Zut kikötője érintetlen természetben található, a szigeten a kikötőn kívül semmi sincs, de ennek megvan a maga bája. Itt még annyira nem indult be a szezon, hogy a kikötőben a kis boltban nem hogy tej, kenyér, felvágott, de még kétszersült sem volt található. Kenyér nélkül, minimális vízkészlettel, és nagy lelkesedéssel vágtunk neki a második futam maratoni távjának.
Másodszor is sikerült nagyon jól rajtolnuk, s az első néhány takk biztató széllel indult. Egyszer csak egy csattanást hallottunk. Körbe néztünk, nem találtunk semmit, ami a hang eredetére magyarázatot adhatna.
Nem volt erősszeles a verseny, sőt.... Helyenként szélcsendes területekre futott a mezőny, ahol minden csapat a vitorlázat cseréjével és a különböző állítási módokkal próbált túllenni a gyenge szeles vizeken. A sok különböző hajó miatt estére már szétszóródott a mezőny, s közben megtaláltuk a korábbi megmagyarázhatatlan zaj okát. Felszakadt az orrveret rögzítése, amihez a horgonytartó is rögzítve volt, s aggodtunk, hogy a vorstag rögzítése is sérült. A csapat műszaki érzékkel bíró tagjai (egy informatikus, egy bölcsész, egy marketing manager, egy mediátor és egy agysebész) rögtön hozzáláttak a javításához, s a kiszakadt csavar pótlásához. A többiek eközben heves együttérzésükkel támogatták a horgonykamrában ügyködőket. A fedélzeti brainstorming ötletekből kialakult egy igazi MacGyver-t is megszégyenítő megoldás. Lekaptuk egyik bikánkat, melynek hosszú csavarját átvezettük az orrvereten, s ezt alulról egy króm-vanádium (mint méretes alátét) villáskulccsal rögzítettük.
Közben a fedélzeti Team elszabadult fantáziáját megihlette, s az etimológiai alapú bűnözés síkjára terelte a kiemelt bikából kihulló sórja, s azt, mint kézzel fogható "Bullshit"-et definiálták. Ezen a fiúk órákig tudtak röhögni és pörögni.
A vacsora után megegyeztünk, hogy háromórás váltásban leszünk ébren, természetesen a csapat többsége nem ment aludni, mert könnyebb együtt virrasztani. Az erősebbik nem most is erősebbnek bizonyult, és hősiesen kitartottak. Szerencsére két navigátorunk is volt, akik pillanatról pillanatra követték a környező hajók mozgását is, s a sötétben ez is jelzés értékű volt a szélviszonyokat illetően.
Sötétedéskor a kapitányi utasítást megelőzve elsőként vettem fel a mentőmellényemet. Bevallom, annak ellenére, hogy a jobb úszók közé sorolom magam, volt bennem egy kis félsz, hogy ha véletlenül az éjszakai vitorlázás közben beleesek a vízbe, akkor ki tudnak-e halászni. A takváltásokkor és a jobboldali kiülésekkor nekem hiányzott a bika, tartottam tőle, hogy nincs semmi amin fennakadhatnék a sötétben.
Az éj sötétségben apró hibák azért becsúsztak, mint pl. a fordítva bekötött gennaker, vagy egy 180 fokos iranytévesztés.
Az ellenőrző pontokon rádión kellett bejelentkezni. Estére már osztályunkban második helyre felküzdöttünk magunkat, s hajnali háromkor már sikerült a teljes mezőny első negyedében, a második ellenőrző ponton bejelentkeznünk. Ekkor még nem sejtettük, hogy a szigetet megkerülve legközelebb a délben érjük el ugyanezt a helyet, ami egyúttal az ötödik ellenőrzési pont is volt. Osztályunkban második helyen jelentkeztünk be, s az előnyünket némileg növelni is sikerült.
Hat óránk maradt a limit időn belül az utolsó 25 mérföld megtételére.
Láttuk, hogy ez esélytelen az 1-4 csomós szélben. Miközben lassan haladtunk a cél felé, titkon reméltük, hogy a fő-fő zsűri hajó rádión bejelenti a rövidítést, s az utolsó ellenőrzési pont lesz a befutó. 17 órakor 77 mérfölddel a hátunk mögött, 12 mérföld távolságra a céltól kaptuk Hovanec kapitánytól rádión a hírt, hogy az utolsó ellenőrzési ponton való áthaladás alapján lesz a futam befutási sorrendje megállapítva.
Nagy volt az öröm a csapatban, részint, mert a Gps szerint változatlan szélviszonyokat mellett este 9-10 közt volt várható a kiköthessünk, másrészt örült a csapat a futam második helynek. Boldogan kapcsoltunk motorra, s az autopilot segítségével és Winkyné jóvoltából nagyon finom csigatésztás húslevest fogyasztottunk el közösen.
Rab szigetén kötöttünk ki, csodálatos kis városka, nagyon védett kikötővel, jó lett volna legalább egy napot eltölteni itt. Na de a tengeri vitorlás verseny nem családi kirándulás. Lemostuk a fedélzetet, majd összeszedtük a bikahiány miatt a hajóba befolyt vizet. Vacsora és fürdés után mindenki vágyott a pihenésre, rövid ünneplést tartottunk a kokpitban, s ismerve a következő napi programot, korai takarodót fújtunk.
