Miléna hatékony és gyors közbenjárására kompromisszum született egy 45 lábas hajó képében február végére. Sok értelme nincs határokon keresztül vitázni, a tengerész előre nézzen, így elfogadtam.
Csapatot összeverbuválni, mikor mindenki inkább síelni megy, nem könnyű feladat, de a finisben azért 7 elszánt harcos állt Ferihegyen a reptéri váróban. A cudar hideg hajnalon úgy néztünk ki mint a Michlein babák! Néhány óra múlva Las Palmasban landolva emiatt patakokban folyt rólunk a víz a 28 fok melegben. Jó érzes volt 20 perc taxizás után viszontlátni Passito Blanco kikötőjét!
A kedves bázisvezető a viszontlátás örömére mosolyogva szabadkozott, hogy baj van a hajónkkal és csak egy vadi új 52 lábas 5 kabinos járgányt tud adni helyette. Mit mondjak, nagy duzzogva elfogadtuk! Nem vagyunk mi olyan akadékoskodó fajták!
Behajózás, rövid ismerkedés a hajóval, vacsi a kikötő éttermében (ez utólag többeknek fölösleges pénzkidobásnak bizonyult) és a napnyugtával már oldottuk is el a köteleket. Nem újdonság ez a tengerivitorlástúra.hu életében, mindig akkor indulunk amikor kell! Okunk volt az indulásra, hiszen vasárnap vannak a szervezett túrák Tenerifén a Teide vulkánra.
Kellemes 20-25 csomós raumban rohantunk a csillagos éjszakában, a szokásos 2 órás őrségváltásokkal. Az óceáni hullámok még ilyen ideális körülmények között is 2-3 méteresre nőnek, így az őrségek hamar elfogytak. Többeknek sürgős közlendője akadt a porcelán telefonba! (még jó, hogy 3 is volt) Dávid fiammal és buli Zolival váltogattuk egymást a kormánynál az éjszaka hátralévő részében.
Reggel 8h körül érkeztünk Teneriféhez, de rövid kikötés után már indultunk is tovább La Gomera irányába, mert nem sikerült befoglalnunk az aznapi Teide túrára. Santa Cruz de Gomera kikötője mindössze 25 mérföld, de ez lett utunk leghosszabb 25 mérföldje! Kifutás után a barométer zuhanórepülésbe kezdett, a szél gyorsan 25 csomóra erősödött! Ennek fele sem tréfa, genua be, grosz kb 5nm-re reffelve vártuk a csapásokat. Jöttek is ahogy kell! A hullámok hamar 5-6 méteresre híztak és a bő 1/4 szeles menet sem volt a legideálisabb irány. A szél tovább erősödött, de a szűk 5nm-nyi grósz jó döntés volt, stabil menetben 6-8 csomóval haladtunk jó irányba. A robotra nem lehetett bízni a kormányt, másra sem mertem, így a csaknem 8 éves Musto cucc bizonyíthatta a kínai hajós konfekció ipar jó minőségét a folyamatos nagynyomású zuhany alatt! A sprayhood alól buli Zoli... kapitány mennyi,...25... Dávid fiam röhög...jaaa fater! 38 volt éppen, mármint a szél! Azért tisztelhetne jobban is😀! Gomera alá érve a szél is alábbhagyott és a hatalmas kőgáttal védett marinába már csendes vízen kötöttünk be. A szilárd talaj mindenkire jó hatással volt, újra megtelt élettel a hajó. Vacsi, városnézés, pihi.
A reggeli káprázatos napsütés és a gyönyörű környezet hamar feledtette az előző napi megpróbáltatást. Autót béreltünk és egész napos kirándulást tettünk ebben a földi paradicsomban! Másnap erős szélben de ragyogó napsütésben indultunk El Hierro irányába.
