9 éve vitorlázom. Barátok által kerültem kapcsolatba a vitorlázással - leginkább azért, mert nem vittek magukkal: "pasis" program volt számukra, így aztán fogtam magam, és megtanultam!

Felnőttként, 8-9 évvel ezelőtt kezdtem vitorlázni a munkahelyemen működő szakosztályban. Hétvégi, naplementézős, társasági és családi időtöltésként indult ez a történet - ami mára már egész éves, hazai és külföldi, nemzetközi csapatokkal történő versenyvitorlázássá alakult át.

20 éve vitorlázom: igazi szerelem első látásra kapcsolódás volt, ami még most is tart. Amikor huszonévesen először ültem be egy 8MOD hajóba, és friss szélben vitorláztunk a Balatonon, akkor éreztem, hogy ez valami csodajó dolog! Ettől kezdve mindig kerestem az alkalmat, hogy mikor ülhetek fel egy hajóra, így a Bankár Kupán vagy bármilyen túraversenyen mindig rögtön kaptam a lehetőségen. Aztán úgy hozta az élet, hogy egy kicsit a munkám is a vitorlázáshoz kötődött, mert 2001-ben a Kenese Marina-Port kikötő és szálloda marketingkommunikációs tevékenységét koordináltam.

Még kicsi voltam, 6-7 éves lehettem, amikor Győri Attila, a nagypapám, a Fonyódi Vitorlás Egyesület elnökeként táborokat tartott a Balatonon: nem volt kérdés, mennünk kellett, természetesen nagy izgalommal! Ö aktívan jelen van/volt a vitorlázásban, ő irányított a vitorlázás felé, és tanított meg sok mindenre. Ezért nagyon hálás vagyok neki, mert ha ő nem lett volna, talán sosem tartanék ott, ahol most.

Gyerekkorom óta vitorlázom, de komolyabban 12 éves korom után kezdtem el érdeklődni a hajózás iránt. Apukám révén kerültem kapcsolatba a vitorlássporttal, ő vitte az egész családot minden nyáron, és rendszeresen jártam vitorlás táborokba is: itt volt lehetőségem "kishajós" élményeket is szerezni.

A Virág/Molnár Sailing Team a télen Portugáliában edzett: február végéig Vilamourában készültek a tavaszi európai Nacra 17 versenyekre, miközben céljuk az olimpiai kvóta megszerzése volt. Minden más versenyvitorlázóhoz hasonlóan a koronavírus járvány azonban az ő rövid távú terveiket is átalakította – Flórát az aktuális helyzetükről kérdeztük.

Születésem óta vitorlázom. Édesapám kedveltette meg velem ezt a sportot, aki maga is 8 éves kora óta vitorlázik, így hamar megbarátkoztam a vízzel és a sporttal. Gyerekkorom nyarait Balatonföldváron töltöttem apukám által tartott gyerektáborokban. Optimistben kezdtem, majd több kisebb hajóosztályt is kipróbáltam (kalóz, 420…).

A Budapest Boat Shown történt bemutatkozásunk apropóján következzen Fehér Boró #mysailingstory-ja, aki szintén ott volt velünk a beszélgetésen és elmondta neki, mint ifjú lánynak mit jelent a vitorlázás!

"Számomra nem feltétlenül az eredmény az elsődleges, hanem az, hogy magát a vitorlázást és a versenyzést élvezzem, szeressem. A Balatont imádom a legjobban, ugyanakkor fantasztikus érzés a nagy tengereken ilyen kicsi hajóval, lányként a természet erejét kordában tartva jó eredményeket elérni." Ismerjétek meg Fehér Boróka vitorlás történetét, tehetséges, fiatal versenyző, akiről még biztos hogy sokat fogunk hallani!