A Planet Budapest 2021 Fenntarthatósági Expó és Világtalálkozót is meg tudták tartani. Még látogatók is akadtak. És káprázatos volt. Nekem nagyon tetszett. Tökéletes rendezés, látványos installációk, képek, mindenki számára érthető magyarázatok. Úgy, ahogyan azt kell. Számos szakmai kiállító mutatkozott be a visegrádi országokból. Méghozzá olyanok, akik technológiai fejlesztéseikkel, innovatív termékeikkel és szolgáltatásaikkal segíthetik elő a fenntarthatósági fordulatot. Mindemellett látványos, szórakoztató és informatív programokat rendeztek, átfogó képet adva a természetről, életmódunkról, a minket körülvevő folyamatokról, kézzelfogható megoldásokat kínálva a fenntartható hétköznapokhoz. Még állam és kormányfők, kormányzati döntéshozók, nemzetközi szervezetek elismert szakértői, valamint a tudományos és az üzleti világ képviselői is megjelentek. Elmés értekezések, előadások során „osztották az észt”, közzétéve a mit és a hogyant. Szinte minden elhangzott szóval messzemenőkig egyetértettem. Valóban ezt kellene tenni. Méghozzá azonnal.
De mi a realitás napjainkban? Követi tett az igét? Elértünk már valamit? Egyet bizonyosan: Nemzeti kincsünk, szeretett Tiszánk üledékében 3-4 ezer mikroműanyag van kilogrammonként, amivel még az indiai Gangeszen is túltesz – nyilatkozta Dr. Kiss Tímea, a Szegedi Tudományegyetem docense –. Brávó! Típustól függően vannak olyan anyagok, amelyek 500-1000 évig megmaradnak a természetben, tehát ez hosszú távú szennyezés. Ki kellene kotorni az egész, szennyezet üledéket. Rettenetesen nagy baj! Tonna számra gyűjtjük az anyagot, hatalmas nehéz munkával, milliárdokra rúgó költséggel.
Hatása e tekintetben szerény. Szélmalomharc. Ugyanis folyamatosan ömlik az utánpótlás. Honnan is? A Kárpátalján több száz éves hagyomány, hogy a folyók menti favak népe, szemetüket a part közelében hordják kupacokba. Jön a „magasabb vízállás” és elviszi. Volt – nincs. Hulladékgyűjtés semmilyen formában, vagy alkalommal nem létezik. Régen valahogyan működött, hiszen csak bomló anyagok voltak. Most viszont jórészt pet palack és társai alkotják a mocsmodékot. Mit tudnánk tenni ellene? Mondjuk, Magyarország köztársasági elnöke jegyzékben tiltakozhatna Ukrajnánál. Legalább elindulhatna valami jogi folyamat is. Ha már az EU Társulási megállapodást kötött e jeles Országgal (2017. szeptember 1-jén lépett hatályba), mely fő irányelvekként tartalmazza a politikai kapcsolatok elmélyítését, a gazdasági kapcsolatok megerősítését, valamint a közös értékek tiszteletét. Szerény véleményem szerint ilyen szennyezést, a fentiek alapján nem lehet büntetlenül elkövetni! Erről ennyit, csak a kiállítás kapcsán bújt ki belőlem. Igen zsenántnak tartom, hogy hagyjuk. Ne legyünk már ennyire „nyuszik”!
„Hajrá, csak előre” kikötés ügyben. Tegnap megkaptam a jövő évre szóló BHZRT szerződésajánlatot. Közel egy millió pénz. Nem semmi. Ha ezt felszorzom a tíz kikötőben tanyázó bérlők számával (csak úgy játékból), milliárdos summa kerekedik. Nem kevés. Na, igen, a piac, meg a kereslet – kínálat. Fő, hogy még egyben van a lánc. Ne felejtsétek el határidő előtt visszaküldeni!
Mi várható kikötőhelyek számával? A Keszthelyi Yachtkikötő – pillanatnyilag kikötőzár alatt áll – téli szabadidős programok helyett, csak karbantartási munkákra nyújt lehetőséget. Viszont gőzerővel dolgoznak a bővítésen. Térkövezés és vizesblokkok kialakítása mellett egyelőre a nagyobbítási tervek egyeztetése és engedélyeztetése van folyamatban, ami talán a legnehezebb és leghosszabb dolog. Jövőre még nem várható „kézzel fogható” eredmény, azaz lényegileg nem tudnak több teknőt fogadni.
