Első állomás Tihany. Vége az építkezésnek. A romos Balaton szálló épületét műanyag falburkolatokkal fedték le. Nem látszik a szégyenfolt, tehát nincs?! Remélem nem ez a végleges megoldás. A bazársor és a büfé rendben, sőt a tetőterasz kávézó szép, elegáns, gyönyörű kilátással, nem is megfizethetetlen. Tovább a Gejzír szabadidőparkba. Jó, hogy telefonon előre bejelentkeztünk, hiszen húsz feneket leültetni, éhes szájat váratlanul megtömni, bárkinek lehetetlen feladat. Ezt egyébként mindenkinek ajánlom, ha nagyobb létszámmal túrázik.



A koszt természetesen, szokásosan kitűnő volt. Persze, a nyár elmúltával, a választék csökkenni fog (na, nem annyira, amennyire a levendulás pipinél látszik). Ez még mindig jobb, mint a Garázs borozó, ami viszont szeptember első hétvégéjével bezár. A BHZRT vizesblokkjai továbbra sem zárhatóak, marad tehát a saját készítésű „FOGLALT” tábla. Egyébként kocsmai szóbeszéd, hogy nemsokára megkezdik a huszonöt vendéghelyes kikötő építését, a kiszolgáló helyiségek a Fanta büfé helyén lesznek. Bár már látnánk valami mozgolódást.

Immáron ismerősként futottunk be a TVSK – hoz Alsóörsön. Szívélyes, kedves fogadtatás. Ismét élvezhettük az „összenyitás” áldását. Nagyon szépen köszönjük! És most még „kultúr programunkként, a Török házba is sikerült bejussunk. Szép festménykiállításban gyönyörködhettünk, mielőtt kedvenc János pincénket (TÚRÁZÓKNAK AJÁNLOTT!) ismételten meg kellett, hogy látogassuk. Persze megint csak szenzációsan éreztük magunkat. Ki ne hagyjátok! Persze érdeklődjetek a janospince@gmail.com címen, illetve a +36204051822 vagy a +36205865333 telefonszámokon.



Sajnos, nem várt nehézségek támadtak pár társunk munkája kapcsán, így kimaradt Balatonalmádi, Balatonfűzfő, Balatonfő és Siófok. Nyugatnak fordultunk. Ebédelni bepréseltük magunkat Balatonfüredre. Iszonyúan kevés a vendéghely, még úgy is, hogy a belső mólón is van kettő, ahova kisebb hajókkal kéretik beállni, segítvén a nagyobbak kikötési lehetőségeit. A tisztálkodó helyek egyébként rendben vannak. Kaja ügyben a Magyaros ízek házába (strandnál) lehetetlen bejutni, akkora a tömeg. A „Hatlépcsős” szokásos. Lassú, drága, de igen jól főznek.

Visszatértünk Balatonföldvárra éjszakázni, majd egy esős délelőttöt átlustálkodva megcéloztuk Badacsonyt. Kegyes volt a szél, estére oda is értünk, így reggel komoly reményt tápláltunk arra, hogy elérjük Keszthelyt.



Mindig feszült várakozással közeledem a Phoenixhez, hisz annyi kedves emlék, élmény köt hozzá. Most sem történt másképp. Sasy a motorosával állt át máshova, hogy közeli helyre tudjunk kötni. Sajnos az étterem műszaki hiba miatt nem üzemelhetett, így sem ebédelni, sem vacsorázni ott nem tudtunk. Sebaj, majd legközelebb, a hajóállomás mellett a Madison Gyros & grill (TÚRÁZÓKNAK AJÁNLOTT!) megint jól lakatott minket. Kisétáltunk a közforgalmú móló végére, és meglepődve tapasztaltuk, hogy az illemhelyekre foglaltságot jelző zár került. Így már elfogadható, köszönjük.

