Elég csak végig néznünk a hazai és nemzetközi mezőnyön, hogy első pillantásra egyértelmű legyen: a vitorlázás erősen férfiak dominálta sport – bár egyre több az üdítő kivétel. Például a World Sailing rengeteg energiát fektet abba, hogy egyenlőséget hozzon a vitorlásversenyzés gendermérlegébe, ráadásul úgy igyekszik megtenni, hogy nem szeparálja a két nemet, hanem arra motivál, hogy együtt vitorlázzon férfi és nő. A 2012-es riói olimpián mutatkozott be a Nacra 17 katamarán osztály, amit kifejezetten vegyespárosokra fejlesztettek ki. Most azt tervezik, hogy a többi kétszemélyes osztályt is vegyespárossá teszik, hogy az olimpián 50-50% legyen a vitorlázó nemek aránya. Kérdés, hogy mit tesz ez a hagyományosan férfi osztályokkal, például a Finnel – nem csoda, hogy ez a bejelentés erős felzúdulást váltott ki az érintettek körében.

A Volvo Ocean Race előző versenyén a SCA csapata csupa nőből állt (ebből született aztán a Magenta Project is), az idei 2017/18-as turnén a hét csapatból egy van, ahol nő a szkipper: a Turn the Tide On Plastic-on Dee Caffari van szolgálatban. Azonban az új szabályok értelmében a csapatok erősen a vegyes felállás felé vannak irányítva: ha csak férfiakból áll a csapat, akkor 7 főben maximalizálják a létszámot, ha nőket is felvesznek, a legénység akár a 10 főt is elérheti. Ha pedig csak nők vannak a fedélzeten, összesen 11-en lehetnek – utóbbira az idei szériában ugyan nincs példa, és bár a felállások szakaszról szakaszra változnak, mindig van pár nő minden csapatban.

Hazai helyzet

Tény, hogy a vitorlázás nem kisasszony sport. Az időjárás viszontagságai, a fáradás, éhség és a pisilés nehézségei sok lányt joggal rettentenek el – kényelmetlen egy sport, ez igaz. Mégis talán a közösség az, ami megtartó, vagy éppen taszító erővel bír, ha versenysportról van szó. Hogy érzi magát egy lány, egy nő a kikötőben és a vízen? Hogyan bánnak vele, hogyan szólnak hozzá csapattársai? Pár színtisztán női csapattól eltekintve a vitorlázó nők ki vannak szolgáltatva a férfiak dominálta terepnek, amiből valljuk be, a szexizmus nem hiányzik.

Évekig vitorláztam férfiak között. Kishajón vegyespárosban, nagy hajón szintén egyedüli lányként a csapatban. Egyrészt nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy egyáltalán volt ezekre lehetőségem, hogy fontos szerepet kaphattam mancsaftként a hajón, ezzel a kis- és nagyhajós élmezőnyben is. Mindkét hajón megtaláltam a helyemet: azokat a feladatokat, amikért én voltam a felelős és amikre én voltam a legrátermettebb, és így én lettem a legügyesebb is. Könnyebb súlyom miatt bátran lemehettem lébe felkészíteni a fordulóra a kötelet, amíg a többiek lógták a lúv oldalt. Bármikor előre mehettem az orrba, miattam nem fúrt le a katamarán és a hajó finombalanszolásánál is előnyt jelentettem. És igen, emellett szendvicseket is gyártottam és a megfelelő hidratáltságról is én gondoskodtam – egy-egy hosszú túraversenyen ez sokkal fontosabb kérdés, mint azt elsőre hinnénk. Nekem ezek az erősségeim, lehet, hogy más nő a spizés, szélfigyelés, kormányzás mestere. És mellesleg nő.

Azonban minden kikötőben és fedélzeten értek szexista megszólalások, reakciók is. Felmerült bennem, hogy szerelhetek-e a júliusi kánikulában bikiniben hajót, ha a férfiak is ledobták már a pólójukat? Szereltem, meg is lett az eredménye: a szomszéd csapat nagyon marasztalt, amikor kölcsönkértem tőlük egy csavarkulcsot. Kérdés az is, hogy mennyivel tiszteletteljesebb a fedélzeten felém használt „kisszívem” a szokásos „bazdmeg” helyett.

Mit is akarunk tulajdonképpen?

Nem, nem azt, hogy felülhessünk bármelyik hajóra, csak mert nők vagyunk. Nem is azt, hogy porcelánbabaként bánjanak velünk a fedélzeten, esetleg csak „legyen szíves, kisasszony” kezdetű mondatokat halljunk. A lényeget pont a Scallywag szkippere, David Witt fogalmazta meg, aki azt is mondta, hogy az ő hajóján semmi keresnivalója nőnek. Hiszen amikor nő került a hajóra az olimpiai ezüstérmes Annemieke Bes személyében és navigátori munkájával rögtön meg is nyerték a hongkongi szakaszt, ezt mondta Witt: „Nem azért lett női csapattagunk, hogy legyen egy női csapattagunk. Hanem azért, mert a megfelelő emberre volt szükségünk és ez Annemieke volt.” Aki történetesen nő.

Ez a lényeg: azt szeretnénk, hogy felismerjék a vitorlázók, kapitányok és szkipperek, hogy képesek vagyunk ugyanolyan jól, sőt, lehet, hogy jobban ellátni bizonyos feladatokat, mint egyes férfiak. Hogy elsősorban képességeink alapján ítéltessünk meg és kerüljünk, vagy ne kerüljünk fel egy hajóra, ne amiatt, mert nők vagyunk. Ilyen egyszerű.

Fotók: Volvo Ocean Race, Sailing Energy