A Balatonfői Yacht Klub tizenkettedikén bezárt. Az építkezés viszont teljes erővel folyik. Talán nem csak álom, hogy a következő szezonban már élvezhetjük előnyeit. Ez igen jó lenne. Az elmúlt hónapban látott napvilágot – már többször beszámoltunk róla –, hogy mintegy 2,1 milliárdos támogatással valósul meg a Balatonfüredi Vízi sport és Szabadidő Központ. A komplex megállópont kikötője összességében mintegy 140 vitorlás hajónak és 40-50 kézi hajtású vízi sporteszköznek biztosít helyet. A projektben kiemelt fontosságú a túravitorlázók fogadásának lehetősége, így számos „vendéghely” áll majd rendelkezésre a marinában az árbocosok számára. Az ünnepélyes alapkőletételére 2021. december 8-án került sor Balatonfüreden. Nagyszerű! Kíváncsi vagyok mi lesz belőle. Vajon valóban „beengednek” majd oda bennünket? Kíváncsian várom. De jó lenne!
Disszonáns kicsengése van számomra a Club Aliga környékéről terjedő híreknek. Sok minden előfordulhat az efféle nagylélegzetű átalakításoknál. Eredetileg ugye Mahart kikötő volt, személyszállító hajók fogadására készült. – Én kisgyermekként, egyszer nagyapámmal onnan indultunk a Kisfaludy gőzös fedélzetén Balatonalmádiba. – Pár év elteltével, szép csöndben lezárták az egészet a közeli partszakasszal együtt. Építkezések kezdődtek és a „kiváltságosok nyaralóhelye” lett. Telt, múlt az idő, elérkezett a rendszerváltás. A régi kuncsaftok helyett új urak érkeztek, a tulajdonosi jogok hol erre, hol arra szálltak. Volt, ami eltűnt, több minden megváltozott. Egyvalami maradt változatlan: a kerítés, meg a köznépet távol tartó zárt kapu. Ezer bocsánatot kérek, de mindezekből kiindulva engem igazán az nyugtatna meg, ha a régi MAHART kikötőt (irodával, vizes blokkal) külön kezelnék az egyéb komplexumoktól. Legfőképpen más – más üzemeltetéssel. Meglátjuk. Addig is igyekszünk gyűjteni a hiteles információkat.
Egyébként pedig télvíz ideje van. Totális holt szezon. Alszik a Balaton. Vagy mégsem? „Hajrá, csak előre”. A BL YachtClub – Balatonlelle például üzemel. Teljes mellszélességben odateszi magát. Vízen ringatóznak a vitorlások (jó pár menetre készen), délutánonként - a gyermekek legnagyobb örömére - nyitva a műjégpálya (hétvégén egész nap), az étteremben is terített asztalok fogadnak. Még négy alkalommal versenyeket is rendeznek. Kell ennél több? Már évek óta megy ez a dolog intenzív érdeklődéssel övezve. „A Balaton télen – nyáron menő”. Volt itt már karácsonyi vásár, Adventi Gasztro Piknik, Murci Fesztivál… stb. A résztvevők száma pedig nem csökken. Vitathatatlan siker! Vídia keménységű hölgyek és urak szelik a dermesztően hideg hullámokat, persze nyakig beöltözve. A Hidegen Légió elszánt csapatának is ez a telephely a kiindulópontja. Szóval remek, példa értékű, amit itt csinálnak. Nem szaporítom a szót. Csupán a kérdés motoszkál bennem: Másutt nem lehetne hasonlót véghezvinni? Ami itt bejön valamelyik „szomszédban” miért nem? Dehogynem!
A Fenyves Yacht Club sem merült téli álomba. A hajók egy része is vízen maradt. Az internetes oldaluk szerint az étterem – még rendes ételeket is adnak – működik (december 24, 25, 26 kivételével). Ennek a lehetőségnek köszönhetően akadnak olyanok, akik télvíz idején vitorláznak. Sőt, Szalóky Balázs sporttársunk, társaival karöltve valami szervezkedésbe is belefogott. Mibe is? Hadd idézzem saját gondolatait:
„A szezontagadó vitorlás klubbot Tóth Ákos barátommal hoztuk létre, de igazság szerint ez (még) csupán egy vicces név. A dolog úgy nézett ki, hogy ősszel szép lassan elkezdtek eltűnni a hajósok a fenyvesi kikötőből és a legtöbb éjszaka már csak a Karavella (C.N.S.O. ,Tóth) és a Classic Jazz (Dehler Duetta, Szalóky) lámpái világítottak. Érezni kezdtük, hogy közeledik a szezon vége, de közben nem találtunk okot arra, hogy ezt el is fogadjuk. Egyik este aztán arra jutottunk, hogy a hajózás megszakítása a hidegebb hónapokra is, mint oly sok dolog, csak egy szokás, amit nem kötelező betartani. Amíg a Bahart kikötők nyitva voltak, az utolsó pillanatig jártunk át heti rendszerességgel Badacsonyba valamint Szigligetre a hőmérséklettel nem törődve, sokszor éjszaka. Januárban vagy Februárban pedig tervezünk egy hosszabb utat a füredi Karolinába egy kávéra. Extrém példák közé tartozik az például, hogy egy budapesti koncertem után Ákos a helyszínen várt kocsival és az utolsó szám vége után tíz perccel már az autópályán robogtunk, két órával utána pedig a vízen voltunk.
