VL: Elég nagy a zűrzavar az órákon lévő jelölések értelmezése körül. Van, aki bátran vitorlázik 30 méteres, 3 atmoszférás kategóriájú órájával, hiszen, ahogy mondja, nemhogy harminc, de még tíz méterre sem merül le a víz alá. Más fél zuhanyozni is a 10 atmoszférás, azaz elméletileg 100 méterig vízhatlan órájával, mert ugye a meleg víz… Hol az igazság?
KI: Csak hogy bonyolítsam a kérdést, van még a water resistant jól hangzó felirattal ellátott óra, ami szabvány szerint csak fél atmoszférát bír, tehát ebben inkább csak kezet mosni lehet gond nélkül. A 30 méteres (nevezzük innentől röviden így az ilyesfajta jelöléssel ellátott órákat) már alkalmas lehet vitorlázáshoz – vagy nem. Ugyanez igaz az 50 méteres jelölésűekre is. Ezek az órák ugyanis jó állapotban, műszerekkel ellenőrizve valóban bírják ezt a nyomást, azonban valóságos körülmények között a helyzet ennél bonyolultabb. Egy szörfös srác hozott be a múltkor egy kicsit bepárásodott 30 méteres órát, szétszedés előtt a nyomáspróba tökéletesen sikerült, majd kiderült: beesett a vízbe, utána jött a baj. Az óra ugyanis felmelegszik a napon, különösen sötét számlap esetén az óra üvege alatt ugyanúgy létrejön az üvegház hatás. Egy hullám, vagy vízbeesés hirtelen lehűti az egész órát, de más az üveg, a plexi, esetleg a zafír, és más az acél, a titán, illetve a tömítések hőtágulása. Egy pillanatnyi apró, szerkezeti mozgás, eltérés elég ahhoz, hogy víz kerüljön a tokba, ami párásodást okozhat. Úgyhogy én minimum 100 méteres jelölésű órával hajóznék, ezeknél már a tok, a tömítések, gyakran a menetes korona, illetve a biztosítható nyomógombok plusz biztonságot nyújtanak.
VL: Mi a teendő, ha bepárásodott az óránk?
KI: Semmiképpen se melegítsük, azzal a felkiáltással, hogy majd a gőz kimegy ott, ahol bejött a víz. Nem megy ki. Ellenben eljut mindenhová a szerkezetben és kicsapódik, tönkretéve mindent. Minél hamarabb ki kell az órát nyitni, és pormentes, száraz helyen kiszáradni hagyni. Ha valaki ki tudja nyitni a saját óráját, megteheti, ám jó tudni, hogy a hátlapon ejtett csúnya karcok nem javíthatók. Legjobb a legközelebbi óráshoz fordulni, majd kiszáradás után, a hátlapot ideiglenesen visszatéve felkeresni a saját órásunkat, aki a tömítések ellenőrzése, esetleg cseréje után a hátlapot ismét visszarakja a gyári előírásoknak megfelelően és a nyomáspróbát is elvégzi.
VL: És ha beázott az óránk? Azaz áll a víz az üveg mögött?
KI: Vigyük az órát a lehető leghamarabb óráshoz, ebben az esetben mindenképpen teljes szervizre van szükség, azaz a szerkezetet szétszedik, megtisztítják és összeszerelik, a megfelelő kenésekkel és beállításokkal. A szerviz ára sokszorosa a tömítéskészlet árának, ezért is célszerű az órák nyomáspróbáját időről-időre elvégeztetni. A gyárak kvarcóráknál az elemcserénél, mechanikus óráknál a nagyszervizek alkalmával írják elő a tömítések cseréjét. Nyomáspróbát viszont minden alkalommal érdemes végeztetni, ha az órát kinyitották.
VL: Lehet-e zuhanyozni a vízhatlan órában? A sós vizet eleve jó leöblíteni, de a Balaton iszapos vize, különösen erősszeles menet után, hosszú távon árthat pl. a fémszíjnak.
KI: Nyugodtan zuhanyozhatunk a vitorlázós óránkban, használhatunk tusfürdőt, folyékony szappant is, a hagyományos szappan viszont lerakódhat a tok, a fémszíj zugaiban, ez nem annyira szerencsés. A legjobb egyébként ilyen használat után az órát csapvízben leöblíteni, majd szárazra törölni.
VL: Hogyan zajlik a nyomáspróba, milyen berendezéssel ellenőrzik június 30-án délután a Spari telepen, az Ezüst szalag fogadásán az érdeklődők óráinak vízmentességét?
KI: Az óra kinyitása nélkül, egy számítógépes rendszer által vezérelt, változó légnyomású térben zajlik az ellenőrzés. A behelyezett óra tokjának tizedmikronos nagyságrendű alakváltozásait regisztrálja a műszer. Ha megnöveljük a légnyomást, a jól záró toknak össze kell nyomódnia, és ezt az állapotot előírt ideig tartania is kell. A légnyomás változó mértékét, időtartamát a szerkezet automatikusan változtatja, majd írásban adja meg a teszt eredményét.
