Egy gyors történelmi áttekintés álljon itt, hiszen mégiscsak fél évtizedes múltra tekintenek vissza a folkés összejövetelek.

Az első találkozón 3+1 hajó jött össze Balatonföldváron.

A második alkalommal már 6-an voltunk az MKB-ban ahol a Tamangó felújítását ünnepeltük. Sajnos akkor láttuk vitorlázni utoljára Bujtor István legendás hajóját, ami azóta sem igazán aktív.

A harmadik találkozóra Balatonfűzfőn került sor immár 9 hajóval. Ide a Keszthelyiek egy túra keretében érkeztek, innen is jött az ötlet a túrázós találkozókhoz.

Az ötödik találkozón is növekedett a létszám 10+1 hajó túrázott el Máriafürdőre illetve Keszthelyre, hogy egy felejthetetlen hétvégét töltsön együtt.

És végül eljutottunk a negyedik találkozóhoz.

A flotta eleje Fűzfőről már csütörtök este megindult Földvárra, ahol a helyi hajók fogadtak minket pörkölt vacsorával és remek borokkal (SlimJim, Mangó, Natalie). Ez amolyan 0.nap volt. Másnap Boglárt céloztuk be, ahova már a keszthelyi hajók is befutottak. Ezt nevezhetjük az első napnak, hiszen 12 hajó érkezett a boglári kikötőbe. Itt kell megjegyeznem, hogy a Balatoni Hajózási Zrt. a flotta résztvevőinek kedvezményes kikötési díjat biztosított (már azoknak akik nem Bahartosak persze). Ezúton is köszönjük a támogatást!

Bogláron a vendéglátásunkról a Srácok gondoskodott, nem is kicsit. 7.5 órás sütési idővel készült a hús, profi Weber sütőben. A parti csapat nem bízta a véletlenre a dolgot, még hűtőgépet is hoztak magukkal a három sütőn kívül. Rég ettünk ilyen finomat, meg mondjuk ilyen sokat is...
Vacsora közben Tóth Tamás tartott exkluzív élménybeszámolót föld körüli útjáról, melyet saját építésű acélhajójával a Norvikkal tett meg és épp a napokban ért haza. Tamást az Anni hajó hozta el nekünk és bátran mondhatom, hogy egy lenyűgöző egyben igen inspiratív személyiséget ismerhettünk meg benne.
Miután elméletben eljutottunk Ausztráliáig, illetve a hasunk is elérte a befogadóképességének maximumát, nyugovóra tértünk.
A szombat is tartogatott meglepetéseket. Háziversenyünk első futamának szabálya szerint úgy kellett kijutni a kikötőből, hogy bármilyen megoldás megengedett volt, egy dolgot leszámítva a motor beindítását. A cél pedig Révfülöp!

Fotó: Egri László

Okozott némi fennforgást, hogy éppen akkor indult el a célállomásunkkal megegyező nevet viselő menetrend szerinti motoros, amikor mi. Tény, hogy kikötői szabályokat itt nem tartottuk be betűről betűre, de gyenge szellőben ez nem jelentett komoly biztonsági kockázatot. Előbb utóbb mindenki kijutott a kikötőből és megindultunk az igazi Révfülöp felé. Itt Rick Csabáék már vártak minket, mi pedig folytattuk a jóllakást az étterem teraszán, ahol ráadásul az első kör italunkat az Északi Fény állta.
Sokat nem lazsálhattunk, hiszen a második futam Badacsonyra vitte a mezőnyt. Persze a versenyt itt is megbolondítottuk, hajópárokat sorsoltunk, ahol az első hajónak kellett volna kikérnie egy italt a badacsonyi kikötő büféjében, hogy azt a második hajó legénységének valamely tagja megigya. Ha ez megtörténik, akkor számít befutottnak a hajópár. Sajnos szél hiányában ezt a futamot törölnünk kellett, de így legalább jutott idő a kiosztott kvízek megoldására! A nem túl könnyű hajós kérdéssort bizony egyetlen egység sem tudta hiba nélkül abszolválni. Nem csoda, hiszen csak az tudhatja, hogy Fa János (Nándor bátyja) 1981 Thübingen-ben tanult, aki ekkor épp nála vendégeskedett. A kvízt pedig ez a személy írta.

Fotó: Nagy Imre

Badacsonyban szépen egy kupacba kötöttünk a benzinkút mólójánál és a díjkiosztó után megcéloztuk a Halászkert Éttermet, hiszen ekkor már legalább 3-4 órája nem ettünk egy kiadósat. Ez az étterem hagyott  némi kívánnivalót maga után, de kárpótlásul vacsora után a kikötőben meghallgattuk Tamás előadásának második részét. A kivetítéshez a vásznat a Póstás genoája biztosította, így igazán autentikus hajós beszámolót láthattunk.
Az éjszaka nem volt nagyon nyugodt, hiszen a kikötő melletti diszkó folyamatos kakofóniáját néha az erre járó diszkóhajó is kiegészítette, így másnap kicsit elcsigázva ébredtünk. Meg is fogadtuk, hogy Badacsony egy darabig kimarad a túracélpontok közül, legalábbis főszezonban biztosan.

Sajnos mezőny nagyobbik részének itt véget ért a találkozó, de az elszántak azért még tovább indultak a Tihanyi Yacht Clubba, hogy egy fantasztikus Slambuc bulit csapjanak. A régi alföldi étel hozzávalóit az Anni, a megvalósítást pedig a Srácok vállalta magára. Aki kitartott, az egy igen hangulatos vacsorával lett gazdagabb. Előttünk a hajók ringatóztak csöndben, mögöttünk pedig a Balaton nyaldosta partját. Mi pedig a lobogó tűz és bogrács mellett iszogattuk a fröccsünket, melyhez a tücskök biztosították a háttérzenét. Ilyen idilli hangulatban könnyű horogra akadni, így lehetett, hogy egyszer csak vad kerregésre kaptuk fel a fejünket, hiszen egy közelben kikészített horgászbotra egy 12,6Kg-os ponty akadt rá. Kikötésünkhöz itt is kedvezményt kaptunk!

Sokáig beszélgettünk még, mire aludni tértünk.
Másnap egészen a THE kikötőig merészkedtünk, ahol egy hosszabb fröccs szünet után búcsúztunk el egymástól, ezzel zárva a találkozót. Mintha csak megérezte volna a Balaton, hogy meg kellene ajándékoznia minket a kitartásért. Délutánra feltámadt a délkeleti szél és 15 csomóig erősödött. Egy fantasztikus örömvitorlázás után futottunk be a Marina Fűzfőbe éppen akkor amikor lement a nap, és leállt a szél. Mégiscsak az élet a legjobb rendező. A Sirály teraszán ettünk még egy jót és közben megállapítottuk, hogy biztos vannak gyorsabb, szebb, jobb hajók mint a Folkboat, de hogy ilyen remek osztály nem sok van, az egészen biztos.

Jövőre folytatjuk a VI. találkozóval, bár az is lehet, hogy előrehozzuk a X.-et.