Ha valahogy, akkor talán így kell meghalni. A kedvenc hajón, szerelgetés közben a kokpitban egy pillanat alatt, szinte észerevétlenül, békében, a szeretteink közelében. Persze majd sokkal, sokkal később, de az ő esetében a majd bármikor jöhetett. Amennyire tudom, nagyjából nyolc évet kapott az élettől ahhoz képest, amit az orvosok mondtak neki.

Maradt olyan, amilyen volt, kifelé vidám, keveset búsuló jó haver, a tó, az életünk fontos része.

December 28-án reggel, életének 92. évében elhunyt Dr. Kopár István vitorlázó, hajózási igazgató, a földkerülő Kopár István édesapja, az MVSz örökös tagja.

Attila, ahogy mindenki ismerte már kicsi gyermek korában közeli kapcsolatba került a természettel. Mikor Keszthelyre költöztek sok minden más mellett a Balaton közelségének is köszönhetően ismerkedett meg a vitorlázással. E természetközeli sport szeretete élete során végig elkísérte.

A charter vitorlázásról a legtöbb embernek a közeli Adria, esetleg a görög szigetvilág, szerencsésebbeknek a távoli egzotikus térségek jutnak eszébe. Nyaralósan, napi vitorlázásokkal, partközelben, csodás öblökben strandolva tölthetjük szabadságunkat, és ez így teljesen rendben is van! Számomra is sokáig ez jelentette a tengeri vitorlázást. Kevesen gondolják, még kevesebben vállalkoznak rá, hogy charter hajóval hosszabb, akár offshore nyílt tengeri utakat tegyenek.

Nagyon sok kép készült az 52. Kékszalag Raiffeisen Nagydíjon, valamint a Nagyhajós Országos Bajnokságon. A gyönyörű fotókat Cserta Gábor, Szántó Áron, valamint Szűcs Ábel készítette, és a képek már elérhetőek a Magyar Vitorlás Szövetség photoshelter felületén.

A korábbi évekhez hasonlóan nagy érdeklődés mellett készülnek a szeptember 4-től 6-ig tartó Balaton Boat Show-ra a szervezők. A házigazda idén is a balatonkenesei Kenese Marina-Port lesz, ahol számos óvintézkedést vezetnek be annak érdekében, hogy mindenki biztonságban ismerkedhessen meg a legújabb hajókkal.

Amikor szóba került egy rövid online beszélgetés folyamán, hogy milyen „hajóval” és milyen formában szoktam vízre szállni és milyen területeken, elhangzott egy megjegyzés, hogy ezeket akár meg is írhatnám, biztos mások is szívesen olvasnák. Aznap munkából hazaérve (pontosabban már előtte a hazaúton) elkezdtem gondolkozni rajta, hogy ezt milyen formában lehetne élvezetessé és kerek egésszé tenni. Volt rá időm, a város egyik feléből a másikba járok minden nap dolgozni. Végsősoron arra jutottam, hogy csak úgy lesz teljes a kép, ha a kezdetektől fogva mondom el az utóbbi bő két és fél év hajóval kapcsolatos eseményeit.