Jöhetett a „kultúr program”. A kastély még mindig elragadó, új pálmaház kedves, a park viszont rohamosan pusztul. Aranyhalas tó elmocsarasodva, szökőkutak, medencék üresen omladoznak, utakat nem sóderezik, tele vannak pocsolyákkal, sárral. Gyakorlatilag járhatatlanok. Kár érte. Tavaly nyílt viszont egy „Kályhák háza” kiállítás, a főbejárattól jobbra, pár méterre. Ez egy élő műhely, ahol a művész mester kályhacserepeket gyárt. Feltétlenül ugorjatok be, nekem nagyon tetszett!



Még egy kis séta a városban, majd kutyagolás a vissza a kikötőbe. Marha messze van a központtól, az szent. Vacsora a hajón, majd beszélgetés Sasyval. Végül is működnek a dolgok, jövögetnek a vendégek, probléma nem igen volt velük. Nagy sikert aratott az a megoldás kísérlet, hogy ugyan hatezer forint az éjszaka (tokkal vonóval), de ez az utolsó petákig lefogyasztható az étteremben. Jövőre be szeretné vezetni. A Porthole kártya továbbra is feljogosít az eddigi kedvezményekre. Nagyon szépen köszönjük mindkettőt! Nagyon bántja viszont, hogy júniusban nem sikerült a „LáriFári alapítvány” daganatos gyerekeit Szigligetre hajókáztatni. Egyértelműen a BHZRT merevségét okolja.

Hogy az időpont ütközik, meg a cég az „Eurakvilo Alapítványt” (azonos célú) támogatja a saját koncepciója szerint, és akárhogy is, de nem tekint el a százezer forint kikötési díjtól. Nem tisztem kommentálni, inkább kortyolok egyet a szürkebarátból. Megkísérlem puhítani a helyzetet. Ez ugye kudarc volt, könyveljük el tapasztalatgyűjtésnek. Legközelebb közelítsünk esetleg más úton. Mondjuk úgy, hogy előre egyeztetve és megalkudva, a BHZRT – vel közös szervezésben segítsünk rászorulókon. Egyik adja a hajót és hajósokat, másik a kikötést és a kikötő munkatársait. Szívesen tudósítanék róla: lám, az üzleti életben konkurens felek is képesek összefogni, és „kéz a kézben” önzetlenül segíteni. Remélem, nem csak álmodom róla!

Reggel aztán búcsú a szép virágos stégektől. Erika és Tappancs is megtisztelt minket a fedélzeten, majd kifutás.

Repítsen a friss szél Szigligetre. Egykettőre oda is értünk, a kedves kikötőmester be is irányított egy üresen álló belső helyre, hiszen a vendégstégnél igen csak lötyögött a délkeleti. Marcsinál (TÚRÁZÓKNAK AJÁNLOTT!) remek ebéd, majd irány az óvár. Nagy építkezés volt, szépen rendbe hozták a falakat és stabil, többteraszos, nyers fakilátót építettek. (A szigligeti óvárról bővebben ITT)A feljáratot is belépcsőzték és korlátozták, tehát kényelmesen elérhető lett.

Megér egy sétát. Hosszabb csámborgás felfelé a Szent Antal pince (TÚRÁZÓKNAK AJÁNLOTT!). Mondhatni, rohadt messze van. http://porthole.hu/cikk/7036-tevedtem-de-mekkorat . Imre barátom nagy kedvence. Nekem ugyan nem egészen jönnek be a borai, de nagyon szeretek itt lenni. Van ugyanis a helynek egy jellegzetes, meghitt, barátságos kisugárzása. Még akkor is, ha rajtunk kívül csak a lenyugvó augusztusi nap a vendég.

Másnap Badacsony került terítékre. Hegytámadás, bányák, szokásos pincéink – borozóink végiglátogatása. Mindent a legnagyobb rendben találtunk, jöhet a szüret!

