Tizenkettedik éve, hogy a vitorlázás, a vízi sportok és a Tisza szerelmesei már az újév első napján hódolnak szenvedélyüknek, és vitorlásba, kajakba, kenuba, sárkányhajóba ülnek.

… szendereg a város, melyről mind tudjuk jól, Tápéval határos. Azaz, mit is mondok, csak szendergett volna, ha arra nem téved pár kóbor poéta. Marie Marel sorai jutnak eszembe, amint nagy nehezen, mindenféle építkezések és útlezárások közepette végre betekergek a Vitorláskikötőbe.

„… jól vigyázz a szívedre, ne menj, ne menj a Boszorkány-szigetre! Odajár a szegedi lány valahány, ott ragad rá a boszorkány tudomány.” Bölcs tanács, az szent! Ennek figyelembe vételével, vízitúránk folyamán, azért kockáztassuk meg Szeged városában a megállást. De hogyan, miféle lehetőségünk kínálkozik arra, hogy itt töltsünk pár napot?

Tizennegyedik éve, hogy a vitorlázás, a vízi sportok és a Tisza szerelmesei már az újév első napján hódolnak szenvedélyüknek, és vitorlásba, kajakba, kenuba, sárkányhajóba ültek, vízisieltek.

Idén 415 vízmentő kollégánk állt szolgálatba, és csak a strandokon összesen 4370 esetet látott el. Ezek nagy része könnyű sérülés volt, 49 esetben pedig olyan bajbajutottnak nyújtottak segítséget, aki magasabb szintű ellátásra szorult. (Tehát egészségügyi személyzettel dolgozó sürgősségi mentőhajónk és/vagy az Országos Mentőszolgálat egysége vette át a beteget és folyatta az ellátást.)

Pótolhatatlan veszteség érte a magyar vitorlástársadalmat és a hazai sportéletet: 2026. október 17-én hajnalban elhunyt dr. Kollár Lajos, a Magyar Vitorlás Szövetség (MVSZ) egykori elnöke, elismert érsebész, vitorlázó és sportvezető.

A Balatonon tízen pár darab szépkorú, száz évnél idősebb vitorlás szeli még a vizeket. Ezek egyike – a Bolygó – idén száz éve szeli a hullámokat.

A magyar vitorláscsalád péntek este a balatonfüredi Kékszalag Portban gyűlt össze, és ünnepélyes keretek között köszöntötte Vadnai Jonatánt, aki a múlt héten nyerte meg az ILCA 7-es világbajnokságot Írországban.