El Hierro az ókori világ végét jelentette és egészen addig, míg Greenwich el nem bitorolta, itt haladt át a 0 hosszúsági kör. A szél 25-35 csomós és 1/4, de legalább süt a nap, bár ezt másnap már kevésbé értékeltem. (az arcom leégett mint a genfi gatyagyár)
A hullámok 4-5 méteresek és csak kézzel lehet kormányozni. Úgy 5 percenként permanens kűzdelem alakul ki, fedélzeten végigsöprő hullámok vs. Musto. (1-1) Hierro alá érve a hullámok csillapodtak, így percekre a robotra bízva végre a 8 órányi zuhany után megengedhettem magamnak egy pisilést a lee oldalon hátul.(szigorúan kipányvázva, mint végig egész úton a teljes legénység)
Késő este, már sötétben kötöttünk ki La Estaca kikötőjében. A 30 csomós oldalszélben, max. 40 lábas hajókra méretezett alacson úszómólók közé beparkolni az 52 lábas járgánnyal nem kis kihívás, de éjszakára már biztonságos révben pihentünk.
Reggel a kikötőirodán, a szimpatikus rendőr gondterhelten, aggódva meredt a tv képernyőre. Gomerra kikötőjét lezárták az orkán erejű szél miatt, ami kicsit összekuszálta a parkoló hajók árbocait is. Megtudván, hogy éppen onnan jöttünk, őszinte megkönnyebbüléssel mosolygott ránk.(azt hiszem a lelkükben ezek a szigeti emberek vérbeli tengerészek, ha más is a munkájuk)
Odakint 45-50 csomós orkán tombolt, mi pedig bérautóba ülve ismerkedtünk a sziget szépségeivel. Másfél nap után a vihar elvonult, így búcsút intettünk a kedves kikötői rendőrnek és hajós társaknak. Nem rohantunk, mivel másnap délutánra kellett csak visszaérnünk Passito Blancoba. Ebéd után kötöttük el a köteleket és szikrázó napsütésben, kellemes 12-15 csomós raumban suhantunk Gran Canaria felé. Délután népes delfin csapat tartott nekünk bő másfél órás delfin show-t! Lehet, hogy egy delfináriumban több fikcsót mutatnának, de ezek legalább szabadok voltak és szívükből jövően produkálták magukat nekünk! Hála és köszönet Neptunnak, hogy megajándékozott bennünket kedves gyermekei játékával!
Az éjszakai menet méltó megkoronázása volt utunknak, a nyugodt tengerrel, jó széllel és megszámlálhatatlanul sok csillaggal. A biminit becsomagolva, a cocpitban hanyat dőlve, mintha csak a népligeti planetáriumban lettünk volna, csak ez kicsit élőbb volt!
Napkelte Gran Canaria előtt, már-már giccses, de hát a természet sohasem az, csak elvarázsol, sokadszor.... örökre! Reggelre befutottunk Passito Blancoba, hajóátadás és kirándulás a közeli Maspalomas, mesterséges buliváros, mesterséges homoksivatagának dűnéihez. Este a csapat bulitigrisei még visszamentek oda egy kis lazításra. A fiúk nagy szerencséjére, lányaink is elkísérték őket, így nem esett folt a becsületükön az éppen esedékes heti homár fesztiválba csöppenve!
Szombaton még rövid város nézés Las Palmasban és irány haza. Ferihegyen ismét a dermesztő március elei hideg fogadott, de kit érdekel! Akksik feltöltve élménnyel, meleggel, jöhet a nyár! Ja... hogy közben a tavaszt kifelejtettem? Dehogy! Számomra január elseje a tavasz első napja☺, tehát ez egy tavaszi túra volt!
Ha esetleg valaki úgy gondolná, hogy egy ilyen út csak a kő gazdag kiváltságosoknak jut, fel kell hogy homályosítsam! Ilyen és hasonló túráimon, a vállalkozását sok munkával sikeressé tevő vállalkozó az egyszerű, alkalmazottként asztalosként dolgozó, az ösztöndíját és diák munkával keresett pénzét erre fordító egyetemista és még sorolhatnám hányféle ember fordul meg! Néhány közös dolog azonban mindegyikben meg van, a kalandvágy, a felfedezők vágya a távoli szép helyekre, és az együttműködőkészség a sokszor addig ismeretlen új társakkal, bajtársakkal! Még sosem csalódtam a csapataimban...., ezúttal sem!
Néhányan közülük a ,,behívóra", 2019 január végi Zöldfoki-szigetek túrára azonnal csomagolni kezdtek.
Nos, számomra ez a tengeri túravitorlázás!
Jó szelet, sok szép kalandot és biztos révbe érést!
Szabó Imi
