Péntek késő délután indultam el Balatonfölvárra a Máriai kikötőből a 2019-es Ezüstszalag éjszaki versenyre (2019.06.15-16). Mivel gyakorlatilag ez a versenypálya területe is, mondhatjuk pályabejárást tartottam. Rögzítettem magamban az fényeket, figyeltem a parti szél megjelenésének időpontját nagyságát, ez jó is jött a másnapi versenyen.

4-en voltunk a hajón, ami az amúgy sem könnyű ViNo-Bá 2.0-nak a gyenge szélhez koránt sem volt optimális. 17:20-kor kimentünk a Földvár elé kitűzött rajt terültre, szerencsénkre az addigi teljes szélcsendet egy gyenge dél-keleti 1-es szél váltotta fel. Mintegy 40 hajó cirkált és kereste a pozíciót. Bár a bal csapás nem a legideálisabb a rajtnál a szél iránya miatt mégis a mezőny így rajtolt el, hiszen a 3 perces szabály után erre az irányra lehetett a leggyorsabban könnyűszeles vitorlát bontani.

Sajnos a rajtunk nem sikerült jól mert becsúszott alánk egy nagyobb hajó, aki az 1 perces kürt után sem fordult rá a rajtvonalra, így mi sem tudtuk ezt megtenni. Nagyon rosszul rajtoltunk el a mezőny végén. Igaz nem is tápláltunk vérmes reményeket hiszen a mi YSIII hajónk a többi rohanógéphez képest szerény sebességgel rendelkezik. A déli parton indult el a mezőny és Szemes magasságáig szinte minden hajó  itt ment. A katamaránok gyorsan eltűntek a párás időben a szemünk elől. Az Asso-k elindultak az északi part irányába. A szél teljesen lecsendesedett a spi-k és genakkerek is sokszor csak lógtak, nagyon lassan haladt a mezőny. Lassan ránk esteledett, a ragyogó hold bevilágította tájat a hajók fényei díszítették. Azt hiszem ezért a látványért már önmagában érdemes elindulni ezen a versenyen. Többen az Asso-k után indultak, vesztükre mert ők már nem értek fel az északi partra és beragadtak a tó közepén. A többség a déli parton maradt várva a parti szelet, ami meg is jelent 10 óra magasságában, többször legyengült, de azért tudtunk vele haladni, 11 után aztán teljesen elállt a szél, kicsit beljebb kormányoztam a hajót a tó közepe felé, mert láttam, hogy az ott lemaradt hajók mögöttünk megindultak. Bár ilyenkor még korai a számolgatás, de egy gyors fejszámolás után kiszámoltam, hogy ha nem történik változás a szél tekintetében, akkor nem fogunk tudni befutni szintidőn belül. Lassan beértünk a Szigligeti medencébe. Ahogy tavaly a Kékszalagon most sem kellett csalódnom a hazai pályában, friss 3-as 4-es szélben robogtunk a györöki bója felé, szemben már érkeztek a gyorsabb hajók.

