es America's Cup csapat vezető edzője volt. Nem mellesleg egy igen jó humorú embert ismertünk meg benne, aki egyformán megtalálta a hangot a nemzetközi társasággal.
Igen sokan jöttünk itt össze, hiszen Lengyelországtól Romániáig 6 ország képviseltette magát. Kis hazánkat rajtam kívűl még a szintén gyakorló vitorlázó Csuday Gábor. A nemzetközi jelenlét az esemény sajtóesemény jellegéből fakadt, hiszen a valódi Sail Racing Academy programokon az egyes országok részére saját időpontokat szerveznek.
Apró, de igen hasznos figyelmesség volt, hogy mindenki kapott egy kis vitorlás szótárat, ahol az angol kifejezések jelentését saját anyanyelvén olvashatta. Valahogy jó asztalhoz ültünk, hiszen az elnök úrral és Roberto-val fogyasztottuk el a bőséges vacsorát és a hozzá kínált borokat. Szintén az asztalnál ült két osztrák kolléga, akikkel rögtön meg is beszéltük, hogy majd egy hajót alkotunk.
A vacsora alatt azért olyan kérdések is felmerültek, hogy ugyan miért szállt ki a BMW a vitorlázásból, és ha kiszállt, akkor ez most itt micsoda is. Andreának nyilván nem most tették fel először ezt a kérdést, mert elég magabiztosan válaszolt. Az America's Cup az image-ről szól, míg a Sail Racing Academy a vevőkről. A vitorlás sport továbbra is fontos, hiszen jelképezi mindazokat az értékeket, amikkel a BMW is büszkélkedik. Az innováció, a csapatmunka és az élmény. De emellett olyan eseményeket szeretnének csinálni, ahol közvetlenül megismertethetik a BMW világát az emberekkel. Ezért hívták életre a BMW Sailing Cup-ot is, ahol valódi csapatok képviselik az egyes országokat, és a hajók is némileg erősebbek, hiszen J80-as a flotta. Persze, ebben van némi marketing szöveg. De ha egy olyan cég, mint a BMW jelen van a vitorlázásban, abból mindenkinek csak előnye származhat.
Na, de térjünk vissza az aktuális programhoz.
A hosszú vezetés után jól esett ágyba kerülni, annál is inkább, mert másnap korán kezdődött a program. A zavarba ejtően bőséges reggeli után az aktuális csúcs BMW-kkel szállítottak le minket a kikötőbe. Volt itt M 550d, 740d xDrive és egy kombi 550-es is. Minden autót szépen fel is matricáztak, ügyelve a részletekre.
A kikötőben a délelőtti program elméleti volt. Némi teszt után megfelelő csoportokra bontották a társaságot és a kezdők hajóiba instruktorokat ültettek, majd kiosztották az egyencsomagokat MarinePool pólóval és baseball sapkával. Roberto elmondta a versenyszabályokat, és hogy általában milyen taktikákat érdemes választani egy up & down pályán. Szó volt a rajttaktikákról is, meg a gennaker kezeléséről. Jó tudni, hogy az árboc a magasságánál akár 8x hosszabb vízfelületen zavarja a szelet, és hogy gennakerrel nem érdemes utólérni az előttünk haladót, mert akkor már korlátozottak a lehetőségeink. Ebéd előtt még kimentünk a mólóra megismerkedni az ELAN 210-esekkel, és felszerelni őket. Ezek a hajók ideális tanuló vitorlások. Viszonylag egyszerű a felszereltségük. Nincs backstag, nincs achter, sima fock van genoa helyett, 1 kötéllel reffelhető a telilatnis nagyvitorla. A hajó kezelésében talán az egyetlen kihívást a topra futó gennaker jelentette, de ne is nevezzük ezt kihívásnak. Mondjuk, hogy ez volt az a művelet, ami néhány hajónak gondot okozott. 3-4 fős csapatok voltak, de igazság szerint ide egy kis gyakorlás után 3 ember pont elég. Az ELAN 210-esnek dupla kormánya van, amiről megoszlottak a vélemények. Tény, hogy gyorsabbá teszi a hajót, és megdőlt állapotban is jól vezethető marad, viszont elvesznek a kormányerők. Kicsit olyan, mintha lekvárt kevergetne az ember, nincs visszajelzés.
A klasszikus adriai ebéd után (sok saláta, halak, friss kenyér) végre kimentünk a vízre. Friss szélben mentünk néhány gyakorló kört. Halzoltunk, fordultunk, megbeszéltük, hogy mit hogyan fogunk majd hívni, hogy ugyanazt értsük alatta. Gennaker le/fel, ment minden szépen. Roberto motorossal járt körbe a hajók között, és mindenkinek mondott valami jótanácsot. A délután második felében két gyakorló futamot futottunk. Na, itt volt minden, ahogy azt kell egy ilyen rajtnál. Különösen pikáns volt, ahogy 6-7 nyelven kiabáltak az emberek. A nemzetközi flotta vidámsága ez. Az első futamot meg is nyertük, de a másodikban csak a harmadik helyen futottunk be.
