Nagyhajós kvízünk sikerén fellelkesedve folytatjuk agytornásztató sorozatunkat és a tőkesúlyos balatoni hajók után a svertes egy- és többtestű vitorlásokból készítettünk képes kvízt.

Ekkora vízállást értünk el karácsonyra. A semminél több. Annak fényében viszont, hogy a késő őszi hónapokban alig volt csapadék a Balaton vízgyűjtő területén (nem úgy, mint a Dunánál) egyenesen csodálatos. Még öt centiméter, és kiköthetünk szinte mindenütt. Tihanyban is. Tavaszra a százhúszat kellene meghaladni, hogy normális szezonunk legyen. Ehhez viszont igen esős hónapoknak kellene következniük.

Elkaszálta a bíróság a balatonföldvári kikötőépítést. Vagy mégsem? Az egyik fél ezt nyilatkozza, a másik pedig pont az ellenkezőjét. Felbolydult a darázsfészek. Kell nekem még jobban megpiszkálni? Jó, tudom: ahol végződik a jó érzés, megértés, morál, Igazság (nagy I-vel), ott kezdődik a jog. „Sokáig kell még várnunk arra, hogy jobb legyen? Ha várunk, akkor igen – válaszolta egy bölcs ember.”

Mint minden beszámoló ez is szubjektív, ahogy egy étterem vagy egy színházi kritika is elsősorban egy hitelesnek elfogadott személy tapasztalataira, elvárásaira épül.

Ha lenne egy közel 20 méter hosszú klasszikus cirkálóm, vajon hol tartanám? Léteznek-e olyan kikötők, ahol egy ekkora hajó biztonsággal kiköthet? Erről is beszélgetünk Czittel Lajossal, Cimbivel a 75-ös Schärenkreuzer flotta lelkével, motorjával. Találkozásunk az Ypsilon Yacht Club épülő alsóörsi kikötőjében nem véletlen.

Október végén vitorlázni kicsit olyan, mint étteremben záróra előtt halat rendelni. A pincérek mennének haza, a konyha is bezár. A kikötőnkben sorra kapkodják ki a hajókat, mi meg még élvezkednénk, de hát a hedonisták már csak ilyenek. Hiába van egyre több helyen vízen tárolás, a miénk nem ilyen. Egyszer csak bezár, oszt tavaszig se ki, se be.