Talán nem érdektelen, ha áttekintjük, hogy melyek a legkritikusabb szabályok és szabálysértések a Kékszalagon.
Minden résztvevőnek nyomatékosan ajánlom, hogy olvassa át alaposan a versenykiírást és a versenyutasítást. Pontosan azért, mert ez a verseny nem szokványos regatta, nagyon sok szabályt ebben a két dokumentumban kell lefektetni.
Vegyük például a rajteljárást, amelynek részleteit évről évre a versenyutasításban találjuk meg. Milyen különlegességekkel találkozunk? Ilyen például a szektorokra bontott rajt: a 6-7 kilométeres rajtvonal északi részén csak a „rohanógépek”: katamaránok, liberák, háromnál több trapézzal rendelkező hajók rajtolhatnak.
De mi van, ha más téved ide? A versenyutasítás szerint ez a terület a többi hajó számára „zárt terület” és „akadály”. Előbbit nem találjuk a versenyszabályok definíciói között, de a magyar nyelv megszokott fogalmait értelmezve ez csak azt jelentheti, hogy ide nem szabad bevitorlázni. Nem nehéz belátni, hogy ennek biztonsági okai vannak: a teljesen másként manőverező, viszont lényegesen gyorsabb hajók között egy „hagyományos” hajó jelentősen megnöveli az ütközések veszélyét.
De mit jelent az, hogy „akadály”? Ezt a fogalmat megtaláljuk a meghatározásokban, és az itt alkalmazandó része így hangzik: „…egy terület, amelyet a versenyutasítás annak nyilvánít…”. Miért fontos ez? Azért, mert egy akadály elkerüléséhez helyet kell adni, hasonlóan ahhoz, ahogyan ez egy pályajelnél történik. Ha tehát egy útjogos hajó arra kényszerítene minket, hogy bevitorlázzunk a tiltott zónába, „Akadály, helyet kérek!” vagy hasonló értelmű felszólítással kérhetünk helyet a terület elkerüléséhez.
A verseny másik különlegessége a hosszú táv, amely a legtöbb hajó számára éjszakai menetet is jelent. Ezzel kapcsolatban általában két meghatározó szabálysértés fordul elő. Az egyik a motorhasználat. Itt le kell szögezni, hogy a Kékszalag esetében ebben a tekintetben nincs eltérés a megszokott versenyszabályoktól: a motor használata az (ötperces!) előkészítő jelzéstől a célba érésig (vagy a verseny feladásáig) tilos. Tehát kicsit sem lehet motorozni, azért sem, hogy odaérjünk a rajtvonalhoz vagy annak valamelyik részéhez.
A motort ötperceskor le kell állítani, a lendülete még viheti a hajó egy darabig, de innen kezdve a motorindítás a verseny feladását jelenti.
A Kékszalag ismertsége és népszerűsége ellenére is vitorlásverseny, amelynek sportszerűsége a szabályok betartására épül. Aki az éjszaka leple alatt motorozik, az csal – sportszerűtlenséget követ el azokkal szemben, akik az elemekkel és az álmossággal küzdve a sötétben is megpróbálnak vitorlázni és haladni a célvonal felé. Sajnos ez nem csak elméleti szabálysértés, ám a versenyrendezőségnek korlátozottak az eszközei az ellenőrzésre. Csak a mezőny sportszerű többsége segíthet abban, hogy elejét vegyük a visszásságoknak: ha motorozást tapasztalunk, óvjunk – csak így segíthetjük elő a tisztulás folyamatát!
A másik probléma a megfelelő fények viselése. Erre a versenyutasítás – de természetesen a Hajózási Szabályzat is – kötelezi a hajókat. Napnyugtakor tehát fel kell kapcsolni a fényeket, mert aki ezt elmulasztja, komolyan veszélyezteti saját hajóját és legénységét – hiszen rengeteg hajó manőverezik a környezetében, és megfelelő világítás hiányában könnyen történhet akár súlyos ütközés is.
Különösen a verseny első felében azzal is számolni kell, hogy rengeteg különböző sebességpotenciállal és manőverezési tulajdonsággal rendelkező hajó vitorlázik egymáshoz igen közel.
Ez természetesen nem „relativizálja” az útjogszabályokat – de vessünk számot azzal, hogy nemcsak gyakorlott vitorlázók ülnek a kormánynál. Ne próbáljuk meg minden áron kikényszeríteni az útjogunkat, néhány méter veszteség ezen a távon nem oszt, nem szoroz – egy ütközés nyomán azonban kárba veszhet a felkészülésre szánt rengeteg energia.
Szöveg: Náray Vilmos
