VI: Legutóbb amikor beszélgettünk, akkor éppen megnyertétek az 51. Kékszalag Nagydíjat. Kezdjük talán azzal, hogy miként készültök, készültetek az ideire, azért ez a tavasz nagyon sok mindenkinek felborította a tervezett forgatókönyvét.
PZ: Nem egy átlagos év az idei. Mindenkinek őrült nehézségeket és nem várt szituációkat okozott. Mi a karantén ideje alatt többnyire Csopakon töltöttük az időnket és a fiammal ültem össze. Egy F-18-as katamaránban tudtunk közösen edzeni. Közös lakcímkártya alatt lakunk, így ez hatóságilag teljesen hivatalos volt. Az egyesületek, klubok zárva voltak, egy olyan kis telepet tudtunk használni, ahol tároltam ezt a hajót. Egyedül voltunk többnyire ezen a telepen és innen tudtunk kivitorlázni.
VI: Tavaly nagy meglepetés volt a győzelmetek a nagyközönségnek. Sokan Litkey Farkast, vagy a még mindig rekorder Fifty-Fifty-t várták elsőnek, erre nagy örömünkre megjöttetek ti. Kellett valamit változtatni a Racing Django-n?
PZ: A hajó az teljesen szériahajó. A korábbi nevek mellett azért a külföldieket ne felejtsük el. A Safram a svájci csapattal nyert kétszer az elmúlt tíz évben, Roland Gabler pedig szintén egy svájci hajóval egy Ventilo 28-al is megnyerte már ezt a versenyt. Ahogy megyünk előre az időben egyre többen megtanultak katamaránozni itthon és egyre több hajó van. Soha nem volt még olyan nyílt, mint tavaly, idén pedig ugyanezek a csapatok állnak versenybe egymással. Van aki egy kicsit jobb hajóval, mindenki tudott gyorsítani egy kicsit itt-ott. Mi is ezt tesszük. Nekünk a Fehér Szalag volt egy vitorla-teszt versenyünk. A Fehér Szalag ugye csak egy keleti medence kerülő 3-4 óra alatt egy átlagos szélviszonyban körbe lehet vitorlázni, míg a Kékszalag egy nagyon hosszú, monoton verseny, még egy kétharmadnyi távot hozzá kell adni a Fehér Szalaghoz. Teljesen más képességeket jelent, míg egy pályaversenyző, aki néhány órás verseny alatt ki tudja hozni magából a maximumot, nem biztos, hogy egy hosszútávú versenyen ugyanezt meg tudja csinálni, vagy egyszerűen az elején ledolgozza magát és hátra kerül.
Nekünk mentálisan, fizikailag úgy kell beosztanunk az energiánkat, hogy ezt a hosszútávú versenyt Keszthelytől visszafelé kell tudni megnyerni, nem Keszthelyig.
VI: Valahogy mindenkinek, akivel eddig beszéltem és indult a Kékszalagon van egy mumusa a Balatonon. Van akinél ez a Keszthelyi-medence, a kenesei bója, vagy éppen a tihanyi cső. Neked van mumus a Balatonon?
PZ: Mindegyiknek megvan az egyedi természeti oldala, a keszthelyi löszfal annyira el tudja emelni a szelet – néha felfelé szálló légáramlat van a közelében – hogy egyszerűen onnan nem lehet kikeveredni. A Keszthelyi-medence olyan, mintha nem is a Balaton lenne, ott ugye beömlik egy folyó, ami áramlást is okoz és gyakorlatilag egy körflaute tud kialakulni. A part mellett minden irányból tud fújni a szél, nagyon nehéz pálya mindkettő.
VI: Azt még mindig nem árultad el, hogy neked melyik az a szakasz amelyre azt mondod, hogy ezen legyünk most már túl!
PZ: Én hazai vállalkozó vagyok, tehát ezeket a változatos viszonyokat nagyon jól viselem, hiszen ebben edződtem az elmúlt huszonöt évben. Nekem nincsenek ilyen berögződéseim, hogy Úristen Kenese jön és ebből sosem jövök föl. Abszolút nem ijedek meg. Tavaly a keszthelyi bóját elsőnek vettük, pedig gyakorlatilag a tíz katamarán párharcot vívott egymással – tényleg nagyon szoros küzdelem volt. Azt gondolom, hogy nálunk nagyon erős a csapat és ők is tudnak segíteni a taktikában.
VI: Hogyha már említetted a tavalyi párharcokat. Idén ki lesz a legnagyobb ellenfél?
PZ: Nincsenek már kiugró különbségek. Bármelyik csapat tud meglepetést okozni. Öt hajó van, ami teljesen egyforma. A hatodik a svájciaktól hazai kézbe vásárolt Safram ami az elmúlt tíz évben kétszer nyert, itt vannak a sokkal nagyobb hajók amelyek teljes más szögeket és sebességeket tudnak vitorlázni, mint mi a 35 lábbal. Bárki odaférhet, nagyon pici nüanszokon fog múlni, hogy ki nyeri az idei versenyt. Én nagyon szoros befutóra számítok.
VI: Nektek milyen szél lenne igazán jó?
PZ: Ezzel a hajóval húsz csomóig versenyképesek vagyunk. Nyilván ahogyan emelkedik a szél ereje, az egyre hosszabb hajók válnak technikailag esélyesebbé, hogy jobb szintidőt tudjanak futni. Ha pedig erős a szél, akkor a csapat idegrendszerén múlik majd, hogy ki, mekkora kockázattal vállalja a széllökéseket. Én a srácoknak azt szoktam mondani, hogy igyekszem őket egyben kihozni. Középszélig gondolom magam jónak családos ember lévén. A Forma 1-ben is mondják, hogy ha valakinek gyermeke születik az egy másodperc mínusz körönként. Igyekszem úgy vállalni a kockázatot, hogy ne legyen belőle nagy baj, de nyilvánvalóan a maximumot fogjuk kivitorlázni.
A csapaton fog múlni, ők biztosan állnak a lábukon és beleteszik minden energiájukat. Egy ilyen hosszú versenyt erős szélben végig kell tudni csörlőzni. Három percenként cseréljük egymást a csörlőn és lehet, hogy a csörlő áll be. Nekünk már volt ilyen, hogy Keszthelynél csapágyasra hajtottuk a leekocsit, többet nem működött.
VI: Van még jó pár hét a Kékszalagig, az 52. Raiffeisen Nagydíjig. Mivel töltitek az időt?
PZ: Mi kost egy külföldi profit várunk a hétvégére, aki korábban ezen a hajón is versenyzett. Tőle állításokat és edzést vásárlunk. Tehát tanít majd minket még mindig a hajó állításaira – van bőven amit ki kellene tudnunk vitorlázni.
Azt gondolom, hogy tavalyhoz képest szintet léptünk, idén a hajókezelésünk még jobb lett, nyilván a többiek is fejlődtek ezért nekünk is kellett hozzátenni. De ezeket az állításokat amiket egy külföldi meg tud mutatni aki tíz évet versenyzett ebben a hajóosztályban, ezt mi mondjuk két év múlva érnénk el magunktól, ezért fizettünk be egy ilyen tanfolyamra.
