Kormányosunk, Takáts Lukács (Luki) szempontjából a kihívást és nehézségeket egészen más jelentette:
„Ismételten egy kis szeles verseny! Gondoltam rajtkor.... és kezdem a vég nélküli bizakodást, hogy valahogy valahol mégis csak lesz szél, amivel meg tudunk lépni. Ilyen kis szeles verseny esetén, nagyban játszik a szerencsefaktor, főképp éjjel amikor a vízen csak a parti fények csíkjaiban lehet látni, hol borzolja éppen egy kicsit a szellőcske.”
A hajó egy, Pauger műhelyben készült 70-es cirkáló, a Krajcár. Kormányosa Takáts Lukács, a legénység öt főből állt, bár lehetett volna nyolc is, de most így jöttünk össze. A csapatba a Szántódi Vitorlás Egyesület színeiben versenyző barátnőm révén kerültem, akivel jó pár, az Egyesület által szervezett vitorlástáborban vettünk már részt együtt.
Fotó: Beviz Zsolt
Fotó: Beviz Zsolt
Délután hat órakor rajtoltunk el gyenge szélben, közel a déli parthoz. Code zero-val, majd később napnyugta után genakkert húzva végig a mezőny első harmadában haladtunk, ami korábbi versenytapasztalataimhoz képest szokatlan volt, jó értelemben, de mit sem csökkentve eddigi élményeimen. Jó volt megbizonyosodni róla, hogy a verseny bármely hajón ugyanolyan verseny, komoly összpontosítással, figyelemmel minden apróságnak tűnő részletre.
Fotó: Beviz Zsolt
Este 10 órakor értünk Badacsony Fonyód vonalába, ahol elfogyott a szelünk, és két órán keresztül vártuk, kerestük, minden lehetséges taktikát, a műszereken túl egy égő cigarettát is bevetve széljelzőként.
Kormányosunk „hajónaplójából” idézve:
„Nappal jobban lehet tájékozódni, melyik hajó, a tó mely részén halad gyorsabban, hol van szélcsík illetve "lavór" kisimult tükörvíz. Az éjjeli látást most az élő Kwindoo nyomonkövetés segítette elő, a képernyőn amelyik hajó állt, az döglött hangyalárvaként egy helyben szobrozott, ami pedig haladt, kis kék farkincával maga mögött, láthatóan menetben volt.
Az éjszakai szelek a Balcsin rendkívül szeszélyesek, egy csapatban haladtunk harmad magunkkal a déli part mentén suhanva, fél szemmel mindig a mélység mérőn, amikor is Fonyódnál kb. 50 méterrel beljebb voltunk a többieknél, ők jó széllel tova tűntek mi pedig mint a cövek megálltunk.”
Éjfélkor végre kaptunk egy újabb órát, így sikerült a fonyódi diszkó zaját és Badacsonyt magunk mögött hagyni. A györöki bóját pedig hajnali háromkor vettük, amit egy badacsonyi frissítővel ünnepeltünk meg.
Szerencsére visszafelé úton már végig volt több-kevesebb szelünk, igaz, hogy krauz-ban, de ennek a hajótípusnak ez pont jó, ez való. A napfelkelte pedig kárpótolt az éjjeli lötyögésért.
Reggeltől a szél már egyenletesebben fújt és talán kevésbé forgolódott, Földvár felé így már biztosan haladtunk.
Luki tollából a hajnali küzdelmekről:
„Jön az álmosság rohamokban, holtpont holtpont után, 5 perc szundi egy óra figyelem... lassan mindenki kidől, manővernél mindenki felriad, ijedt verebek csapkodnak szárnyaikkal, minden a helyére kerül, forduló, kóma tovább, majd újabb forduló.”
Végül 10 óra 19 perckor befutottunk.
A verseny során folyamatosan figyeltük a többi 70-es cirkálót, sokáig egymás mögött haladtunk, de az est leszálltával, ahogy mi beleértünk egy szélcsend sávba, a többiek nem sokkal előttünk még tovább tudtak haladni és így órákkal előbb vették a györöki bóját, majd végül a befutót is. Gratulálunk nekik!
Ezúton szeretném megköszönni a befogadást és a türelmet a csapatnak, amikor a manőverek után még nem mindig találtam meg a legjobb helyet magamnak. Legközelebb jobb lesz!
Szemereki Anna
