Indiában sóért mezítláb ment Gandhi, jön-e a vásárba Juci, Gabi, Bandi? Nagy kérdés. Bár pillanatnyilag a helyzet valamicskét javul, de mi lesz két hónap múlva? Ki tudja. Álljunk hozzá optimistán. Mi mindenesetre arra készülünk, hogy ha lehet, ott leszünk. Történjen így.

Tél-rémek osonnak, mint lomha lidércek, horizontra múló álmokat idéznek,

cseppnyi csak erejük, - egy gombostűhegynyi - fagyot és hideget illik elfeledni...

…bohó szél ezüst-zöld lombfonatot borzol, hamvas szirmokat a tó tükrére morzsol,

csipkét köt belőle, szétteríti aztán, erdőre, mezőre - odaveti kajlán…

Meg a darázsfészek is felbolydult. Bár lehetett rá számítani, tavaly is mondogatták. Sokunk számára mégis döbbenetet keltett. Persze, az indulatok elszabadultak, nem is alaptalanul. Nézzük hát a tényeket, és törjük a fejünket. Lehet itt tenni egyáltalán valamit?

A február mindenképpen téli hónap, annak dacára, hogy idén meglehetősen enyhének mutatkozott. Méltóképpen elbúcsúztattuk a BOAT SHOW kiállítással. Az „előrelátóak” be is szerezhették – jelentős kedvezményekkel – a vízrebocsátáshoz szükséges kellékeket (úgymint algagátló). Sőt a kurrens információkat és eligazításokat is megkaphatták Rick Csaba barátomtól, „jószágaink” ápolása, karbantartása (dadálása) témakörében. Én magam is e-módon cselekedtem.

Bizony, itt a tél. A hajók többsége téli álmát alussza, gazdáik a szárazföldre kényszerítve pihenik nyári kalandjaikat. Persze, tisztelet a kivételeknek, akik különféle téli regattákon fagynak karikára. Irigyelem őket. Tényleg! Isten bizony! De rajtam még nem hatalmasodtak el az „elvonási tünetek” olyannyira, hogy a vízre szállási kényszer kitessékeljen a Balatonra. Egy kis sétára a part közelében – jól felöltözve – viszont könnyen kapható vagyok.