Weöres Márta
Mártit gyermekkora óta ismerem. Egy vitorlázó dinasztia legfiatalabb leánygyermekeként már 7 évesen hajóba kényszerült, miközben legszívesebben a strandra ment volna, de a családban mindenki vitorlázott. Halmozottan hátrányos helyzetét súlyosbította édesapja, aki mellesleg a helyi klub edzője is volt. Tiszteletre méltó hazai és nemzetközi eredményei, olimpiai részvétele mellett három diplomát is begyűjtött megfelelve a család elvárásainak.
Eredmények:
Optimist: legjobb eredmény – Magyar Bajnoki 3.hely (összevont ffi-női mezőnyben), Európabajnoki 10.hely (Flensburg, Németo. 1990), Garda meeting 580 hajóból 18.hely
470: összevont ffi-női mezőnyben 2001-ben és 2003-ban Magyar bajnoki cím (Payr Annával), az év női vitorlázója 2003-ban és 2004-ben, Nemzetközi világranglistán legjobb helyezés (ameddig el tudtunk jutni) 13.hely (2003).
Sydney-i olimpiai kvalifikációról egy hellyel maradt le (Szilvási Lillával), de nem adta fel, így Payr Annával az athéni olimpiai kvalifikáció már összejött.
Eltelt jó pár év az athéni olimpia óta, Márti 3 gyermekes anyaként az otthonában várja, hogy a járvány miatti bezártság végre véget érjen. Van időnk – ha nem is személyesen – egy kis múltidéző beszélgetésre.
Miként vált a harcos fiatal olimpikonból a hazai vitorlázás elismert szaktekintélye?
Alapvetően nem akartam soha élsportoló lenni. Gyermekkoromban tornáztam, vívtam, válogatott síelő voltam. Sportsérüléseket követően maradt a vitorlázás. Amikor főiskolára, később egyetemre jártam, a kiváncsiság hajtott, hogy meddig tudnék vajon eljutni, ha sokat edzek. Éreztem, hogy hamarosan kevesebb időm jut majd a hobbimra, mert a tanulmányaim után dolgozni is kell. Ezért ráhúztam és elkezdtem céltudatosabban a 470es versenyzésre fókuszálni. Az első lépés a vitorlás edzői képesítés megszerzése volt, ami korábban csak azért érdekelt, hogy saját olimpiai célomat segítse.
Sok áldozattal és sok munkával járt, de azt mondtam, hogy addig csinálom, amíg fejlődöm. Hát így jutottam el az Olimpiáig.
Az athéni olimpia után meghívást kaptam a dél-afrikai Team Shosholoza America’s Cup meteo csapatába, ahová olyan vitorlázót kerestek, aki kapocs lehet a versenyzők és a meteorológusok között. Két évig dolgoztam a csapatnál Valenciában meteotaktikusként. Ez a vitorlázás Forma 1-e, nagyon érdekes világ. Mivel nekem az időjárást, szeleket napi szinten kellett kövessem, nem volt pihenő. Ez amolyan 0-24h munka, amikor csak onnan tudtam, hogy vasárnap van, hogy aznap zárva voltak a boltok, nem tudtam reggelit venni. Itt mindenki nagyon komolyan és odaadóan dolgozott a csapatban.
A vitorlázással párhuzamosan belekóstoltam a sportdiplomáciába is. A Magyar Olimpiai Bizottságban a Környezetvédelmi Bizottság tagja voltam 2002-2006-ig, majd a Sportolói Bizottság tagja 2006-2010-ig. A Nemzetközi 470-es Osztályszövetség vezetőségi tagja voltam 2002-2006-ig, majd alelnökké választottak 2006-ban. Ezen tisztségről Emma lányunk születésekor lemondtam.
A Nemzetközi Vitorlás Szövetség Technikai Bizottságának és Női Bizottságának is tagja voltam 2004-től, illetve részt vettem az ISAF Környezetvédelmi Programjának megalkotásában. Emma lányunk születését követően évről évre mondtam le a nemzetközi sportdiplomáciai tisztségekről. Ezt követően inkább helyben kerestem lehetőségeket a vitorlázás támogatásához. 2009-től a Melges 24 osztályszövetséget menedzseltem és szereztem meg a rendezés jogát a 2014-es Európabajnokságnak, ahol Németh Enikővel főszervezők is voltunk egyben. Számomra a cél a Balaton megismertetése volt a nemzetközi vitorlázó társadalommal. Közel 20 nemzet állt rajthoz a majdnem 100 hajót számláló mezőnyben.
