A 90-es években Agárdon vitorláztam, és telente szépen befagyott a tó. Mentorom, Sipos Péter megszállott jégvitorlázó volt, így egyértelmű út vezetett ehhez a sporthoz. Ebben az időben, ha volt jég, minden szabad időnket lent töltöttük. Volt olyan, hogy a megsérült hajót egész éjjel csiszoltuk, festettük, hogy másnapra újra tudjunk hasítani vele. Kötelet kötöttünk mögé, és snowboarddal korcsolyával csúszó társunkat vontattuk. Szép időszak volt, megfertőződtem! 
A 2000-es évek közepén elkapott szörf szele. Kézenfekvő volt, hogy télen is ezt csináljam. És annyiban vonzóbb volt mint a hajó, hogy csak egy deszkát kellett vásárolni, nem egy komplett hajót, hiszen a nyári rigg jó volt télen is. Sajnos egyre vékonyabb telek voltak az utóbbi időben, de azért minden télen, amikor volt lehetőség jégen voltam. Idén szerencsések vagyunk, szép tükörjég van a Velencei-tavon.
És hogy mi a jó benne? Minimális ellenállással repít a szél, a szél sebességét jóval túllépve tudsz haladni. Szörffel az utazó sebesség a jég hátán 60km/h, de a múlt heti rekordom 90,2km/h volt, 70km/h-s szélben. Szeretem a sebességet, és ezért is vonz ennyire ez a téli sport. Hiába van -11 fok, menni kell! Az adrenalin dolgozik. Persze észnél kell lenni, ismerni kell a tavat, szelet, rianásokat, melegforrásokat, mert különben könnyen a vízben találjuk magunkat. 
Ha ezeket az alap dolgokat betartjuk, akkor egy hosszan tartó adrenalin bombával látjuk el a testünket, ami minden évben visszakívánkozik!
Pallus