Amint feljött a nap és megszárította az éjszakai esőtől lucskos fedélzetet, elindultunk Révfülöpre. Rick Csaba persze várt minket, hisz telefonon bejelentkeztünk. „Félelemmel vegyes kíváncsisággal” tekintettem látogatásunk elé. Milyen fejlemények történnek egy olyan kis kikötőben, ami se ide, se oda nem tartozik. Mint mindig, most is tisztaság és rend fogadott. És a kotráson túl, valódi elektromos csatlakozókat is felszereltek. A magas vízállás tartósan elfedi a partfal alsó szintjét. Sebaj, ötletes garádicsokkal megoldották.



Zanzi (TÚRÁZÓKNAK AJÁNLOTT!) változatlanul kitűnő. Ebéd, majd mászás a „Göde pontra”, aztán tovább a kilátóba. Kemény ügy, de megéri, hiszen az egyik legszebb panorámapont. Lefelé jobb, pláne, ha a „Nádas büfé” a cél http://porthole.hu/cikk/8183-kicsit-en-is-meghalok-a-mulo-nyarral . Megint csak prímán érezzük magunkat, földrajzilag ugyanazon a helyen, ahol röpke harmincöt – negyven évvel ezelőtt, egy bádog bodegánál palacsintáztunk. Ennek a helynek is van egy utánozhatatlan, egyéni hangulata. Ott hullámzik a tó a lábunk előtt, úsznak a hattyúk. És kedvenc büfénk is tele virágokkal, vidámsággal, és baromi jó kajákkal. A tavaly beígért halászlé egészen különleges.



Kedves Bea, nagyon köszönjük a szívélyes vendéglátást!
Az sem mellékes, miszerint „a kocsmában hallani a legfrissebb híreket”. Rebesgetik, hogy hullámtörős kikötő épül hamarosan, itt a strand öblében, régi partfal előtt. Bár így lenne. És lenne Bahartos kötődése.

Visszasétáltunk a hajóhoz. „Kikötőhöz érve lassan este lett, könnyű árnynak lusta-lomha teste lett”. Csabával koccintgatunk a hajón. Csuda dolgokat mond: mi vagyunk idén az ezeregyedik vendéghajó. Ez bizony igen sok, annak ellenére, hogy hétezerötszáz éjszakánként. Ez van, ha vonzó a kikötő, ahol a Balaton egyik legjobb kikötőmestere tevékenykedik. Fogy a bor, folyik a vita. Megtisztel véleményével, miszerint: „Akkor, amikor a BHZRT kikötőin kívüli helyeket említed, még soha nem tértél ki arra a tényre, hogy ezekben a kikötőkben, szemben a BHZRT kikötőivel, igenis komolyan veszik a „kikötés joga mindenkit megillet” elvét, és hol hosszabb, hol rövidebb időre (nálunk ez 1 óra hossza) mindenkinek ingyenes a kikötés, mondom mindenkinek még a BHZRT bérlőinek is. Ugyanekkor a BHZRT kikötőiben a nem bel bérlőnek csak pénz ellenében lehet kikötni. Én azt gondolom, hogy egyrészt etikátlan, másrészt tisztességtelen, harmadrész jogszerűtlen. Álláspontom szerint, a BHZRT-nek is kutya kötelessége lenne olyan kikötőhelyet létesíteni a közforgalmúnak hívott kikötőiben, ahol bárki bármikor kiköthet, a kikötés időtartamát természetesen limitálhatja, de, hogy biztosítania kell, abban biztos vagyok. Ezt a helyzetet mesterségesen teremtette meg azzal, hogy berendezve a közforgalmú kikötők hajózó területét, megszűntette a kikötés jogával élők jogos igényét. Persze tudom én, hogy ki lehet kötni és nem kell fizetni, de ez a kikötőmester mérlegelési lehetőségei közé tartozik, holott ennek kötelezettségnek kellene lennie”. – Határozott vélemény, még ha morálisan és erkölcsileg osztom is, jogilag, szerintem erősen sántít. –