A szezontagadó vitorlázás alapvetően semmiféle technikai akadályba nem ütközik. Az tény, hogy jobban fel kell készülni a hideg időre. Mentőmellény mindig van rajtunk és egyedül már nem hajózunk, csak minimum ketten. A sokszor gomolygó sűrű köd miatt pedig a navigáció is elengedhetetlen. Műszakilag leginkább a motor a kérdéses. Amikor elhagyjuk a kikötőt és nem megy a fűtés napokig, fagyállóval fel kell tölteni. Évek óta foglalkozom a Wim Hof Methoddal, ami többek között rendszeres kitettséggel jár extrém hidegnek. Emiatt a decemberi fürdés a Balatonban sem volt akadály, hogy a szezontagadás valóban teljes körű lehessen. December 19. napján egy általunk szervezett adventi hajózás során kicsit meg tudtuk mutatni hajós barátainknak is, hogy télen is lehet élet a kikötőben. A napokban szezontagadó vitorlás klub logót készítünk és a tervek szerint, aki a kezében tartott aznapi újsággal készült fotóval bizonyítja, hogy a vízen járt télen, kap egy matricát a hajójára.”
Irigységgel vegyes tisztelettel olvasom az idézetteket. Kitűnő sportemberek vagytok, valódi hajósok! „Hajrá, csak előre”. Mást nem tudok hozzátenni.
És más vizeken? A Tisza-tó leeresztve, környékén szárazföldi rendezvényekre szorítkozhatunk. A Szegedi Vitorláskikötő viszont „dübörög”. Nap, mint nap három – négy vitorlás körözget kötözködve a téllel. Karácsonyi pikniket is szerveznek. Természetesen a szokásos január elsejei vízre szállás (és egyebek) sem maradhatnak el, hiszen a mondás szerint: „Amit az év első napján csinálsz, azt fogod a többi… stb.” Márpedig ők sokat szeretnének vízen tölteni. Hát „hajrá, csak előre”!
A Dunán sem mindenki tért nyugovóra. Például Gácsfalvi Robi sporttársunk, aki a Szigetköz környékén, a hideggel dacolva szeli a habokat, látványos képekkel is megörvendeztet bennünket.
Vannak azután apróbb, de vitorlázásra – evezésre igen alkalmas vizeink. Csak a példa kedvéért említem a Miskolc közvetlen környékén található tavakat. Ha már arra vetett a sors, kicsit körülnéztem.
Először a Nyéki tavaknál. A víz mélységével semmi gond, ugyanis kavicsbányák helyén képződtek. Úgy harminc méter a jellemző. A szabad vízfelület jó nagy, igaz szigetek meg félszigetek tagolják. És vitorláznak rajta, persze csak a „szezonban”. Most parton pihennek a teknők. Illetve a közeli nyaralók kertjében. Még valódi kikötő is akad. Szívesen besétáltam volna körülnézni, viszont kerítés és hatalmas lakattal zárt kapu állta utamat. Hű, de utálom! Szóval teljes a téli halál.
Pár kilométerre fekszik a Mályi-tó. Jóval kisebb az előbbinél, de már hallottam róla, hogy itt is „rongyolgatnak”. Most viszont ennek semmi nyomát nem láttam. Persze, ha nem állták volna itt is „rácsok és zárt kapuk” utamat, valószínűleg megnézhettem volna pár vízi sporteszközt. Sebaj, majd a nyáron.
És miféle tollas, négylábú, vagy csúszó-mászó barátainkkal találkozhatunk ilyenkor? A fák csupaszon, zörgő csontvázakként meredeznek. Jóformán semmi védelmet nem nyújtanak. Némaság honol az erdőn. Költöző madaraink már eltávoztak, helyettük megjöttek északi vendégeink. Az égerfákon megjelennek a csízek, a fagyöngy busnik környékén pedig pintyek repkednek. Ők nálunk szándékoznak áttelelni, gyakorta azzal a trükkel, hogy nagy hidegek során feltámadó jeges szelek esetén a nádasok sűrűjébe húzódnak. Megteszik ezt az ökörszemek és társaik is. Szóval énekes madarakat nemigen látunk, viszont a mező széli fák kinyúló ágain, lépten - nyomon ölyvek lesnek. Rengetegen vannak. Az itt maradt hazai állomány mellé befutottak a német erdőkből érkezett vendégek. Hozta Isten őket. Valószínűleg a pockok – egerek – cickányok nem így gondolják.
