Fél órával előbb érkeztem, mert nem volt már időm előzetes regisztrációra. Az első benyomásom a fesztiválról az volt, hogy bár a városban sok helyen kiplakátozták, meg a rádióban is lehetett hallani, a helyszínen nem hirdették nagy transzparensek, hogy a Millenárison belül hova kell menni. Az, hogy D. épület, nekem, nem túl nagy „millenárisozónak" nem mond semmit. Az őr, miután leszállított a biciklimről, barátságos reakciómra válaszképpen készségesen eligazított, hogy „ott kell bemenni a kék falnál" - ez volt minden támpontom.
Azon a „kék" falon mindössze azt hirdette egy óriásplakát: „Láthatatlan kiállítás" - mondom, ez biztos nem lehet, vagy trükköznek a szervezők és nekünk is végig kell majd tapogatni a hajókat... vagy még rosszabb, valójában nincs is kiállítás, de ezt inkább tovább sem mertem gondolni...
Összeszedtem a bátorságom végül, és beléptem egy felirat nélküli bejáraton. Odabent egy hosszú asztalnál 3 hostess ült, mellettük 2 jól felszerelt biztonsági őr állta utamat. A formaruhásokon kívül mindenki öltönyben, kosztümben. Sapkámat szégyenlősen levéve kezdtem szégyellni, hogy pont ma nem mostam hajat, meg hát az öltözékem is...
Mondják a hostessek, nem regisztráltam, és közben úgy érzem, úgy is néznek rám, mint ahogy kinézhetek. Jó, mondom, azért érkeztem korábban és tudok adni névjegyet. Az nekik nem kell. De végül mégis beengednek. Odabent az egyik bevásárlóközpont előcsarnokában tavasszal berendezett installáció nagytestvérének látványa köszöntött, csak gyérebb világítás mellett. Azt hiszem, ezzel a hangulatvilágítással a megnyitó fényét kívánták kontúrozni.
És voltak ismerősök. Ismerősök a szakmából, mind klasztertagok. Beléptek, mert számítottak valamire. És most itt vannak, mert még mindig számítanak valamire. Nem, én féltékenységet nem éreztem, egyáltalán nem. Sokkal inkább érdeklődtem, mert érint minket is. Kinek szól? Vásárlóközönséget akar vonzani? Bemutatni a szakmát? Vagy csak egyszerűen szórakoztatni? Tudom, ma már semmi sem drága a szórakoztatásért, panem et circenses. De egyébként egyetértek. Ennek a szakmának, amely igen szép szakma, nagyon régóta és nagyon égető szüksége van forrásokra, valódi, hozzáférhető forrásokra és persze sok minden van, ha publicitás van. A szakma nagy többsége nagy múltú, egyéni, vagy családi cég, hozzáértő szakemberekkel, akik elmennek mindenhova, ahonnan azt remélik, hogy segítség jön kilábalni a jelenlegi helyzetből, és végre elismerés jár a szakértelemért, a minőségért. Nagyon remélem, hogy megkapják, amire számítanak.
És a megnyitó. Schulek Csaba volt a showmanje az első (ezt a szót mindig megnyomta) Vitorlás Fesztiválnak, és olyan illusztris vendégeket hívott színpadra, mint Bóka János, Balatonfüred polgármestere, Gál András Levente, az MVSZ volt elnöke és Fónagy János, a NFM államtitkára. Kicsit furcsállottam, hogy a VIP meghívottak között ott állt Holczhauser András, MVSZ főtitkár is, aki végül nem kapott, vagy nem kért szót. De azt hiszem, a megjelenése szép gesztus volt. Ott volt ezen kívül egy fotós, egy filmes, a kiállítók, meg én, aki a sajtót képviseltem. Legalábbis nem találkoztam más kollégával. Olyan családias volt. Találkoztam még Ganczer Gáborral, a Hungexpo vezérigazgatójával és Rápolthy Edittel a Budapest Boat Show igazgatójával is, akik szerettek volna kiállítani is, de nekik már sajnos nem jutott hely. Ők is gratuláltak a rendezvényhez.
Tovább már tényleg nem mertem a számat tátani, mert minden sarkon állt 2 hostess és 2 őr, gondoltam, ha még egy kört megyek, még gyanússá válhatok.
Remélem, a hétvége sikeresnek bizonyult, beváltotta a hozzá fűzött reményeket és bizonyította, hogy van létjogosultsága a három meglévő mellett egy újabbnak.
Kövendi Eszter
