A BHZRT Karabiner kiadványa pontosan eligazít:
„Bérlőink az elmúlt éveknek megfelelően a jövőben is díjmentesen használhatják a BAHART vitorláskikötő láncát hajós túráik alkalmával. Azonban az elmúlt évek statisztikái és tapasztalatai alapján bevezetésre került a 2023-as hajózási szezonra egy olyan szabályozás a túrázási szolgáltatással kapcsolatban, amely minden bérlő részére 10 alkalommal teszi lehetővé más BAHART kikötő díjmentes felkeresését. Ez a 10 alkalom összevontan vonatkozik a 3 órát meg nem haladó kikötő használat esetére és a 3 órát meghaladó kikötő használat esetére is. Felméréseink alapján a 10 alkalmas díjmentes túrázási lehetőség, szerződött bérlőink több mint 90% - nak semmilyen hátránnyal nem jár, hiszen túrázásaik száma nem éri el a 10 alkalmat.
A kereskedelmi céllal—charter tevékenység—hajót üzemeltető bérlőink esetében ez a lehetőség 50 alkalomra szól, figyelembe véve az ezekre a hajókra vonatkozó nagyobb igényt… A gyakrabban túrázók, miután felhasználták 10 db díjmentes kikötési lehetőségüket, a díjszabásban meghatározott, az idei évtől méretfüggetlen, a kikötés időtartamától függő díjat kell fizetniük.”
Azaz tizenötezer petákot kikötésenként. Bátorkodok elővezetni egy példát arra, hogy miként fest ez a számok tükrében, egy nyolc méteres hajó tekintetében:
- Kikötőhasználati díjra 2023 évre kifizetett összeg: 760 000 Ft.
- 70 napos távollét esetén fizetendő vendéghely használati díj: 1 050 000 Ft.
Majd az alapdíj dupláját elérő összeggel többet kell kikötésre kiköhögni. Méghozzá azért, amit egyszer már bepengettünk. Ki a pék tudja ezt finanszírozni? És hány hajó kapta ezt a pofont? A Karabiner (90%) adatából kiindulva (összes hajó = 1837 ennek 10 százaléka durván 180) becsült adatok következnek:
- Hátrányosan érintett hajók: 180 vitorlás.
- Ezek közül súlyosan károsított hajók száma: 100
- Tragikus mértékben sújtott hajók száma: 50
Attól tartok, hogy az utolsóként szereplő ötvenet a körülmények rákényszerítik arra, hogy megváljon hajójától, illetve a Balatonon történő vitorlázástól. A középső száz teknőnek nagy mértékben csökkentenie kell az egyébként szokásos túráinak hosszát és számát. A többi kárvallottnak pedig igencsak mélyen kell, hogy zsebébe nyúljon. Erre viszont csak a „legtehetősebbek” lesznek képesek.
Talán nem túlzás azt megállapítani, miszerint az oszlopon feszülő plakát aktualitását vesztette, hiszen a kikötőlánc jelleg valójában a múlté lett. A félnapos Tihanyba látogatásaink emlékét pedig csupán Cserfő Betty Galéria csodálatos festményéből idézhetjük fel. Ennyit a BHZRT kikötők lakóinak keserveiről. És mi van a többiekkel? Ők ugye mostanáig, elvileg olcsóbban megúszták az éves díjat, mint mi, viszont eddig is fizettek kikötőinkben.
Hajók 25-30 láb között (7,63m - 9,14m) éves kikötőhely díjai:
- Keszthelyi Yacht Klub: 3 300 € 1 246 938 Ft
- ALIGA PORT: 1 500 000 Ft
- Balatonfői Yacht Club 1 885 000 Ft
- Fenyves Yacht Club 4 730 € 1 710 415 Ft
- Vonyarc Marina 1 090 000 Ft Hajómérettől függetlenül
- Kékszalag Port: VÁRÓLISTA
- BYC: NINCS MEGADVA
- Yacht Egylet Gyenesdiás: 578 160 Ft.
- Alsóörs Marina: 5 225 € 1 969 407 Ft.
Mi tagadás, ezek (egy kivétellel) jóval magasabbak, mint a mi terheink. És persze ők is tarhálnak a kikötésekért pontosan annyit (hajómérettől függetlenül), mint a BHZRT bérlői. Az ő helyzetük sem jobb, talán még rosszabb is a mienknél. Borítékolható, hogy jóval kevesebbszer vetemednek túrára. Szomorú, hovatovább nyugtalanító számomra ez az egész hatalmas áremelkedés. Csak a dúsgazdagoké lesz a túrázás privilégiuma, a nem olyan tehetősek kiszorulnak? Nagyon nem szeretném!
Azért sem üt meg a guta, legyünk optimisták! Jó történések is akadnak. Elsőként a kikötőhelyek szaporodásáról szólnék. Balatonföldváron öt széles hajós és tizenegy keskenyebb új hely képződött, a parlagon heverő hullámtörő mentén frissen megépült úszómólónak, valamint a cölöpözésnek köszönhetően. Remek! Főként az, hogy a BHZRT újra nekiállt olyan beruházásnak, amely meglévő (kihasználatlan) lehetőséget aknáz ki. És már „termőre is fogták”, szépen kezd benépesülni.
