Mindenki azt kérdezi, hogy mi volt a titok? Hogyan lehetett megcsinálni? Miért arra mentünk? vagy egyszerűen a fülünkbe üvöltve kiáltják, hogy mekkora királyság. Megpróbáljuk összeszedni a részleteket, amik számunkra olyan felejthetetlenné tették ezt a 2019-es Kékszalagot.

Mi is volt a mi stratégiánk, meteo és mezőny szinten? Már napokkal a verseny előtt Botond tálalta a lehetőségeket és végigvitte mire számít, aminek a végére Zsolt egy egyszerű mondattal pontot is tett, mégpedig: hogy majd reggel meglátjuk. Gyenge szélre számítottunk és ennek megfelelően készítettük fel a hajót. A kikötőben való reggelivel tarkított találkozó előtt még felszereltük a Racing Djangot és ellenőriztük a motorost is. Nyolckor ellöktük a partot és Zoli tartott egy gyors kis briefinget a vontán. Nyugalom, koncentráltság és semmi fölösleges információ, hosszú a verseny és március óta rengeteget edzettünk mind a vízen mind az edzőtermekben azért, hogy sikeresek legyünk a versenyen. Jó rajtot kell összerakni és Keszthelyig az élmezőnyben haladni, majd mutassuk meg mit is tudunk.

A rajtunk Zoli agresszív terve alapján kiválóan sikerült. Megvalósította azt, amit elképzelt, és jó volt látni az önbizalmát, ami kiváló előjelnek ígérkezett. A Kerekedi-öböl felé haladva a vízkiemelő közelében feljebb húztuk a svertet, hogy ne akadjunk fel a vízalatti csövön. Pár pillanattal később már erősödött is a szél és a hajó kitört, ami egy váratlan haváriás fordulót hozott magával. Minden elakadt, ami elakadhatott. Hú! Rendeztük a sorainkat és haladtunk a víz felé. A szél tovább erősödésével felhúztuk a legkisebb orrvitorlánkat, ami rossz döntésnek bizonyult. A szél gyengülésével code 0-ra majd gennakerre váltottunk.
A kenesei bóját hatodik helyen vettük. Majd jött a lóverseny Siófok felé, ahol a dél felől elhaladó esőfelhő legyengítette az addig is enyhe légmozgást (Ezen a szakaszon láttuk az első egytestűeket, mégpedig a sudarakat, akik a nagy Öreg vezetésesével szépen haladtak). Vártuk, hogy a felhőből kijövő fuvallatok enyhítsenek araszolásunkon, de szél helyett csak esőt kaptunk. Majd az idő tisztulásával kezdett kialakulni a dél-nyugati áramlás, amit a New Black Jack kapott el a legjobb ütemben és őt követve ötödik-hatodik helyen jutottunk át a csövön, előttünk a Nanushka, Prevital, velünk együtt az RSM volt, lényegében egy bolyban haladtunk. A déli oldalt preferálva, Szárszó és Balatonöszöd magasságában igazítottunk, majd a gyengülő szélben haladtunk a mezőnnyel. Az RSM és az MKB egy kicsivel jobb sebességgel haladtak alattunk. Az MKB olyan mélyre tudott menni a part irányában, ami egy régi felülésünkre emlékeztetett, ám ők nem estek abba a hibába. Fonyód magasságában a gyengülő szél eredményeként lecseréltük a Code 0-t a gennakerre és innen kezdve a Racing Django eddig féken tartott vadlovai elszabadultak.
A 3 km-es előnyt gyűjtő Fifty-Fifty és Previtál előnye egyre olvadozott, miközben a Nanushka már vezetett is. Ekkor értünk be a szeszélyes keszthelyi öbölbe. Gyors kupaktanács következtében elkezdtük a nyugati oldalt erőltetni, mondhatni védeni, a távoli, Zalaegerszeg-Nagykanizsa tengelyen haladó esőfelhőből érkező szellőre számítva. Ez a rész iszonyatosan izgalmas volt. Az összes katamarán vadászott a legkisebb szélcsíkra is, olyanok voltak mint a Velociraptorok, amelyek falkában vadásznak a prédájukra, jelen esetben a legkisebb szélcsíkra. (Nyári Zsolttal, korábbi Kékszalag győztessel szoktunk az Asso99 mezőnyben ilyen izgalmas bójavételeket produkálni.) Megérzéseink révén sikerült elcsípnünk egy szélcsíkot ami felhúzott a bójára, míg a többieknek újabb fordulókat jelentett. Elsőnek vettük a keszthelyi bójat! Yeehaaaa! Ez volt az előzetes taktika. Az öbölből kifele jövet egy kis technikai malőrt vétettünk, ennek hatására kb. 25m-rel alattunk a Prevital úgy húzott el gennakerrel mellettünk, mint egy gyorsvonat. Nagyon szépen vitték a hajót. Kb 1km-es előnyt értek el pillanatok alatt, amikor bénultságunkból felocsúdva orvosoltuk a problémánkat, de megráztuk magunkat. Gyorsan ettünk, ittunk, körbejárt a kötelező gumicukor kör is. (Itt találkoztunk a Raffica csapatával, akik fogadkoztak, hogy mindjárt utol fognak érni minket. Majdnem igazuk lett. Sok sikert a Centomigliára)

Igazítottunk Györök felé, majd megint egy igazítás, majd egy merészet Szigliget felé távoli esőt látva az egyre gyengülő délnyugatiban. Meg is kaptunk egy kis északias áramlást, míg a 20m-re lévő Fifty beragadt és a Previtál teljesen más szélben álldogált. A New Black Jack, az MKB és a Nanushka teljesen másra bazírozva a déli part felé jártak. Szóval hozta a szél a bazalt illatát Badacsonytomaj felől, elkezdtünk csobogni és enyhe mosoly fertőzött meg mindenkit a hajón. Kellenek ezek a pillanatok, mert a folyamatos összpontosítás teljesen ki tudja venni az ember energiáját.

