A verseny nagyon hasonló a Kékszalaghoz, a Garda tavat kell teljesen körbevitorlázni, ám a körülmények sokkal nehezebbek. A tavat hatalmas hegyek veszik körül, emiatt lényegesen változatosabbak, és csak a helyiek számára kiismerhetőek a szélviszonyok, a tavon komoly tényező szokott lenni a hullámzás is, amivel szintén számolni kell, főleg egy Libera fedélzetén.
A Garda tó a Raffica őshazája is egyben, hisz kimondottan erre a versenyre, ezekre a körülményekre lett tervezve a hajó, igaz, már több mint 20 évvel ezelőtt. A hajó legnagyobb sikere a jelenlegi csapattal 2011-ben volt, amikor is megnyertük a versenyt, több mint egy órát adva a legnagyobb riválisnak, a helyi nagymenőnek, a sokkal modernebb Clandesteam liberának.
2012-ben a boom törése miatt idő előtt fel kellett adnunk a küzdelmet, idén azonban nem volt kérdés hogy újra indulunk. Ám idén kicsit másképp történt minden, mint a korábbi években.
A legfontosabb változás, hogy idén készültek a konkurens csapatok a Raffica ellen. Ez így leírva nem hangzik annyira súlyosnak, ám tény, hogy korábban nem nagyon foglalkoztak velünk a helyi versenyzők.
Idén azonban a Clandesteam, követve a Raffica példáját szintén svertre cserélte a tőkesúlyát, fix orrsudarat kapott, na és persze sok szép új vitorla is érkezett a hajóhoz.
Újra itt van a kimondottan érdekes megoldást használó, forgatható kíles Stravaganza is. A hossza és a vitorlázata lényegében megegyezik a Liberákkal, ám ezt nem trapézolják, hanem szó szerint felhúzza maga mellé luv-ba a tőkesúlyát és így vitorlázik igen élesen, nagy sebességgel és kisebb legénységgel. Idén ezt is tovább tuningolták és egy orrsudararat szereltek rá, amire igen komoly topgénuát és genakkert tudnak felhúzni, illetve az egy svertet dupla svertre cserélték. A hajó 2012-ben a Gorlát (a Centomigliát megelőző verseny) már megnyerte, így igen komoly játékosnak és ellenfélnek számít ez a hajó is, főleg hogy szintén nagyon komoly olasz csapat vitorlázik vele.
És itt van az utóbbi pár év másik nagy ellenfele, a Wild Lady, ami idén új, magasabb árboccal, és hatalmas vitorlákkal indul, ellenünk szerencsére eredménytelenül, pedig nem titkoltan nem szeretnek minket.
Bogliaco, a Cento kikötője fantasztikus atmoszférával fogad idén is minket.
A csapat nagyobbik fele és a hajó csütörtökön hajnalban érkezik, és még aznap összeszerelésre is kerül.
A csapat kisebbik része pénteken érkezik és ekkor érkezik Roberto Benamati is, többszörös Centomiglia győztes és Star világbajnok olasz vitorlázó, aki a korábbi évekhez hasonlóan a csapat taktikusa lesz.
És itt elkövetünk egy apró hibát: bár előre megbeszéltük, ám pénteken mégsem tartjuk meg az edzést, ami fontos lett volna, hogy szokjuk a hajót, és a hajó is szokjon minket, nem beszélve Benamatiról, akivel pontosan egy éve nem találkoztunk.
Az időjárás előrejelzések gyenge szeles versenyt ígérnek, így e szerint készülünk a másnapi versenyre.
Este fantasztikus vacsorát kapunk Janától ás Árpitól, amit a csapat együtt fogyaszt el, majd korán pihenni megyünk.
Szombat reggel teljes nyugalomban készülünk a versenyre. Gyors bedaruzás után már megyünk is vízre, ahol már csak a groszt kell felszerelnünk, ami gyorsan meg is történik. Zsolti és Roberto Benamati egyeztetik a rajtstratégiát, ami igen egyszerű: rajt után irány a keleti oldal, ahol már most is erősebb szelek fújnak.
