Válasszunk hajót! Na ez az amihez én értek. Ha lehet egy könnyen kezelhető 60 lábast vinnék amiben mindketten elég jól elférnénk, amúgy is az az elvem, hogy versenyezni kishajóban, túrázni nagyban élvezet. Ráadásul az őszi engedmények egy nagyhajón látványosabbak is mint egy kicsin. Spórolni tudni kell! Eléggé el nem ítélhető módon azonban mégis egy kicsit választottunk, egy koros 35 lábas Hanse-t. Ha a piszkos anyagiaktól el is tekintünk, az is szempont, minél hosszabb a fedélzet annál többet kell gyalogolni, mi meg pihenni szeretnénk.

Bepakoltuk a teljes háztartást, a két bringát, a zeneládát, néhány számítógépet, egy fél tucat könyvet olvasni, rövidnadrágokat melegre, fűtőtestet hidegre, vegyszereket takarítani, kegyszereket ha átlényegülnénk...

Szombaton érkezünk Biográdba, a hajóátvételre. Nem sietünk, hagyunk időt a többieknek, ne kelljen várakoznunk. Nos várakozni csak a kedves ügynökség volt kénytelen, mert mint kiderült csak nekünk kell hajót átadni a kikötőben. Alig bírom az úton tartani az autót akkora a szél. A Windfinder szerint Bft 8-as. Nesze neked lágy őszi szellő. Sebaj legalább van időnk belakni a hajót. A két hátsó kabinból női és férfi öltözőt alakítunk elől a hálószoba.

Mire minden a helyére kerül, nem is értjük, hogyan képesek ebben a kétszemélyes hajóban nyolcan is eltölteni egy hetet. Szép aranyló naplementében térnénk korai nyugovóra, de előtte még néhány  hajón körülöttünk megfeszítem a fallkötelet, ne nagyon verjék az árbocukat.

Vasárnap frissen kialudva ébredünk. A felkelő nap még bearanyozza a kikötőt, de már látszik, hogy a Jugó hozza magával az esőt is. A terv az volt, hogy az éjszakát már Tribunj-ban töltjük, de szakadó esőben 40 csomós szélben cirkálni nem annyira meghitt időtöltés. Ráadásul hétfőre már 60+-os Bft 11-es szelet várnak így leküzdve a kemény férfi imázsomat, parti halasztást rendelek el. Rég nem láttam a nőmet ilyen megkönnyebbülten, felszabadultan mosolyogni.

Reggeli kávé a helyikkel ilyenkor is zsúfolt kávézóban, meglepően udvarias, barátságos kiszolgálás. Mintha örülnének nekünk. Séta a városban. Az üzletek ajtaján meglepő piktogram figyelmeztet: meg ne próbáljunk fürdőruhában betérni. Amúgy meleg van, de a 20 fokos hőmérséklet és a viharos szél kombója nem kedvez a mezitelen felsőtestnek.

A parti sétány közepén, közvetlenül a fizető parkoló mellett mit látok? Egy nyilvános sólya! Hol éri ez meg a városnak? Ott, hogy aki használja, az autóval jön és tréleren a hajója. Amíg az ember a vízen van mindkét jármű a fizető parkolóban dekkol. Értitek balatoni településvezetők???

Egyáltalán nem eseménytelen a kikötői kabin-fogság. Pedagógus társam elmélyülten javítgatja azokat a dolgozatokat, amelyeket általában az autóban utazás közben, éjszaka alvás helyett, vagy hajnalban a reggeli kávézás előtt szokott. Én meg vagy kockulok, vagy ezt a kis blogot írom.

A holnapi előrejelzés 60+ csomós szelet ígér, de keddtől visszatér a szép napos idő. Ma este még letöltünk valami jó filmet, megesszük a helyi halakból készült vacsoránkat és aztán majd csak kitalálunk valamit...