A Kalóz több mint negyven indulóval egyike a legnépesebb osztályoknak. Mindez úgy, hogy a tagság nem is igazán törekszik a meglévő potenciális tartalékok kihasználására. A bajnokság idején tartott flottagyűlésen határozottan elutasították a más osztályokban sikeres korhatáros megkülönböztetést, pedig pl. a Finn osztály megbecsült öregjeit már külön versenyeken kell indítani, mert létszámuk – világszerte – meghaladja az aktív fiatal korosztályokét. De jó példát a 470-es master World Cup tihanyi versenyén is láthattunk, ahol közel negyven „túlkoros” 470-es indult egy olyan osztályban, ahol a nemzeti bajnokságokra lasszóval kell indulókat toborozni. Az, hogy ott Dr. Bödör Gergely személyében egy kalózos állhatott a dobogó második fokán, csak hab a tortán.
Apropó Bödör Gergely: a Kalóz OB valamelyik záró futamán az első cirkáló szakaszban kereszteztük egymást. Tudtam, hogy ők a dobogóra hajtanak, ezért jobbcsapásos pozícióm ellenére alájuk ejtettem, hogy még véletlenül se zavarjam meg őket. Későn vettek észre, mert nem is szólítottam fel őket, így ők is ejtettek, hogy nekem kisebb legyen a magasságvesztésem. Legnagyobb megrökönyödésemre a manőver után csináltak egy 720-as büntetőt, mert nem tartották fairnek, hogy miattuk hátrány ért! Nem is tudom mikor, melyik mezőnyben találkoztam ennyire tiszta, sportszerű magatartással!
A szabályok ennyire kemény betartásának egy másik furcsa példája a rendezőség nevelő szándékú igyekezete a korai rajtolás visszaszorítására. A szokásos nagymezőnyös rutint itt is alkalmazták: gyakorlatiag minden visszalőtt rajtkísérlet után felment a fekete zászló, és másodjára nem is volt gond az izgágákkal. Az utolsó versenynapon azonban, ki tudja miért, már az első rajt is szigorított volt, amire állítólag már a parton felhívták a figyelmet. Erről azok, akik nem a csopaki kikötőből mentek ki a pályára mit sem tudtak. Bizonyára fenn volt a hirdetőtáblán is ezért nem hibáztatható a rendezés. Az első rajtra a lee-bójához igyekeztünk, ezért nem volt módunk a zsűriárboctól legtávolabbra húzott fekete zászlócska észlelésére. A rajtot szépen biztonságosan a vonal alól teljesítettük, nem úgy mint sokan mások akik miatt általános visszahívást rendeltek el. Sajnos azonban kiderült, hogy volt kilenc hajó – köztük mi is - akik az egypercesben kívül voltak – nyilván ők azok akik nem tudták, hogy fekete zászlós a rajt – őket szépen nyugodtan fel lehetett írni, de azok akik valóban regisztrálhatatlanul kilógtak azok mentesültek minden szankció alól. Így aztán a játékból kizárva a pálya mellől nézhettünk végig egy gyenge szélben lelőtt, majd egy gyönyörű szélben lefutott versenyt és beírhattunk magunknak 42 büntető pontot.
Nyilván a rendezőség szabályosan járt el, de talán egy bajnokság utolsó, mindent eldöntő napján nem biztos, hogy a mezőny negyedét meg kell fosztani a játék örömétől.
A Bajnokság már csak ilyen. A dobogón 3 hely van, az esélyesek száma ennél lényegesen nagyobb. Akik felkerültek ők a bajnokok. Nekik nem volt irreális szélforduló, elrontott rajt, rosszul beállított hajó. Idén nem jött össze az osztály talán legrutinosabb versenyzőjének Fluck Bencének, aki két OCS-sel szállt el. Az America’s Cup –os múlttal, hatalmas jollés rutinnal rendelkező Ian Ainslie minden hajóosztályban tarol, itt neki is meggyűlt a baja a rajtvonallal. A vegyespárosok versenyét fölényesen nyerő Gömbös Lóránd sem tudott beleszólni az elsőségért zajló küzdelembe, ahogyan az egyik legnagyobb esélyes Mayer Tivadar technikai okokból maradt ki az éremosztásból.
A Kalózt nagyon komolyan kell venni! Tavaly, amikor – hosszú kihagyás után – újra beültem nagyon csúnyán lemaradtam. Idén már a középmezőnnyel ismerkedem, remélem, jövőre még előbbre jutunk. Hercsel Erik barátom, aki nem csak kapitánya a J24 osztálynak, de kitűnő eredményeinek köszönhetően egyike a legjobbaknak – idén kipróbálta magát Kalózban is. Neki sem sikerült az élmezőny meghódítása, de remélem Ő is megszerette az osztályt és jövőre újra rajthoz áll.
A minap elbeszélgettem a Svert Kupán induló amatőr Kalózosokkal. Ők a déli part nádasaiban, csónakkikötőiben tartják klasszikus túrahajóikat. Lelkesedésük, a hajózás szeretete példa lehetne mindazok számára, akik – fizetett manchaft-ként - modern versenyhajókban ülve istenkirálynak érzik magukat és sajnos néha úgy is viselkednek. Össze kéne szedni 8-10 öreg fahajót kisorsolni a „nagymenők” között és azzal futni egy versenyt!
De élvezném!
A Kalóz bajnokságról készült képek itt és itt tekinthetőek meg.
