Ma karácsony második napjának hajnalán röviddel 4 óra előtt megszólal a mobilom. Emailek érkeznek Sydney-ből, képek videók, Teritől, Ronitól. Nem véletlen. Elrajtolt a Sydney to Hobart, a S2H 94 hajóból álló mezőnye, hogy teljesítse a földkerekség egyik legrangosabb, leghírhedtebb versenyét. Elszáll az álmom, hívom Ronit FaceTime-on, hátha még elérem partközelben. Mázlim van, szikrázó napsütés a képernyőn gyönyörű kifújt szélben kreuzolgatnak, Roni a kormány mellől közvetít. Tűéles a kép, látom, hogy pont keresztezik az egyik steuerboardon haladó Clipperes hajó, a kék OneDLL útvonalát. Roni aggódik, de még időben észreveszik és beejtenek mögénk. Mögénk, mondom én az ágyban párnák közt pihegve, de mit csináljak, hihetetlen érzés, hogy mint egy kézben tartott szem figyelhetem a kormányállásból az eseményeket. Nem élek vissza a vendégjoggal, kiszállok a hajóról, de még megígérik, hogy ha lesz térerő, rendszeresen küldenek filmeket.
Teri sajnos nincs fenn a Jamaicán. A Déli tengereken uralkodó kemény időjárás, a fedélzetre zúduló többtonnás víztömeg elsodorta és nekivágta az egyik csörlőnek. Mindez több mint 10 napja történt, de szűnni nem akaró fájdalmával felkeresett egy orvost, aki szegycsonttörést diagnosztizált és azonnali hatállyal leparancsolta a hajóról. A baj szerencsére nem nagy, a törés nem mozdult el, így hat hét pihenést követően csatlakozhat a csapathoz a Szingapúri megállóban. Teri szememben a Clipper hőse még akkor is, ha kihagy egy szakaszt és nem mondhatja el, hogy körbevitorlázott, holott nyugodtan mondhatná, mert most csak összevissza csalinkázik a mezőny. Éppen nyugatra tartanak, ami visszafele van, ha jól belegondolunk. Mindenesetre most fenn van egy nézőhajón, gyönyörködik a látványban és küldi a képeket, videókat, hogy mi is megoszthassuk.
Amikor ezeket a sorokat írom a Clipperesek mezőnyét az Old Pulteney vezeti, véletlenül ezen is van magyar Bacsó Tibor személyében, neki is drukkolhatunk.
Gerő András