A kikötőépület bővítésének építése is véghajrájába ért. Az iroda helyiséget birtokba is vették. Végre olyan helyre kerültek a kikötőmesterek, ahonnan valamennyire beláthatják birodalmukat. Mi bérlők pedig annak örülhetünk, hogy különválasztották a zuhanyozókat az illemhelyektől. Így megnövekedett mindkettő darabszáma. Ennek köszönhetően szinte bizonyosan megszűnik csúcsszezonban a reggeli keresgélés, várakozás. Nagyon szépen köszönjük ezt az okos átalakítást!
Másik öröm számomra, hogy a nyugati strand mellett épülő új kikötő munkálatai gőz erővel folynak. Körvonalazódnak a hullámtörők, bontják a feleslegessé vált épületeket. Létrejön 175 hajó befogadására alkalmas vízforgatásos rendszerű védett kikötőhely, ivóvíz csatlakozással, valamint akkumulátor töltési lehetőséggel. Sólyapálya (vízbeeresztés) is épül kishajók számára. Ez is enyhít valamit az égető helyhiányon. Mindezt úgy, hogy a szinte fürdőparkká alakuló területen egyetlen ősfa sem kerül veszélybe, így az árnyékos, vendéglátóhelyekkel ellátott nagy területű és gondozott közösségi zöldterület egyértelműen növeli Balatonföldvár turisztikai vonzerejét és a kikötői beruházások környezetében tapasztaltakhoz hasonlóan a környező ingatlanok piaci értéke is emelkedni fog. – Ez volt itt a reklám helye–.
Nekem külön öröm látni azt, hogy nem szürke betonkolosszus apartmanházat építenek (elrondítva a part látképét), hanem a tóba illő beruházást hoznak létre. Bár ebben a szezonban még nincs rá remény, de remélem mielőbb ezt is benépesíthetik a ladikok. De jó is lenne, ha a többi tervezett építkezés (úgymint Tihanyi kikötő, vagy Balatonszemesi mólóhosszabbítás) is realizálódna. Ennyit a hírekről.
Szóval beköszöntött a tavasz. Sétáljunk, hallgatódzunk kicsit a parkban – ebédelni menet a Platánba, ugyanis a kikötő környékén még nem adnak rendes kaját –. Harsány madárfütty fogad. Szól a „nyitni kék”, meg a „cipő – cipő – cipő”. No meg a rigók trillázása. Foglalkozzunk most velük. Hazánkban három fajtájuk tanyázik.
Fekete rigó A (Turdus merula) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a rigófélék (Turdidae) családjába tartozó faj. A hím szinte egész teste fekete, kivéve narancssárga csőrét és szemgyűrűjét, míg a nőstények és a fiókák elsősorban sötétbarna színezetűek. Legtöbbjük állandó lakó, más részük, hideg tél esetén a Földközi-tenger nagy szigetein és Olaszországban tölti a telet. Jellegzetes füttyét harsányan hallatja, szinte egész nap. Változatosan, hosszú strófákban énekel, hasonlatosan a csalogányhoz.
Léprigó (Turdus viscivorus) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a rigófélék (Turdidae) családjába tartozó faj, valamint a Turdus madárnem típusfaja. Nagytestű rigóféle világos szürkésbarna háti résszel, szürkésfehér arccal és torokkal, valamint fekete pettyes világos sárga beggyel és fehéres hasi résszel. A két nembeli madár tollazata közel azonos, továbbá a három alfaja között is csak csekély a különbség. A hím éneke hangos és messze elhallatszó. Mindig változtatja, cifrázza a dallamot, jóformán soha nem ismétel. Akár nedves és szeles időjáráskor is hallatja hangját, emiatt az angol nyelvű területeken „stormcock” névvel illetik, azaz viharkakasnak is nevezik.
Énekes rigó (Turdus philomelos) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a rigófélék (Turdidae) családjába tartozó faj. Magyarországon rendszeres fészkelő március-október hónapokban. Rövidtávú vonuló, a hazai állomány a telet a Mediterráneumban, elsősorban Olaszországban tölti. Háta sötétes olajbarna, hasa és a torka fehéres, a mellen rozsdasárga, szív- és csepp alakú sötét foltozattal. A szeme fölött világosodó szemöldökvonás látható, szárnya belül rozsdasárgás. Csőre és lába sárgásbarna. Nagyon szépen énekel, viszont jellegzetes, hogy viszonylag rövid refrénjeit folyamatosan tíz – tizenöt alkalommal ismételgeti. Én például innen, hang után ismerem fel és konstatálom jelenlétét.
Ennyit tollas barátainkról, fő, hogy visszatértek. A Balaton Sound őrületig velünk is maradnak, aztán „világgá futnak”. A Strand fesztivált követő második – harmadik héten kerülnek elő.
Végezetül eme csodálatos, régmúlt időket idéző, 1966 évben készült képpel búcsúzom. Eszembe jut, amidőn akkoriban, egy tizennégyes jolle fedélzetén Sajkod felé hajóztunk, és a Tihany révet elhagyva – a mostani szállodák helyén, ahol még épületnek híre – hamva sem volt, egy népes marhacsorda legelészett. Minden alkalommal jó nagy, vérszívó böglyök serege lepte meg a vitorlásunkat. Elzavarni képtelenség volt őket. Addig maradtak, amíg meg nem csíptek valakit, vagy valami törölközővel agyon nem csaptuk őket. Rég volt, szép volt, elmúlt. De jó, hogy manapság ilyen atrocitásoknak már nem vagyunk kitéve. Nincs marhalegeltetés, eltűntek a böglyök, melyeket agyon kellene sújtani!
Jó szelet (tiszta vizet): Merlin!
