A szokásos időpontban az iskolai évzárók utáni hétvégén lezajlott a III. BMVI Kupa Balatonmáriafürdőn. Idén négy egyesület összefogásaként az első állomása volt az I. RS Feva & O’pen Bic Kupának ez a verseny. Ebben a sorozatban mutatja meg magát Magyarországon először az Európában már népszerű O’pen Bic hajóosztály. Nem titkolt célja az osztálynak, hogy 2019-re kivívja az MVSz ranglista státuszt. A hajóosztály bemutatkozására tökéletes helyszín volt Balatonmáriafürdő, hiszen a helyi egyesületben nagy népszerűségnek örvend a gyerekek körében.

Volt egy lezáratlan kérdés, amelyben még tavaly meg kellett volna állapodnia a kihívónak és a címvédőnek, és majdnem birokra mentek emiatt. Az ügy megnyugtatóan lezárult, de az AC kampány csodálatos folyama most lép csak ki igazán a medréből és hoz hamarosan jelentős változásokat.

Ahogy senkit sem a világban, az America`s Cup-ot sem kerülték el a Covid-19 koronavírus hatásai. Gyorsan kiderült, hogy sajnálatos, de elkerülhetetlen a nagyon várt Cagliari-i és Portsmouth-i ACWS események törlése.

Az olasz Farevela vitorlás média egy e-vitorlázás közvetítés után Max Sirena-t, a Luna Rossa Prada Pirelli csapat kormányosát és csapat igazgatóját kérdezte, hogyan tudnak megfelelni a Cagliari egészségügyi előírásoknak:

Mint minden sportban, a kitesurfben is az különbözteti meg a hobbit a valódi fejlődéstől, hogy van-e közösség, rendszer és visszajelzés. A versenyek épp ezt adják: mércét, fókuszt, és azt az izgalmat, ami miatt az ember hónapokkal vagy évekkel korábban elkezd készülni valamire. A hazai kitesurf az elmúlt huszonöt évben próbált egyre közelebb kerülni ehhez az ideálhoz – néha sikerrel, néha kevésbé. Ezt az utat élem és figyelem belülről, versenyzőként és szervezőként egyaránt – ez a cikk ennek a személyes összefoglalója.

Munkatársunk, barátunk szerkesztőségünk megkerülhetetlen személyisége a balatoni túravitorlázás legendás alakja elhajózott.

Hajónk úszik! Temérdek a cucc! Hogy fog ez beférni? Mennyi minden kell a túrázáshoz. Imádom ezt a tavaszi bepakolást. Végül csak sikerül. Indulhatunk! Addig menjünk, ameddig lehet. Balatonunk vízszintje nyolcvanöt centiméter a százhúsz helyett. Tragikus! Egyáltalán hol tudunk kikötni? Júliusban már dagaszthatjuk a sarat. Reménykedjünk a csodában! Énekeljük, hogy „Add már Uram az esőt”.

Ilyenkor szomorúak vagyunk, és fáj elfogadni a tényt: egy remek ember, barát, példakép és legenda felhúzta a kedvenc gennakerét és elhúzott távoli vizekre.