Igazi madártömeget az átvonuló vándorok buliján lehet megcsodálni. Nekünk Tatán, a leeresztett Öreg – tó keleti részén sikerült az alaposan megkésett libacsapatok végének pihenését és továbbindulását meglesni. A gerinchad úgy ötvenezer egyedet számlál, mostanra a tizedrésze maradt. Velük is megtelt az ég. Számomra lenyűgöző látvány volt.
Máskülönben, rohadt hideg van és vacogtató, csontig hatoló északi szél fütyül. Hol adódik ilyenkor tűrhető világ? Ha már itt járunk, nem hagyjuk ki a Tatai Fényes tanösvényt. A forrásokból enyhén szénsavas, 20-22°C hőmérsékletű (néha még melegebb) víz tör fel, méghozzá igen nagy mennyiségben. Annyi, hogy sose fogy el. A térség egyedülálló növénytársulásoknak és állatvilágnak ad otthont, megtalálható itt többek közt a fokozottan veszélyeztetett Pókbangó, a Fehér és Lila tündérrózsa, sárga vízitök, valamint a Selymes boglárka. Ezen kívül, jelentős a helyi madárfauna: az Erdei fülesbagoly és a Pettyes vízicsibe mellett megfigyelhető a fokozottan védett Cigányréce is. Meg még sokan mások. Nutriák is élnek vadon, valamint kígyók, békák (most is brekegnek, nem vermelnek el), teknősök. Csoda egy hely, és az ingovány felett lévő deszkapallókon még a hőmérséklet is megfelelő. Nem csoda, hogy szeretik az állatok.
Keresztül – kasul csavarogtuk országunk kisebb – nagyobb pocsolyáit, ideje visszatérjünk szeretett Balatonunkhoz. Partjai jórészt kihaltak, alig kódorog teremtett lélek. Kikötők berácsozva, strandokon lakat. És feneketlen némaság. Nyoma sincs a nyári zsivajnak. Szomorú látvány, kétségtelen. Vagy mégsem? Ronda szürke betonkolosszus épül közvetlenül a part mellé terpeszkedve. Előtte a nádast már kikotorták, körülötte a sokéves fákat ledöntötték, szétfűrészelték, eltüntették. Hatalmas parkolót aszfaltoztak le a hajdani park területén. A tó szegélye kiegyenesítve, rideg betonparttal ellátva. Korunk álomhotelje készül. Állatvilág kitessékelve, még a környékéről is.
Most viszont, amikor csend honol, csak a víz locsog halkan, megjelennek a valódi birtokosok. Apró partfutó, havasi partfutó, északi partfutó, kis póling, nagy póling, vékonycsőrű póling, fehércsőrű búvár, sarki búvár, jeges búvár… stb. Pimaszul ott szaladgálnak a kövezésen, illetve úszkálnak a csendes víz felszínén, alá – alámerülve, halak után koslatva. A szokásos tőkés réce csapatok mellett kerceréce családok is mutatkoznak. E társaságot csak ilyenkor van módunk megfigyelni. Élettel telik meg a part. A természet visszafoglalja azt, ami az övé. Nem hagyja magát elpusztítani. Tetszik a dolog. Hasonló ahhoz, mint amikor Zamárdiban elmaradtak a techno drogfesztiválok. Egy év leforgása alatt visszatértek az őshonos kerti énekesmadaraink, mindazok, akik az elmúlt időkben világgá szaladtak a rettenetes zajterheléstől. Alkonyat táján ismét dalolt a fülemüle. Kaján vigyorral szemlélem, hogy legalább télen rendben lévőnek tűnik Balatonunk élővilága.
És úgy általában. Mindig csodálatos ez a tó, tavasszal, nyáron, ősszel, káprázatos képekkel örvendeztet. De télen teljesen más. Pazar, szürreális szín kavalkád, amint kikandikál az alacsonyan járó izzó gázgömb. Nem szabad lemaradni erről a műsorról.
Az építkezés bejárata mellett hatalmas tábla hirdeti a beruházás nagyszerűségét, kivitelezőjét, költségét, elkészültének remélt határidejét. Egy sirály tollászkodik a tetején.
Majd gondol egyet, nekirugaszkodik és felröppen. E pillanatban belének jó nagy ürülékével alaposan letiszteli a reklámot.
De jól tetted kis barátom! Hajrá, csak előre!
Megköszönve kitüntető figyelmeteket, kellemes, áldott, békés Karácsonyt és nagyon boldog Újesztendőt kívánok minden Kedves Olvasónknak!
2021. december 23.
Jó szelet (tiszta vizet): Merlin!
