A vérbeli dingis nem egy magányos harcos. Szeret versenyezni, összemérni erejét a hasonszőrűekkel. A one-design flottákban érzi jól magát, ahol nem a felszerelés, hanem a tudás, a felkészültség, a szabályok és a természet erőinek ismerete dominál. Egy jó verseny kedvéért bárhol megjelenik. Hajóját többnyire otthon tartja, hogy ráérő idejében méregethessen, „mókolhasson”, mert hisz abban, hogy minden változtatás javítja eredményességét.
Itthon az egyszemélyes olimpiai osztály a Finn és a klasszikus kétszemélyes nemzeti jolle osztály a Kalóz a legkedveltebb. Mindkét közösség versenynaptára lefedi a szezont, ahol a Balatonon kívül a Velencei Tó, a Fertő, Orfű és a keleti országrész legkedveltebb helyszíne, Hejőkeresztúr ad lehetőséget a versenyzésre.
A szokásos nehézségeket leküzdve péntek este 6 után akasztottuk fel a trélert. Ildikó pedagógusként aznap még az érettségivel volt elfoglalva, nekem a sólyakocsi duplán defektes kerekeit kellett cserélnem. Tankolni, szendvicsezni a fűzfői OMV kútra járunk, nem csak azért mert a tulaj is vitorlázik, de az ügyfelek között is sok a sporttárs. Hazánkban ideiglenesen állomásozó Király Zsoltit is ott találom, jó alkalom a gratulációra. Ha bele gondolok, hogy a Raffica vonszolása fel-, és leszerelése milyen erőfeszítést jelent, bizony elszégyellem magam, az alsó ponyvával vívott küzdelmeim túlhangsúlyozása miatt. Amikor tudatosul benne, hogy mi most Hejőkeresztúrra vonszoljuk a cájgot, olyan tisztelettel néz ránk, mintha a Horn fokra utaznánk. Mekkora arc! Az elmúlt hónapban tuti, hogy legalább 4000 Km-t trélerezett, de a mi kis 250 km-ünket is megsüvegeli. A Waze azt mutatja, hogy az M0 elesett, jobb, ha átvágunk a fővároson. Toljuk, ahogy a T4-ből kifér, hogy még világosban le tudjunk pakolni. Végül fél 10-re odaérünk, s ha a nap le is nyugodott, a szúnyogok nem, és meg is akadályozzák, hogy még aznap összerakjuk a hajót. Meglepően hideg éjszaka váltotta a nappali hőséget, ez állítólag jót tesz az alvásnak, de az otthon hagyott hálózsákok nagyon hiányoztak.
Azért reggel a 9 órás kormányosi értekezletre minden összeállt, felsejlett a rendezők hihetetlen áldozatvállalása, hogy a mezőny időben vízre tudjon szállni. A Hejőkeresztúri tó egyike a környék sóder-bánya tavainak. Mérete lehetővé teszi, hogy egy szabályos Up&Down pályát kirakjanak, de ahhoz, hogy a partról a vízfelületig leereszkedjünk, ahhoz több sólyára és segítőkre van szükség. Ehhez népes rendező stáb állt rendelkezésre, amire azért is szükség volt mert csak a kalózosok több mint 20 hajóval neveztek, de a Finn osztály is kitett magáért. A tó megközelítési nehézségét felülírja az a különlegessége, hogy a magas part aréna szerűen veszi körbe a pályát, és így a nézők számára egy vitorlás verseny körbesétálhatóan élvezhető, ha kell közvetíthető. A víz csillogóan tiszta ivóvíz minőségű. A parton mint valami nagyon pro eseményen a helyi szponzorok mutatnak erőt. A Vodafon hatalmas csőrös kamionja az 5G szolgáltatást népszerűsíti, a bárki által kipróbálható Renault villany autócska a múltba repít, ha a környező amúgy tiszta és rendezett településeket látogatjuk. A Mercedes sem a belépő szintet csillogtatja, igazán komoly a felhozatal. A szombati versenynap alapvető kelléke a szél azonban hiányzik. Egy kétnapos 6 futamos versenyen ha az első nap nincs futam, akkor a remény is haldoklik, mert a vasárnap csak korlátozottan hasznosítható. Az előjelzések lassan felépülő Délnyugati szelet jósoltak dél körüli érkezéssel. Az utolsó rajtidő 14 óra, végre elrajtolunk. Lemegy az első két körös futam, kisebb bonyodalommal, mert a rajtvonal vége a zsűrihajótól jobbra került, de a verseny ennek ellenére a szokásos bójakerülési irányokra épült, amit többen nehezen értelmeztek. Aztán lett még egy futam és egy kísérlet, amit nem sikerült elindítani, mert a szél elfordult és a tó az új tengelyt nem preferálta.
A díjkiosztón a győztesek és a vesztesek is hozták a papírformát, talán a mi 4. helyünk tekinthető váratlannak, de mi ezt nem így láttuk, mi nagyon vártunk egy jó eredményt. Az, hogy negyedikként ugyanannyi pontunk volt mit a másodiknak, nem vette el a kedvünket, sőt!
Képek: F. Tóth Gábor, Drone Művek
