A Sibeniki öbölben hatalmas úszó szálloda rombolja a táj nyugalmát.  Körbe hajózzuk, rövid időre kikötünk a partfalon, de vonz Tribunj meghittsége ezért elindulunk kifelé a csatornán. Egyszer csak  hatalmas kürtölés és látjuk, hogy a keskeny sziklahasadékban ott fújtat mögöttünk  a nagy behemót. Még időben kitérünk, visszaintegetünk a minket fényképező utasoknak, majd követve a turistákat kilopódzunk a nyílt vízre.

A part alatt megyünk Vodice felé, tiszta hátszélben, miközben a fock ide oda korcsolyázik a takváltó sínen. Képtelen vagyok ezt a keskeny orrvitorlát  pillangóba kényszeríteni, mert a shott nem kifelé, hanem lefelé húzza, és ha a gyengülő szélben becsúszik középre, akkor mindjárt be is rohan a grósz alá, ahonnan persze rögtön ki is kéredzkedik és ez így megy oda vissza megállás nélkül. A szél egyre erősödik a jelzett 20 csomót már régen meghaladja. Még szerencse, hogy lusta voltam kioldani a két reffet így nem megterhelő a hajó fékentartása.

Át is adom a kormányt Ildinek, hogy nyugodtan tudjam fényképezni a versenyző szörfösöket miközben keresztezzük a pályájukat. Úgy gondoltam nem tudjuk zavarni őket, mert akkora sebességkülönbséggel rohantak, hogy elkerülésünk nem jelenthetett problémát. Tévedtem. Jött egy szigorú rendező hajó és megpróbált kiterelni bennünket a pályáról. Ildikó lúvolni kezdett a 25 csomós szélben, hajó kitört és a pánik is. Meg is kaptam, hogy én mindig akkor adom át a kormányt amikor gondok vannak, és nem akkor amikor nyugodtan lehet irányt tartani. Visszavettem az irányítást és felkészültem a tribunji kikötésre. Már kezdtünk volna leszerelni amikor a szél csúnyán bedurvult. Szerettem volna valahol a védett belső mólók egyikén kikötni de a helyi erő kiparancsolt a legszélső mólóra. Közel 40 csomós szélben küzdöm be magam a kijelölt helyre két motoros yacht közé, ami azért is kockázatos mert ezek a dromedárok a duci pufferjeiket a korlátunk magasságába rögzítik, hogy ha nekik mennék legyen ami nálunk elgörbül. Az ember sem túl együttműködő, pedig talán mi vagyunk az egyetlen érkező hajó és ez mintha túlterhelné. Széllel szemben dobnám a farkötelet, de képes kioktatni, hogy ne felé dobjam, mert még megsérül, vagy vizes lesz vagy tudomisén, hanem mellé és majd lehajol érte. Próbáltatok már süvítő széllel szemben kötéllel célbadobni? Én még nem...  A felerősödő szél esőt is hozott így a tervezett bringatúránk ugyan elmaradt, de megérte eláznunk egy kis séta kedvéért a szigeti kávézóig és vissza.

Holnapi programunk hajózás vissza Biográdba, az előjelzés nem igér sok szelet, de mi már senkinek sem hiszünk. A dédelgetett álmomról, hogy Tisno hídnál átkelünk a Murter  sziget belső oldalán le kell hogy mondjak, mert a hozzáértők szerint hiába magas most a tengerszint az áramlás és a fenék mélysége eléggé kiszámíthatatlan.

 

Holnap folytatjuk

Még több kép a galériánkban!