Tizenkettedik éve, hogy a vitorlázás, a vízi sportok és a Tisza szerelmesei már az újév első napján hódolnak szenvedélyüknek, és vitorlásba, kajakba, kenuba, sárkányhajóba ülnek.

… szendereg a város, melyről mind tudjuk jól, Tápéval határos. Azaz, mit is mondok, csak szendergett volna, ha arra nem téved pár kóbor poéta. Marie Marel sorai jutnak eszembe, amint nagy nehezen, mindenféle építkezések és útlezárások közepette végre betekergek a Vitorláskikötőbe.

„… jól vigyázz a szívedre, ne menj, ne menj a Boszorkány-szigetre! Odajár a szegedi lány valahány, ott ragad rá a boszorkány tudomány.” Bölcs tanács, az szent! Ennek figyelembe vételével, vízitúránk folyamán, azért kockáztassuk meg Szeged városában a megállást. De hogyan, miféle lehetőségünk kínálkozik arra, hogy itt töltsünk pár napot?

Tizennegyedik éve, hogy a vitorlázás, a vízi sportok és a Tisza szerelmesei már az újév első napján hódolnak szenvedélyüknek, és vitorlásba, kajakba, kenuba, sárkányhajóba ültek, vízisieltek.

Munkatársunk, barátunk szerkesztőségünk megkerülhetetlen személyisége a balatoni túravitorlázás legendás alakja elhajózott.

Hajónk úszik! Temérdek a cucc! Hogy fog ez beférni? Mennyi minden kell a túrázáshoz. Imádom ezt a tavaszi bepakolást. Végül csak sikerül. Indulhatunk! Addig menjünk, ameddig lehet. Balatonunk vízszintje nyolcvanöt centiméter a százhúsz helyett. Tragikus! Egyáltalán hol tudunk kikötni? Júliusban már dagaszthatjuk a sarat. Reménykedjünk a csodában! Énekeljük, hogy „Add már Uram az esőt”.

Ilyenkor szomorúak vagyunk, és fáj elfogadni a tényt: egy remek ember, barát, példakép és legenda felhúzta a kedvenc gennakerét és elhúzott távoli vizekre.

A Magyar Vitorlás Szövetség (MVSZ) hivatalosan is meghirdeti a 2026. évi Talent támogatási programját. A kezdeményezés célja, hogy a legígéretesebb fiatal vitorlázók nemzetközi szintű edzésmunkáját segítse, megalapozva ezzel a jövő magyar sikereit a világvizeken.