Idén a kisebb hajók fél kilenckor rajtolnak, a katamaránok, amelyeket külön értékelnek, negyedórával később rajtolnak mögülünk, majd következik a 4 rohanógép, köztük mi is kilenc órakor. Ez a korábbi évekhez képest nagyon szokatlan, hisz majdnem üres rajvonalról indulunk, ami a korábbi évek zsúfolt és életveszélyes rajtjaihoz képes teljesen más képet és hangulatot mutat. Persze hiába az óriási hely a rajtvonalon, a Stravaganza és a Wild Lady a rajt előtti másodpercekben rögtön összeakaszkodnak. A Clandesteam felfelé menekül előlük a keleti oldal irányba, mi pedig határozottan alájuk ejtünk és a nyugati oldalt választjuk.
Tehát pont az ellenkezője történik, mint amit Zsoltiék előre egyeztettek. Ellövik a rajtot, megkezdjük a versenyt. Hamar kiderül, hogy az oldalválasztásunk valóban nem túl jó, ám Benamati diktálja az irányt, és irányítása szerint kicsit túlhúzzuk a takkot. A másik három hajó kicsit jobban halad nálunk, így végül mi is utánuk fordulunk, de egyelőre mi vagyunk leghátul. A szél nem túl erős, azért haladunk, bár feszeng a hajó, nem igazán kapjuk el a sebességet. Követjük az előttünk haladókat, lassan utolérjük a fél órával előttünk rajtolt kisebb hajókat.
Persze a kisebb hajók ezen a tavon főleg Asso-kat, Ufo-kat, Melges-eket jelent, ritkán látni túrahajókat ezen a versenyen. Áthámozzuk magunkat, a szél folyamatosan gyengül, de közben még beérnek minket a katamaránok is, akiknek a rajtja jóval lejjebb volt kirakva. Negyedik helyen vesszük a Campione bóját, majd ebben a sorrendben folytatjuk a versenyt az északi irányba. Benamati feszült, de profin teszi a dolgát és mi is tesszük, ahogy az elvárható a csapattól.
A szél elfogy, megállunk, előttünk a konkurens hajók is leparkolnak. Keressük a szelet, ami bő félóra után hátulról lengedezik, tehát mi kicsit korábban kapjuk meg, főleg, hogy Zsolti időben kapcsolt és felhúzatta a blisztert velünk. Lépésben megindulunk, majd szél felőli oldalon határozottan megelőzzük a Wild Lady-t és a Stavaganzát. A Clandesteam időbe reagál, ők is blisztert húznak és határozottan elénk zárnak, de így is biztosan közelítünk rájuk.
Lassan közelítünk a Torbole-i bójához, ami a tó északi csücske. Közelünkben egy-két katamarán, előttünk a Clandesteam, mögöttünk egyre inkább lemarad a Wild Lady - Stravaganza páros.
Szerencsére lassan erősödik a szél, így jó tempóban érkezünk az északi bójához, ahol már igen közel kerülünk a Clandesteam-hez. Kevesebb, mint 2 perccel előttünk veszi a bóját, majd a bójavétel közben egy szép kiwi droppal leszedjük a blisztert és mi is és követjük őket.
A verseny nehezebbik és izgalmasabb része csak most kezdődik. Irány délnek, először vissza Bogliaco-ba. Mivel déli szél fúj, így hosszú kreuzolás vár ránk, amit igen tempós fordulások színesítenek. Benamati partfaltól partfalig vitorlázat minket, ami itt azt jelenti, hogy a nyugati oldalon a sziklák közvetlen közelében, míg a keleti oldalon majdnem a strandon fordulunk, ami persze a műértő közönségnek nagyon tetszik. Clandes stabilan tartja az előnyét továbbra is, kb. 2-300 méterrel haladnak előttünk. A fordulások nem igazán mennek ma nekünk, két alkalommal is elakad a genua shottja, ami miatt szinte teljesen megállunk. Benamati egyre feszültebb, a csapat sincs a toppon, de mindenki teszi a dolgát. A két konkurens hajó picit lemarad, de ez is csak azt jelenti, hogy 4-500 méterrel vannak mögöttünk, így hibáznunk egészen egyszerűen nem szabad. Közelítünk Bogliaco felé, a bóját itt is csak két perc hátránnyal vesszük.
