Amikor 18 éves lettem és kinőttem a táborozást, kicsit kétségbeestem, hogy hogyan fogom tudni folytatni, de szerencsére hamar rám talált egy fantasztikus lehetőség. Az alsóörsi CatRecben kezdtem el F18-as, majd Nacra 17-es katamaránon versenyezni, ami egy teljesen új, izgalmas, tanulságos terep volt. Vegyespárosban vitorláztunk Diószegi Zoltánnal a Balatonon és a tengeren is – megedzettek azok az évek testileg, lelkileg és mentálisan is. Végül az olimpiához kevés volt, amit vállalni tudtunk, mégis az, hogy megtapasztaltam egy kemény élsportolói felkészülést, máig meghatározza az életemet.

A kis katamarán után egy nagyobbon folytattam: a Team Black Jack csapatába kerültem be, egy SL33 fedélzetére bow(wo)mannek. Hiába az ismerős két test, ez ismét új terep volt: nagy hajón keveset vitorláztam előtte és a túraversenyzés is újdonság volt. A katamarános élmezőny csapatokban finoman fogalmazva nem igazán jellemző a női jelenlét, ezért büszke vagyok rá, hogy három évig részese lehettem. Az már csak hab a tortán, hogy a 2014-es, 46. Kékszalagon abszolútban harmadikak lettünk, a Nemere II. rekordját is megdöntve, 8 óra 5 perc alatt kerültük meg a tavat – ezáltal én vagyok jelenleg a leggyorsabb női Kékszalag versenyző.

A Black Jack csapatában a versenyzés mellett a Katamarán Suliban is oktató lettem, majd a Spartacus VE-ben ahol Török Peti mellett Optimist edzőként dolgozhattam. Ezzel már sokadszorra kerültem mélyvízbe a vitorlázással kapcsolatban, viszont ez is fantasztikus élményekkel és tapasztalatokkal gazdagított. Nagyon felelősségteljes, mégis hálás feladat a gyerekekkel dolgozni, főleg, hogy olyan szuper csapat jött össze Földváron!

Jelenleg nem vitorlázom, de pár év múlva ismét új terep vár rám, amit már nagyon várok: OP-s anyukaként szeretnék bekapcsolódni újra a körforgásba, illetve a szabadidős vitorlázást, túrázást is kipróbálnám – ez utóbbira eddig még nem sok lehetőségem nyílt. Emellett odavagyok minden más vízi sportért is, legyen az szörf vagy búvárkodás, ahol szintén bőven van még mit tanulnom.

A vitorlázásban az egész miliőt imádom: hogy vízen vagyunk, napon vagyunk. Hogy gyorsan megyünk, de az is jó, ha csak lebeg a hajó a vízen. Felemelő, ahogy a széllel együttműködve irányíthatjuk a hajót. Szeretem a kikötői életet, különösen, ha sok a gyerekricsaj és strandolni is lehet. Szeretem a hideg almafröccsöt, a kikötői éttermek klasszikus ételeit, különösen, ha egy hosszú, vízen töltött nap után fogyaszthatom el őket. A téli hidegben a nyárról álmodozva még hajót szerelni is nagyon szeretek!

Fotók: Novák Mária, Kollmann András