Amikor az AC-ről, Valenciából hazatértél, attól függetlenül, hogy már nem voltak olimpiai célok, nem hagytad abba a vitorlázást. Had osszam meg veled egy hozzád fűződő meghatározó élményemet. Az első magyarországi J24 EB-re készültünk, amikor megkerestél, hogy szeretnéd megismerni a hajóosztályt, mert egy leánycsapattal ti is szeretnétek elindulni. Beültetek négyen a hajóba és azon kívül, hogy fegyelmezetten fogtam a kormányhosszabbítót, egyértelmű volt, hogy ki a karmester. A rajttól a befutóig, a billentett fordulóktól a spi alatti génua-fock cseréig mindent kipróbáltatok, és minden mozzanatot te irányítottál. Azt sem felejtem el, amikor keményen helyretettél, mert a befutó előtt rosszul reagáltam egy helyzetre. Igazad volt.
Hát most megleptél, ilyen részletekre már nem is emlékszem. A hajón szeretem ha rend van, rendszer van, mindenki teszi a MAGA dolgát és csak azzal foglalkozik, amitől a hajó gyorsabban tud haladni, a csapat gördülékenyebben tudja a manővereket végrehajtani. Persze én is szeretek jókat nevetni és ellazulni a dekken, de nem a verseny alatt. Ha rajthoz álltam, akkor versenyezni szeretnék, ha versenyzem, akkor nem sétavitorlázom, hanem minden érzékszervemmel figyelem a hajót, csapatot és környezetem rezdülését. Ez nekem egy olyan fókuszált állapot, ami akkor lesz élmény, ha futam után nem találok semmit amit „benne hagytam volna”, mindent megtettem azért, hogy a leggyorsabbként érjünk körbe a pályán. Ha valamit jól szeretnék csinálni, akkor fontos, hogy azt jól gyakoroljam be, különben a rossz, hanyag mozdulat fog beidegződni. Futam után már lehet lazítani. Volt amikor olyan jól sikerült a lazítás, hogy a 470-essel kezemben a szendviccsel fel is borultunk.
Az America’s Cup-ot követően megszületett első lányunk, Emma, majd Zoé és kisfiunk Alen. Így az aktív vitorlázástól egy darabig elbúcsúztam, de nem bánom. Örömmel vagyok a gyerekeimmel és most már velük is egyre gyakrabban jutunk ki a vízre.
Mivel édesapám és bátyáim is vitorláznak, sok éven keresztül a családi 30-as hajóval, a Regulussal is indultunk versenyeken, nyertünk Magyar Bajnokságokat. Ez is nagy élmény volt a családi csapattal, de mióta 6 gyerkőc alkotja a legfiatalabb generációt, inkább gyerektúrákra járunk ezzel a hajóval.
Jelenleg 3 gyermekünket terelgetem, így csak ritkán jutok el versenyezni. Ha kijutok, akkor Melges 24-essel vagy Kalózzal vitorlázom férjemmel és gyerekeinkkel, néha barátnőkkel. Mivel vitorlázó férjem van, Ian Ainslie, viszonylag egyértelmű, hogy segítjük egymást abban, hogy vitorlázhassunk, akár együtt akár külön, akár a gyerekekkel. Mindketten szívesen töltjük a szabadidőnket a vízen, így sokszor a “kettesben töltött időt” is itt valósítjuk meg. Tavaly rajthoz álltunk férj-feleség párosként a kalóz osztály bajnokságán. Persze edzés nélkül nem illik elindulni egy bajnokságon, így a legkisebb fiunk alvásidejében edzettünk. Amennyi halzolás és forduló belefért egy alvásidőbe, annyit csináltunk. Rövid, de intenzív edzések lettek. A bajnokságot végül megnyertük, így dupla volt az öröm.
A csopaki lakhelyünkhöz közel eső vitorlás klubban az oktatás és edzősködés mellett létrehoztam egy ún. Lányprogramot is, aminek célja a leányok vitorlázással, Balatonnal való kötődésének erősítése volt. A program végére az ifi csapatban több lány volt, mint fiú és a fiúk csak azt kérdezték, hogy “fiú program” nincsen? Harmadik gyermekünk megszületése óta már nagyon korlátozott maradt a szabadidőm, így egyre szűkebb határ.