A bója után szinte azonnal utolérjük a Clandesteamet, jobb sebességgel, stabilabban haladunk mellettük. Kicsit kiejtünk alóluk, és próbálunk a kialakuló délkeleti szél felé kerülni, ám nem engedik el a kezünket, és utánunk ejtenek. Előnyünk minimális, majd lassú élesedés közben visszaelőznek minket. Telnek a feszült percek, koncentrál az egész csapat, tudjuk, hogy a meccs most és itt fog eldőlni. Közben hátunk mögött közel 30 -40 motoros hajó követi az eseményeket, szinte nem is halljuk egymást a motorok dübörgő zajában.
Zsolti határozattan kiejt újra a Clandes alól, és az így nyert sebességgel alulról újra megelőzzük az ellenfelet. Minimális 50-60 méteres előnyre teszünk csak szert, de azt hosszan tarjuk, egyelőre nem tudnak mit kezdeni velünk. Megismétlik a taktikánkat, alánk ejtenek, és miközben nagyon közel kerülünk az utolsó bójához, ha lassan is, de újra visszaelőznek minket. Itt a bóját már csak egy perccel veszik előttük, ahol hatalmas nézősereg, rengeteg nézőhajó fogadja a versenyben lévő hajókat.
Itt azonban hatalmas hibát vétünk, és a bóját elhagyó Clandesteamnek nem adjuk meg az útjogát. A két hajó kis híján összeütközik, Zsolti rutinból feldobja a Raffica-t, így elkerüljük a havariát, ám üvölt az egész olasz csapat, hogy protest. Vesszük a bóját, majd a büntetőkört azonnal meg is csináljuk, ám ez elég ahhoz, hogy végzetesen lemaradjunk az ellenféltől. Előnyük azonnal 5-600 méterre nő, és ezt a gyengülő szélben és a közel egyforma sebességnek köszönhetően nehéz lesz már visszahozni. Irány Bogliaco, a befutó, ahova másfél óra eseménytelen vitorlázás után érkezünk meg. Clandesteam folyamatosan koncentrálva, csökkenő előnnyel, de senkitől nem zavartatva 6 perccel előttünk ér a célba, így nekünk a második hely jut. Közben egy jó vitorlaválasztással egészen közel került hozzánk a Stravaganza is, amelyik harmadikként ér be rögtön utánunk, majd ebből a csoportból negyedikként érkezik a Wild Lady.
A parton minket is megtapsolnak a nézők, és meglepetésre a Clandesteam csapata is gratulál. Végül is szépen végig kergettük őket a pályán, méltó ellenfelei voltunk a helyi menő csapatnak és hajónak.
A csapat nem kedvtelenedik el, bár Roberto Benamati kicsit szomorúan ad riportot a helyi tévéstáboknak.
Jövőre újra megpróbáljuk, bár most nekünk kell a hajót fejlesztenünk, hogy a konkurensektől ne maradjunk le technikában, vitorlázatban.
Tudásban már láthatóan nincs gond, az eltelt évek alatt valóban felnőtt a csapat!
Köszönjük az otthoniak drukkolását és a verseny folyamatos közvetítését!
A csapat:
Kormányos: Király Zsolt
Csapattagok:
Taktikus: Roberto Benemati
Bogár Tamás, Czibor András, Edelényi Szabó Zsolt, Fekete András, Horvath Balázs, Juhász Zsolt, Karácsony János, Kiss Árpád, Lange Péter, Monus Gyula, Puskás Tamás, Óvári István, Várkonyi Csaba
Motoros: Jankovits András Popeye
Fotó: Németh Erika
Lange Péter
