Már az indulás is tartogatott némi izgalmat: nekem például előző este Földvárról kellett átjutnom Kenesére, ahol a hajó várt. Ugyan este 10 körül a stoppolás nem tűnt a legjobb megoldásnak, alternatíva híján kénytelen voltam ehhez a tervhez ragaszkodni. Valami véletlen folytán egy óra várakozás után egyszer csak felvettek, és egészen a kenesei kikötő bejáratáig vittek. A többiek már addigra a hajón voltak, és csinálták a szendvicseket másnapra: gyors vacsora után átbeszéltük a taktikát, és az előrejelzés alapján Almádit választottuk indulási pontnak.

Reggel kellemesen erős északi szélben, bemelegítő vitorlázással jutottunk át Almádiba, ahol már gyülekeztek a hajók. 9 órakor mindenki ellökte magát a parttól, és kezdetét vette a 24 órás verseny. Az előrejelzések kora délutánig mind irányban és erősségben jó szelet ígértek, így mi a nyugati medencébe vettük az irányt, ám sajnos ahogyan az várható volt, a szél hamar átfordult észak-nyugatira, így nem tudtunk spinakkert húzni. A hajó félszélben egy fockkal is jól teljesített, a szél pedig Révfülöpig kitartóan fújt, de aggasztott minket az előrejelzés, hogy nem sokára le áll a nyugati medencében, így Révfülöpnél bejelentkeztünk, majd spinakkert húzva irány újra Almádi.

A raumos menet nagyon tetszett a csapatnak, hiszen többször is tíz csomó fölötti sebességgel száguldott a hajó a Cső irányába, de egy óra után a szél tényleg elkezdett gyengülni – gondoltuk, hogy az ígért gyengülés után közel a leállás is, és amikor már alig pár csomóval haladtunk, örültünk a döntésünknek, hogy nem mentünk el végül Badacsonyig.

Egy idő után a tavon körülnézve sem volt szélre utaló jel, ezért gondoltuk, lecseréljük a
grószt. A többiek neki láttak a szerelésnek, míg én egyik kézzel spinakkereztem, a másikkal kormányoztam. Persze mikor, ha nem a legjobbkor, visszaerősödött a szél - a grósz már félig fenn volt, amikor tarthatatlanná vált a helyzet: spi eldob, gyorsan beszedtük, majd a grószt is fel tudtuk húzni, fock kiteker, irány a Cső. A szél visszaállt arra az irányra és erősségre, ami a leállás előtt is volt, de mi még bíztunk benne, hogy Badacsonyig elmenni rosszabb döntés lett volna. Almádiba zökkenőmentesen elértünk, és azt számolgattuk, hogy kell még menni a keleti medencében egy-két órát mielőtt visszaindulnánk a csillagponthoz, nehogy korán odaérjünk. A csapat - továbbra is az előrejelzésekre támaszkodva - azzal számolt, hogy a szél gyengülni fog, ezért Almádiból csak Alsóörsre mentünk, onnan vissza Almádiba, majd a csiki-csuki után vettük az irányt a csillagpont fele.
A hajón eközben nagyon jó volt a hangulat, amire rásegített, hogy kínunkban már csak nevetni tudtunk azon, ahogyan a kaját kellett beosztanunk: az adagot elszámolva fejenként csak 9 zsemlénk volt, amiből még a szombati reggelit is ki kellett volna hozni. Sajnos a fejlődésben lévő szervezet - főleg shottolást követően - nem elégszik meg ennyi tápanyaggal, így elég hamar világossá vált, hogy radikális megoldások után kell néznünk. Így jutottunk el a csillagpontig, ahol már sok hajó várakozott - nekünk is kellett még várni olyan fél órát 9-ig, amikortól „működésbe lép” a csillagpont. Ám a kis pihenő nyújtotta a megoldást ellátmánybeli problémáinkra: egy ugyancsak várakozó Dehler 38-ról két darab mennyei szendvicset kaptunk, ami mellé megtudhattuk az éppen véget ért foci meccs eredményét is. Ezúton is köszönet nekik a szendvicsek miatt, életmentőek voltak!

Visszatérve a vitorlázáshoz: este 9 órakor egy-két hajó híján az egész mezőny ismét elrajtolt együtt, hogy Badacsony, illetve Révfülöp felé vegye az irányt. A „rajt” után egy Melges24 vezetett, őket a későbbi győztes Nautic követte, mi pedig harmadik helyen. Ekkor kezdett bizonytalanná válni a szél: irányát tekintve továbbra is észak-nyugati fújt, de gyenge. Mi úgy döntöttünk, tovább megyünk Badacsonytomajba, hátha a két hosszú szakasz duplázásával dobogón tudnánk végezni. A többiek nem kockáztattak, hanem Révfülöpnél visszafordultak. A csillagpont-Badacsonytomaj-csillagpont távot 6 óránk volt megtenni, és a helyzet nagyon biztató is volt, amikor Badacsonyba értünk, mert a távot 2 óra alatt teljesítettük: itt még fej-fej mellett haladtunk a Nauticcal, de a gyenge szélben a 8mod fockja nem volt megfelelő ellenfele a Nautic reacherének, így növelni tudták az előnyüket. A szél továbbra is gyenge volt és forgolódó, de még bíztunk abban, hogy időben visszaérünk a csillagponthoz - hát nem így lett... Két kilométeren belül voltunk a csillagponttól, amikor a Szövetség II. egy utolsót villogott és horgonyt húzott: a Nautic még tudta venni a duplázót, így ők valószínűleg már nyugodtan vitorláztak a keleti medence irányába.

Éppen világosodni kezdett mire leértünk Szárszóhoz: bíztunk benne, hogy az ott kialakuló reggeli széllel még utol tudjuk érni a többieket, akik már Tihanynál voltak. Földvári vitorlázóként nem ért meglepetésként amikor valóban megjelentek a szélcsíkok Földvárnál, így spinakkerrel félszélben jó sebességgel haladtunk, utol is érve a többieket, akik a Cső előtt várakoztak.

A Csövön átérve a tükörsima keleti medence képe fogadott minket: az egy-két csomós sebességgel egyik távolabbi kikötőt sem értük volna már el, így bízva abban, hogy a szél továbbra is kitart amellett, hogy nem akar fújni, mi a füredi célvonal felé fordultunk. Kicsivel 9 előtt értünk a befutóhoz, mellettünk a Nautic és a Melges volt - a többiek valamerre Alsóörs és Füred között lehettek. 9.00-kor befutottunk, ám a szél a többiek számára még időben megérkezett, így időben be tudtak futni, mi pedig a 8. helyet értük el. A csapat fáradt volt, és egy kicsit szomorú, mert ha nem csúszunk le a második duplázóról, akkor a Nautic mögött másodikak lehettünk volna, de így is szép emlékekkel zárult a verseny.

Eredmények ITT.

Szigeti Maxim / Thetis 8mod