Újabb stratégiai pont elé érkeztünk és eldöntöttük, hogy a parti szélre hajtva mindenki előtt lezárjuk az utat. Így kerültünk Fonyód magasságában a Previtál elé vonalban. Itt megtaláltunk egy olyan délies szélcsíkot, amivel 6 csomós sebességet elérve, kb. 3km-re nyúltunk el a többiektől. Ebben az idilli állapotban ünnepeltük meg a naplementét és díszítettük fel a hajót fényekkel. Majd jött Szemes... Bárcsak ne jött volna. Már nagyon közelinek éreztük a partot a 2.6m-es merülésünkkel és halzolnunk kellett, hogy tudjunk gazdálkodni továbbra is a mélységünkkel, ezért egy olyan szakaszba kezdtünk ami visszafele vitt, de szükség volt rá. 100m megtétele után vissza is halzoltunk, majd besötétedett. Elérkezett minden préda rémálma, a ragadozó csorda zaja (csörlők kattogása és a testek csobogása), valamint a motorosok villogása árulkodott arról, hogy a többiek is megérkeztek a levadászásunkra (Prevital, Nanushka, Fifty, New Black Jack, MKB, egy éhes bolyban), 10 csomós sebességgel vonalban elénk is kerültek. Korábban már láttuk, hogy rengeteg hajó megy az északi parton elég jó sebességgel, de mi a déli oldali parti szélre bazíroztunk. Azért jöttünk ide. Hol vagy már parti szél?! Mennyi az idő? Ilyenkor már meg szokott jelenni a vízen.



Következő stratégiai pont itt jött el. Ha felmegyünk hozzájuk (mármint a többi katamaránhoz) az északias szélbe, akkor már csak a morzsákat kapunk a verseny végén, és mi nem arra vágytunk. Tehát halzoltunk egyet és a déli part felé vettük az irányt. Ezzel a manőverrel szinte egy pillanatban azt látjuk, hogy üldözőink belerohannak egy lavorba. Mindegyiknek kinyílik a légzsákja, míg nekünk megjön a parti szelünk, amire vártunk! Amire bazíroztunk. Amit Fináczy Gyuri bácsi sulykolt a fejünkbe, büszke lehet ránk, hogy nem felejtettük el. Ekkor egy halk halleluja hagyta el a számat ;) és megint elnyúltunk. A várva várt szelünk elkísért minket a csőbe, majd át is vezetett rajta. Minden vitorlázó szereti a természet ezen rendjét, a föld bármelyik pontján is legyen. 

Hátrafele pillantva még láttuk, hogy az MKB lehalzol a többiekről a pari szél irányába és üldözőbe is vesz minket kb. 400m-re tőlünk.
A csövön átjutva elhalt a délies áramlás és lassultunk. Hamar felébresztett minket egy surrogó hang, miszerint nincs újabb bambulás, messze van még a vége, ugyanis leért a svertünk. Felültünk! Svert fel, gyors forduló. Megálltunk, nincs szél. Ok, akkor vissza. Jesszusom állunk, valahogy egy kis áramlást kell csiholni a dűznibe. Mögöttünk az MKB kifordult Tihany felé. Nyugi-nyugi, mindjárt elérjük a szélhatárt, csak még egy kis kitartás. Nincsen mozgás, mindenki feszülten figyel minden apró fodrozódásra, távoli csillanásra. Ott van, az Apátság vonalában látni. Fürkésszük az MKB-t, látjuk, hogy kihalzol. Nekünk kell megkapnunk előbb a szelet, hiszen északiasat várunk, de ez a Balaton és a Kékszalag. Itt minden megtörténhet, és meg is történik! Elértük a szélhatárt, és elkezdtünk gyorsulni. Jönnek a motorosok. Jaj, ne. A hullámok most igazán nem kellenének, hiszen a célegyenesben vagyunk. Ugyan kicsit lüktet még a szél, de határozottan haladunk, és megyünk a villogó motorosoknak. Egy takkon tudunk a célra menni a gyengülő szélben. Halljuk a tömeg morajlását és ismerős terepen járunk. Az elmúlt öt hónapban itt vitorláztunk, hogy a Racing Django svájci otthona után a Balatonon is sikeres lehessen. A hajó megtett mindent, és mi is engedtük, hogy megnyerje a versenyt! 15óra 36perc és 35 másodperc vitorlázással megnyerte a Racing Django csapata az 51. Kékszalagot! Hurrá!



Az MKB Extreme Sailing Team futott be második helyen, majd a Prevital csapata ért be harmadikként, aztán szépen sorban a többiek.
Örömünk csak a csillagok távolságában mérhető.

Még valamit szeretnék mondani. A versenyt megelőző kora este, egy kis családias vacsorával egybekötött megbeszélést tartottunk Zoliék Borteraszán, ahova megérkezett Petrányi Botond és Szabó Roni Oszkár, akik előző nap megnyerték a Kékpántlika versenyt, ami a Kékszalag ifjúsági versenye. Boti a vállán fekvő nyertes szalagot megfogta és felénk mutatva a maga lazaságával annyit mondott, hogy nézzétek, ennek a nagytestvérét kell elhoznotok holnap, és megrázta az öklében lévő ereklyét! Látod Boti megcsináltuk!

Csapatunk: Petrányi Zoltán, Csetényi Csaba, Kaltenecker Károly, Lovas Zsolt, Farkas Bence, Pénzes Botond Kristóf, motoros: Czégai László, tartalék: Mester Tibor.
Hajrá Racing Django!