Ráadásul a hétvégi előjelzés ronda esős időt ígért a térségre, ami erősen alulmotiválttá tett. Mégis mentem, mert kaptam egy több száz órás digitális rádiókabaré összeállítást, így aztán végigröhögtem a tízórás utat. Szombat reggel viharos szél, de szikrázó napsütés fogad. A hajdan világelső hajós seregszemle csupán árnyéka önmagának. Már az elmúlt évben is radikálisan csökkent a bemutatott hajók száma, az egyetlen vigasz a vitorlások jelentős térnyerése. Amíg korábban alig 10%-ot képviseltek a vitorlások, addig most ez inkább az 50% felé tendál.
A kiállítást korábban elsősorban a motorosok tették naggyá, mivel az olasz hajóipar egyike volt a világ nagy beszállítóinak. A nagy helyi csoportoknak az Azimutnak, a Ferretti Groupnak vagy a Chranci hajóinak állandó helye volt a kiállításon, ami most is megvan, de legnagyobb ámulatomra, a központi helyen felépített Azimut standon a híres vállalat az idén egyetlen egy hajót sem állított ki. Nyilván a kikötőben ringatózó jachtok jól képviselték egy-egy márka modellválasztékát, de ezek a hajók már valakinek több éve a tulajdonában lévő többnyire eladásra váró portékák. A hatalmas superyachtok talán kevésbé sínylették meg a változást, nyilván ebben a körben kevésbé szorulnak banki támogatásra a vevők.
A legnagyobb tolongás a vitorlás hajók körül volt. Az America's Cup döntő is jótékony hatással lehetett a vásárlói kedvre, mert a látogatók túlnyomó többsége a vitorlás hajókra optimalizált szabadidőruhákban pompázott, hangsúlyosan viselve egy egy Team New Zealand vagy Oracle Team feliratos kiegészítőt.
A vízi cirkusz sem maradt el. A kikötő belső szabad vízfelületén egyszerre láthattunk „ketrecező" bójákat kerülgető ifjúsági versenyzőket, különféle RIB-eket, apró motoros járgányokat. Bemutatkozott egy pinduri siklóhajó a Willy Tender. Az ékalakú nyílszerű apróság elől mély V belépővel indul, mely szélesre laposodik, hogy könnyen siklásba emelkedjen viszonylag kis tolóerő mellett is. Nekem tetszett.
Látványos gyakorlatot mutatott be egy fiatalember, aki egy normál jet ski hajtócsövét hosszabbította meg egy flexibilis nyúlvánnyal. A kiáramló vízsugárral mindenféle kunsztokat lehet csinálni. Az újdonság ebben, hogy nem egy speciális hajtóművet vonszol a repkedni vágyó légtornász, hanem egy egyébként normál üzemre is alkalmas jet ski tartozékaként kínálják a készséget.
Az egész kiállítást sikerült néhány óra alatt alaposan bejárnom, amíg erre korábban három nap alatt sem voltam képes. Szerencsére még működött a helyi hajójárat, amivel a tenger felől tudtam elérni a város egyik legizgalmasabb részét a Porto Antiqo-t. Genova irigylésre méltó fekvése ellenére nem egy tengeri gyöngyszem. Hatalmas kikötője az iszonyatos hajóforgalomnak köszönhetően leginkább egy vastelepre emlékeztet gyárakkal, üzemekkel, raktárakkal. Még egy repülőtér is része ennek az ipari káosznak, így ha valaki egy kis kikötői hangulatra vágyik, akkor felkeresi az öreg kikötőt, ami azt a látszatot kelti, mintha onnan már a boldog kékség várna ránk, pedig aki innen kihajózik annak is át kell jutnia a gigantikus ipartelepen.
Mivel vacsorázni mentem a kikötőt a part felé hagytam el és tértem nyugovóra. Vasárnap reggel még mindig tartotta magát a napsütés, így a kiállítás helyett a közeli Ligur partszakasz két városkáját, Rapallót és Portofinot látogattam meg. Ha eddig sajnáltattam a szegény genovaiakat, az elépített tengerpartjuk miatt, akkor most megirigyeltetem őket. Alig 20-25 km-el távolodnak el a várostól és olyan fantasztikus pihenőhelyeket találnak, ami miatt teljesen érdektelen az ipar agresszív jelenléte.
Rapallo pálmasoros tengerparti sétányával, kikötőivel, klasszikus épületeivel a legkényesebb tengerbámuló igényét is kielégíti. Ottjártamkor a kommuna adománygyűjtéssel egybekötött bringás bulit tartott, ahol hosszú sorokban álltak a népek, hogy adakozhassanak valami helyi fontosságra. A városi kikötő 15 tonnás hajódaruja, 50 méter széles sólyája bárki számára elérhető volt, sem kerítés sem kapu nem gátolt volna meg, ha ott a vízbe eresztettem volna egy Kalózt vagy bármilyen trélerezhető hajót. Hol éri meg ez a városnak? Nyilván parkolnom kell a kocsival, a trélerrel, szállodába is megyek, enni is fogok... Itt az a fontos, hogy jól érezzem magam, mert akkor helyben többet költök, mintha máshol tenném ezt. Kicsit el is szomorodtam, mert a szegény mostoha balatoni jollevitorlázás jutott eszembe. Na, hány helyen tehetek le egy Kalózt szabadon a Balaton körül?
Átgurultam a hegyek közé zárt festői kisvárosba Portofinoba, mert legjobban ott érzem magam, ahol semmi keresnivalóm. Az olasz tengeri kikötők közül nekem ez a kedvencem. Ha egyszer találnék egy vastag pénztárcát, talán ide költöznék legszívesebben. Valahol a domboldalon, úgy az árbocok magasságában vennék egy házat és csak néznék ki a szememből. Még TV se kellene.
Aztán beültem az autóba és nyomtam hazáig. Hallgattam a jó kis kabarétréfákat, de visszafelé már nem voltak olyan viccesek.
Gerő András