A bója kb. 200 méteres területén szinte szélcsend volt, így csiga lassúsággal kerültük a bóját, de megvolt, már „csak” vissza kellett érni, de nem volt már meg az idő fele. A Szigligeti medencében visszafelé már mérséklődött a szél, de stabilan fújt. Fonyódig éles mentben mentünk a folyamatosan gyengülő szélben. A Magyar Vándorral (Sudár) és a Santa Maria (Scholtz 32)-esel és az idővel vívtuk saját csatánkat. Bár mindkét hajó jóval gyorsabb nálunk, a szelek megtalálása úgy tűnik nekünk sikerült jobban. A révfülöpi kikötő környékén teljesen leállt a szél, a nap ekkor már erősen tűzött, a vastagon bekent naptej és izzadtság ült ki a bőrünkön. Nehéz percek voltak. Akárhogy számoltuk már nagyon kétséges volt a szintidőn belül befutás, hiszen még úgy 20 km volt légvonalban a célig, de szélnek nyoma sem volt. Mondtam, hogy ha nem jön be egy legalább 3-as északi szél akkor idén nem sikerül teljesíteni szintidőn belül a távot, ami azért szomorított el, mert 3 hete a tókerüló szóló versenyemet sem sikerült szél hiányában befejeznem. Egyszer csak megláttuk az Északi part 100 m-es vonalában egy szélcsíkot amin rohantak a helyi kis vitorlások, amikor elért minket is elkezdtünk robogni a cél felé. Lassan terjedt a tó déli része felé is. A Kwindoo-n figyeltük a többiek sebességét, ők 3-4 km/h val mentek mi 9-10. Szuper érzés volt, hogy száguldunk a cél felé, gyors számolás, még beérünk. De ahogy jött a szél el is ment. Zánkáig jutottunk. Teljes szélcsend, várakozás, számolás, nem lesz meg. Úgy éreztem igazságtalan, hogy 17 óra vitorlázás után nem tudjuk feltenni az I-re a pontot és nem tudjuk teljesíteni a távot. Álltunk a szélcsendben, néha 1-1 fuvallat 10-20 métert odébb tolt. Már csak 2 óránk maradt a befutásra, de az égiek kegyesek voltak hozzánk, befújt az északi szél. Mivel jó magasan voltunk, így felhúztuk a spinakkert és háromnegyed és félszél között vágtattunk a cél felé. A szél egyre erősödött és fordult át keleties irányban. a lökéseknél lekormányoztam a déli part felé mert már fetrengett a hajó. Spinakker le! Na ez nem volt egyszerű mert már akkora szél volt, hogy ketten küzdöttek meg a vitorla lehúzásával, de sikerült. Génua ki, irány a cél. Vágtattunk a cél felé, úgy tűnt mégis csak sikerül idén is, de nem akartam elkiabálni, mert annyiszor megállt már a szél és sok versenyen a célvonal előtti pár száz méteren álldogáltunk súlyos fél órákat. Gyors számolás, ha marad ez a szél, akkor van még egy tartalék óránk is. Ahogy közeledtünk a cél felé, megláttuk a déli parton robogó Santa Mariát és a Magyar Vándort is, akik a déli partot húzták Boglártól. Közel 19 óra után a Magyar Vándorral 1 perces különbséggel futottunk be, bár teljesen más pályát mentünk, furcsa játéka ez a Balatonnak. 18 óra és 48 perc alatt teljesítettük a távot, többször úgy látszott, hogy nem lesz meg a szintidő, de nem adtuk fel és a szelet folyamatosan keresve néha 100-200 métereket haladva óránként, de mentünk! Nagyon boldogok voltunk, hogy sikerült befutni, megnyerve ezzel YSIII kategóriát.

Köszönöm a mancsaftjaimnak: Horváth Csabának a spi kezelést, neki soha nem kell kétszer mondani, hogy húzzuk fel a spi-t, Lenkey Csabának a fröccsökért és persze a schottolásért, Szalai Szabolcsnak (aki idén előszőr teljesítette velünk a távot) a schottolást és a kitartást a viharos szélben a hazafelé vezető úton is! A parti támogatást külön köszönöm Joó Tamásnak és Bíró Károlynak a Balatonmáriai Túravitorlás Egyesület elnökének és klubtgjának, jó hogy tartották bennünk a lelket telefonon keresztül. És persze nem utolsó sorban a családtagoknak akik végig velünk voltak különböző csatornákon és biztosítják nekünk a hátteret, ahhoz hogy 4 őrült fazon teljesen értelmetlenük körözzön a balatonon egy hajóval!

Gratulálunk minden befutónak! Egy hónap múlva Kékszalag, 2020-ban ismét nekivágunk!

Fazekas János

ViNo-Bá 2.0 kapitánya