“Már jó ideje terveztem, hogy saját csapattal induljak a Sydney-Hobarton. Így amikor megkeresett néhány magyar vitorlázó, hogy szervezzünk magyar csapatot, részt is vennének a versenyen, sőt a finanszírozásba is beszállnának, kézenfekvő volt, hogy itt a nagyszerű lehetőség.” - mondta a hunsail.hu-nak a már évek óta Ausztráliában élő Ormándlaki Áron. Az egész projekt költségvetése nagyjából 100 ezer ausztrál dollár a repülőjegyek és a szállások nélkül. A programot szponzorok nélkül futtatják, mert ”volt sok ígéret, de amikor fizetésre került a sor, senki nem jelentkezett”. Illetve a helyi magyar étterem biztosítja a cateringet, meg egy helyi magyar borkereskedő támogatja a csapatot.
Áron korábban már kétszer vett részt a versenyen ausztrál hajó legénységeként, de akkor nem volt mód saját csapatra, meg nem volt olyan csapat, akikkel szívesen ment volna. Ráadásul üzletben is ez a legforgalmasabb időszak, mire minden hajót felkészítettek a versenyre, már nem maradt idő saját egységet rendesen összerakni. (Áron cégének egyik fő profilja, hogy offshore versenyekre készít fel hajókat.)
Az M3 Team Hungary egy 2006-os TP 52 hajó, amelyen összesen 15-en versenyeznek, közöttük Áronnal együtt kilenc magyar vitorlázó (a csapat tagja többek között a friss finn dinghy világbajnok Berecz Zsombor edzője, Kelemen Tamás és a bőséges off shore tapasztalattal bíró, régóta Ausztráliában is versenyző Németh Áron). A hajó Új-Dél-Walesi bejegyzésű, tulajdonosa Perth-ben állomásoztatja.
“A tavalyi Sydney-Hobarton versenyzett utoljára a hajó, azóta nem ment, így bőven volt rajta munka. Úgy béreltük ki, hogy megcsináljuk. Rengeteg meló volt rajta, a kormányt ki kellett venni szervizelni, kormánycsapágyakat szintén, a teljes mozgókötélzet, ahogy egy csomó szerelvény is cserére szorult, a motort szervizelni kellett, apró hajóépítő munkát is kellett végezni.” A full karbon - minden kényelmi felszerelést nélkülöző - hajón összesen mintegy ezer munkaórát dolgoztak előbb cégbeli ausztrál kollégájával ketten, majd a magyar csapattársak érkezésével egyre többen dolgoztak napi 14-15 órában.
A magyar csapattagok december 11-től érkeztek és 12-én már edzettek egy kicsit a Sydney-öbölben. Aztán az egész csapat biztonsági képzésben vett részt, előírás, hogy a csapat felének kell ilyen papírral rendelkeznie. Ezután minden nap edzettek és szereltek, mert “minden edzésen gyarapodott a munkalista, így minden nap szereléssel kezdődött.
Az 52 lábas karbon versenyhajó a MedCup egyik kedvenc típusa. A jelenleg 85 egységes rajtlistán 10 TP 52-es hajó szerepel, a magyar egység korban nagyjából e mezőny közepén áll. “Vannak újabbak, van, amit kifejezetten erre a versenyre építettek extra megerősítésekkel.” Az árbóc 22 méteres, a hajó tömege 7,5 tonna, ebből 5 a bulba, 3,2 métert merül, 4,5 méter széles. Karbon rigg, csepp alakú karbon vantnik, karbon forstág van rajta. A nagyvitorla mintegy 100 négyzetméteres, az a2 spinakker pedig 260.
A magyar csapat hajója kifejezetten versenyképes, bár a csapat vezetője a célokat illetően először óvatosan fogalmaz: “szeretnénk leérni Hobartba”. Aztán persze kiderül, hogy ők is arra hajtanak, mint minden profi csapat: megnyerni az előnyszámításos versenyt, azaz hazavinni a Tattersall Kupát - két éve is egy TP 52-es nyerte el. Az abszolút élmezőnyre persze reálisan nincs esélyük, “ott a 100 lábas hajók versenyeznek”. A versenyen a magyar hajón kívül amerikai, hong kongi, német, francia, orosz, spanyol, kínai, kajmán-szigeteki és brit egységek indulnak az ausztrálok mellett.
A verseny december 26-án 13:00 órakor rajtol, majd nagyjából 630 tengeri mérföld megtétele után “a mostani előrejelzések alapján 2 nap és 8 óra múlva futunk be”. A skipper szerint sem esélytelenek, a mostani időjárásjelentések szerint a hajó alkalmas nagy eredmény elérésére. Akár 25-30 csomóig is frissülő szelet mondanak az előrejelzések, így várhatóan hátszeles menet lesz, az áramlással kell ügyeskedni, majd az ausztrál kontinenst és Tasmániát elválasztó Bass-szorosban valószínűleg nagyon váltakozó szél lesz, ott lehet majd mód “taktikai cselekre”. “Ha időben odarünk, akkor nem kapunk a nyugati-délnyugati szélből, ha nem érünk oda időben, akkor az utolsó 30 mérföldön akár szembeszélre is kényszerülhetünk.”
Szöveg: Molnár Csaba / Magyar Vitorlás Szövetség