Azért a saját gyermekeinkkel is szívesen vitorlázunk. Ilyenkor vagy az unokatesókkal megyünk túrázni a 30-as cirkálóval, vagy a Melgessel éjszakai vagy hétvégi vitorlás túrára. Nekünk ezek a családi nyaralások. A Kalózzal is egyre többet vitorláznak a gyerekek, legfőképp miattuk vettük ezt a hajót. Ez az a hajó amivel könnyen kijutunk a vízra szinte bármilyen családi összeállításban és bármilyen céllal. Akár csak egy fagyira átugrani Füredre vagy elindulni egy bajnokságon. Anya-Apa, Apa-lánya, … sok lehetőség rejlik benne.
Mit jelent számodra a vitorlázás?
A víz közelségét, a természetben való időtöltést és azt, hogy teljes kikapcsolódást ad. A versenyzés egy másik műfaj, az nekem olyan mint egy társasjáték, ott a játékot szeretem. Igyekszem néha versenyezni, motivációra nincs szükségem, mert vitorlázni jó. Tanulni férjemtől tanulok, ha sikerül együtt vitorláznunk, versenyeznünk. Tőle többet is lehetne még tanulni, de most nincs rá kapacitásom.
Szerinted milyen lehetőségei vannak egy nőnek a vitorlázásban?
Gyerekként szerintem egyre könnyebb lányként a vitorlázásba bekapcsolódni, hiszen szinte minden táborban, egyesületben egyre több lány van. Felnőttként nehezebbnek látom a helyzetet. A hajótulajdonosok többségében férfiak, a hajókra szívesebben keresnek férfi legénységet.
Amint időm engedi, következő célom a feleségek, anyukák megismertetése a vitorlázással. Méltatlannak tartom, amikor a férfiak pl kikötéskor a feleségeket irányítják, hogy mit húzzanak, vonjanak és tolják le őket, hogy milyen ügyetlenek, holott sokszor a rossz kormányzás, elhibázott manőverezés miatt kerül a hajó az adott helyzetbe. Szeretném, hogy ha az anyukák és feleségek is magabiztosan manschaftolhatnának, lehetnének teljes értékű legénységei a hajónak. Meggyőződésem, hogy egy-egy hajóosztály egy-egy posztját leszámítva, ahol tényleg komoly fizikális erőre van szükség, a nők is teljes értékű manschaftok tudnak lenni. Amikor a női vitorlázást úgy próbálják propagálni, hogy fehér bikinis nők mosolyognak a hajón, igazából nagyon zavar. Szerintem ezzel többet ártunk a női vitorlázásnak mint amit segítünk. Sportos női vitorlázó imaggel tudnánk segíteni a nők aktívabb szerepét a vitorlázásban.
A női legénység átlalában alázatosabb, könnyebben és szívesebben tanul. Ha egy nőnek családja van, kicsi az esély, hogy vegyen egy hajót magának. Így hát ki vagyunk szolgáltatva annak, hogy hívjanak minket.
Ezért is üdvözlöm a Women On Water Hungary létrejöttét, mert egyre többen vagyunk akik felismerték és tennének is érte, hogy a vitorlázó nők image-ét erősítsük, a nőkkel történő vitorlázás pozitívumainak kiemelésével katalizáljuk a nők számára adódó lehetőségeket a vitorlássportban, segítsük őket a tudásuk fejlesztésében, legyen szó amatőr, szabadidős vagy versenyzési célokról egyaránt.
Na erről eszembe jut amikor tavaly egy Kalóz versenyen valami elfuserált manőver miatt korholtam áldozatkész mancsaftomat – életem párját – te átszóltál és megvédted őt, jelezve, hogy a kormánymozdulat sem volt tökéletes. Magamba is szálltam...
Ha valaki szeretné elkezdeni vitorlázni, mit javasolsz, hogyan kezdje el?
Vitorlázni megtanulni kisebb hajóval szerintem jobban lehet, mert a kisebb hajó érzékenyebb a manőverekre. Tehát akinek van lehetősége, az akár Kalózt akár más, hasonló méretű hajót válasszon. Ha csak nagyhajóra van lehetősége, akkor pedig próbáljon minél több csapathoz elszegődni legénységnek és járjon nyitott szemmel, a hajón merjen kérdezni mert a gyakorlatban rengeteget lehet tanulni.