Kikötés után ismét jött egy kis elmélet, ami a programban „debriefing” néven futott. Roberto elmondta, mik a tipikus hibáink, mikor megyünk túl élesen vagy épp túl tompán, és elmagyarázta, hogy a gennaker bár kétség kívűl alkalmas rá, mégsem halászásra való.
A szállodai transzfer után kb. 1 órás szabadprogramra jutott idő. Egy kis pihenés, zuhany, e-mailek átnézése, vagy kinek mi. Este 8-kor már újra egy BMW bőrkárpitos ülésén ültünk, és útban voltunk egy közeli faluba, egy hegy tetejére épült étterembe. Nem csak a kilátás volt pazar, hanem a vacsora is! Rég ettünk ilyen finomat! Az asztalnál meg is választottuk gyorsan az új európai parlament tagjait, cseh, szlovén, lengyel és magyar részvétellel.
A hosszú nap után jólesett az előre megvetett ágyba zuhanni.
Vasárnap reggel már csak egy rövid eligazításra jutott idő, majd irány a tenger az újból kisorsolt hajókon. Bevitorlázás után 3 futamot terveztek, de a változó és leálló szélben csak kettőre jutott idő, illetve a harmadik futam közben több mint 90 fokot fordult a szél, ezért azt nem értékelték.
A harmadik helyre soroltak minket a hat hajóból, de nem is ez a lényeg, hanem a gyakorlás és a tanulás.
A szervezők arra is gondoltak, hogy aki indulás előtt lezuhanyozna, annak legyen törülközője és tusfürdője is (hiszen a csomagjaink a szállodában maradtak, ahonnan már kijelentkeztünk).
Bőséges ebéd, majd a tapasztalatok összegzése és díjátadó. Így ért véget a BMW Sail Racing Academy, amit nekünk 2 napra tömörítettek, de valójában 3 napos a program.
Összefoglalásként el kell mondanom, hogy végig hibátlan volt a szervezés. Amikor nem voltunk hajón, akkor kávéval, szendviccsel vártak minket. A hajókba ásványvizet készítettek, az autók folyamatosan szállítottak a szálloda és a kikötő között. Roberto végig a kezében tartotta a vízi programokat. Mindenki tudta, mikor mi következik.
Ha kötekedni szeretnék? Akkor elég lenne 3 ember egy hajóra, és kicsit lehetne pörgősebb a program, kevesebb üresjárattal... De nem akarok kötekedni, mert ez már csak csomókeresés. Valójában hibátlan volt az egész hétvége, amit két profi fotós is megörökített.
Nem tudom pontosan, hogy miért volt más ez a hétvége, mint egy egy „átlagos” tréning. A nemzetközi környezet? A tenger illata? A világklasszis edző? Az 5 csillagos szálloda? Gondolatainkat is leső és megfejtő szervezők? Talán mindezek együtt. Az tény, hogy a tudásunk gyarapításán túl élményként is páratlan volt. Köszönjük a lehetőséget.
Az MVSZ YouTube csatornáján visszanézhetőek lesznek a Budapest Boat Shown készült beszélgetések, előadások. Elsőként a Fiatalok a nemzetközi pályán című beszélgetés.
A Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata a nyár folyamán rendszeresen mutat be nagyon rövid filmeket, melyek a vizek veszélyeire hívják fel a figyelmet. A vízbefulladások nagy része megelőzhető, amennyiben nem rosszullét okozza azokat. De még rosszullét esetén is sokszor lehet segíteni, ha van rajtunk mentőmellény.
A karácsonyi ünnepkör stílusos kezdete - legalábbis a vitorlázók számára - egy jó Christmas Race, valahol a nagyvilágban. Ifjú 420-as csapatunk az idén Spanyolországot választotta. Tekintélyes méretű, erős nemzetközi 420-as mezőny gyűlt össze a a 2024-es 48. Palamós Christmas Race alkalmából, összesen 109 egység. Három magyar hajó is rajthoz állt, a Kovács ikrek - Bendegúz és Boldizsár -, Vándor Boti és Tóth Lóci, valamint Csőregh Misi, immár kormányosként, Chloé Strube mancsafttal, akivel ugyanabban a francia klubban vitorláznak.
8 nemzet 35 versenyzője - közöttük a Splitben edző olimpikonok - között lett második. December 15-én vasárnap ért véget a bajnokság - izgalmas körülmények között.
Weöres Szabolcs, a magyar szólóvitorlázó, fájdalmas döntést hozott: visszalépett a 2024–25-ös Vendée Globe versenytől, miután a New Europe nevű hajóján a D2-es kábel végzetes sérülést szenvedett. Ez a kulcsfontosságú kábel az árboc stabilitását biztosítja, és december 14-én szakadt el, miközben Szabolcs 40 csomós széllökésekkel küzdve vitorlázott körülbelül 700 mérföldre a Jóreménység-foktól.
Gereben Barnabás érett vitorlázással, 3 helyet javítva a selejtezők utáni eredményén összetettben 37-ként zárta a viadalt az 52 nemzet 227 versenyzőjéből álló mezőnyben és ezzel hivatalosan is megváltotta a jegyét az Optimist osztály elitjébe.