Ürülnek a poharak, hallgatom tovább a bölcseletet: „A kikötőlánc ügye egy teljesen más tészta. Az alakulás alkalmával feszegettem, hogy miután nem vagyunk egyforma súlycsoportban a kikötőket illetően, sőt különbség van közöttünk abban is, hogy vannak küldő kikötők és vannak fogadó kikötők. Azt gondolom, nem kell sorolnom, hogy melyik hova tartozik, de azt is nagyon gyorsan átlátjuk, hogy azok, akik az ingyenesség mellett kardoskodtak, inkább a küldő és kevésbé a fogadók közé tartoznak. Arról sem kell beszélni, hogy a költség hol jelenik meg, ami a szolgálatot, energiát stb. illeti. Az én főnökeim azt mondták, hogy mi, akik a költségvetés pénzét költjük, nem tehetjük meg, hogy ingyenes szolgáltatást adjunk, ellenben akár 50 %-os csökkentésig elmehetünk. Ezt felvázoltam a Lánc–nak, ők elvetették, mondván nem elég a marketing értéke, hisz a BHZRT ingyenes, tehát nekünk is ingyenességet kell adni. Korábban leírtam, kik kardoskodtak mellette. Ezek után javasoltam, hogy a kikötők a befogadó képességüknek megfelelő darabszám szerint fizessenek be egy összeget a kasszába, amiből az év végi elszámoláskor a fogadók kiveszik azt az összeget, ami fedezi a költségeiket, egy egységesített elszámolási mód alapján (pl: kihirdetett díj 50 %-a). A maradvány összeg, ami szerintem nem is kevés, ezek után fordítódjon marketingre, vagy bármire, ami a Lánc érdekeit szolgálja. Így ezen a módon a Lánc tagjai arányosan vennének részt a programban. Írtad, hogy Keszthelyen összesen 12 Láncos hajó jelent meg. Ez édeskevés ahhoz, amit a Lánc üzenni akart. Ha elfogadnák és megfontolnák a javaslatomat, talán a TVSK tagoknak sem kellene gondolkodni azon, hogy merre is menjenek. Az én elvem azért lenne jó, mert pontosan követné a kikötőbeli szolgáltatások értékét, hisz egyik oldalon ingyenes, a másikon pedig különbséget tesz a kikötői szolgáltatások értékét illetően.” – Valóban, kidolgozott ötlet, szerintem sem ördögtől való. –

Bátorkodnék levonni valami vég konklúzió szerűséget (magán vélemény gyanánt), így túra végeztével, megismervén a különböző álláspontokat.
Elsősorban azt, hogy lehet egy kikötő drága, nem kell, hogy bármiféle lánchoz, vagy vállalathoz tartozzon, sőt kedvezményeket sem kell adnia, ha földrajzilag jó helyen van, kitűnő szolgáltatásokat nyújt és nincs konkurenciája, zsúfolásig tele lesz túrázókkal. Szóval ez a bizonyos „harmadik dolog”, adott esetben igen jól működik.
Másodsorban, szembe kell néznünk a ténnyel, hogy a „küldő”, „tranzit”, és „fogadó” kikötők üzemeltetőinek teljesen más szempontjai, uram bocsáss, ellentétes érdekei lehetnek.
Harmad, de nem utolsó sorban, lehet a Bahartot bírálni, kritizálni, szidni, fikázni, köpködni …stb., de tény, hogy pillanatnyilag túrázás tekintetében az ő bérlőiknek van a legkedvezőbb helyzete, sőt hovatovább lehetőségük arra, hogy az éves díj fejében körbehajózzák a Balatont. Ezt, és azt a tényt figyelembe véve, hogy vannak páran, akik valóban szívügyüknek tekintenek minket túrázókat, és tenni is készek mindezért, remélem, hogy megkezdődik az „árkok betemetése”, és a szidalmak helyett az együttműködés, kölcsönös érdekek menti alkuk és megegyezések ideje következik.

Szeretnék ebben hinni! És nincs még vége a szezonnak!

Merlin!