További örömre adott okot, hogy idén végre nem kellett az utolsó estébe nyúlóan komoly szereléseket végezni. Azért Petivel egész délután a hajón ügyködtünk, míg Zsuzsi bevásárolt a csapatnak, de megnyugtató volt, hogy minden legalább egy versenyen fel volt már húzva. Bepakoltuk a vizeket, pár fröccs is készült, a hűtő nagy áldás a felvágottaknak, még egy pezsgő is bekerült a keszthelyi bójára. Szerda délelőtt meglátogatott minket a Quantum Sails oszlopos tagja, Ákos is, hogy elmondja, eddig milyen rosszul állítottuk be a grószt. A későbbiekben beigazolódott, neki van igaza, és legalább egy óra menetidő nyereséget köszönhetünk tízperces tuningjának. Amíg Zsuzsiék felragasztották a számokat, örömmel nyugtáztuk hogy ez nem csak nálunk okoz enyhe komikumot. A kikötőben körbenézve volt, aki a félig elsüllyedt fingerről próbálta elérni, volt aki az orról lógott le, a kreatívabbak egy SUP-ot is igénybe vettek.


A Lányok és a WOW zászló
Délután átmentünk nevezni, begyűjtöttük a WOW zászlót (a nyolcfős csapatban három lány volt), és meghallgattuk Rauschenberg Miki előadását a várható taktikáról. Eddigre már látszott, hogy 2-3 csomós szelek lesznek, úgyhogy most először kipakoltuk az összes feleslegesnek ítélt cuccot, köztük egy tengeri mentőszigetet, és kb 100 méter fölös kikötőkötelet... A legénység is felhagyott korábbi kellemetlen szokásával, és a versenyt megelőző estére időzítette az érkezést, így a reggeli izgulás is elmaradt. Este még kőbe véstük a háromórás váltásokat, a hatfős 'on' és kétfős pihenő csapatokat, ami szintén újdonság volt és nagyon bevált. Megcsapoltuk kissé a jelentős rumkészletet, majd nyugovóra tértünk.

Csütörtök reggel öt, ébresztő! Nem mondhatnám, hogy friss voltam. Gyors reggeli, majd hat után elrúgtuk a partot – idő előtt, szuper. Útközben Gergővel, a másik kormányossal lebeszéltük az alap taktikát: első váltásban ő rajtol, én grószozok, a lányok trimmelik a fokot. Taktikában követjük Rausch tanácsát, és a Fehérszalagos saját tapasztalatokat: a vonal déli végénél megyünk el, amint lehet, le a parthoz, és a Siófoknál várhatóan felkanyarodó széllel megpróbáljuk venni Balatonkenesét. Vissza ugyanez a kifli, éjszaka partnyalás délen a parti szélre alapozva Fonyódig, aztán meglátjuk. Felprogramoztuk a navit, ami megkapta az ORC-ből kinyert polár értékeket, így talán a hajótuningra is sikerül rágyúrni. A déli rajtbója mondjuk teljesen máshol volt, mint a koordináták szerint, de az ott gyülekező tömeget nehéz lett volna nem észrevenni – nem csak mi akartunk lenn rajtolni, azért ez jó hír.
8:59, egyperces! Gergő szépen bemérte a rajtot:, a második sorból, jó tempóval tudtunk volna élesedni jobbcsapáson, azonban egy nagy cirkáló Vanderbilt-rajtot tervezett kb 50 másik testen keresztül. Felszúrt minket, feldobtuk szélbe, minden vitorla lobogott, ordítottam hogy kerülj ki, de csak nekünk jött, jó kétméteres csíkot hagyva a hajó oldalán. Nagyon nem tartom etikusnak ezt a megoldást, mert egyrészt veszélyes ekkora tömegben, másrészt szélben lobogtató hajót már ki kell (és lehet is) kerülni. Ódivatú már ez a vasboard-dolog, főleg egy ilyen hosszú versenyen. Lehűtöttem a vért követelő legénységet, nem ellenfél, nem fogunk óvni, de innen is üzenem: ha át akarnak jönni polírozni, örömmel várjuk őket.

A foredeck kiüli a hajót, és milyen jól! 106% polár!
Ezzel kicsit lendületet vesztettünk, letakart a mezőny, de összekaptuk magunkat és elindultunk jobbcsapáson a friss 6 csomós szélben. Nemsokára igazítottunk délre, majd a part mellett felpörgő szélben Code0-ra váltottunk, és balcsapáson megindultunk. Az óriáskerék hozta a várt eredményt: beforgott a szél, folyamatosan fordultunk a bója felé. 11-kor őrségváltás, megkaptam a kormányt, Miki a grósznál, Ági és Bazsi a foktrim, Peti és Zsuzsi előrement az orrba. A szél lejjebb állt 3,5 csomóra, de a mostanra egész jól beállított grósz és a trimmerek lelkesedése meghozta az eredményt: az eddigi 60%-os polárt felhoztuk 92%-ra, ettük meg a körülöttünk lévő túrahajókat. Közben az északi úgy tűnt beragadt kicsit. Hamarosan döntéshelyzetbe kerültünk, menjünk mélyvízbe, bójára élesen, vagy rajzoljunk egy 'nagy kiflit', és vállaljuk hogy a végén kreuzolni kell? Végül behúzódtam a víz felé (kb 30 hajóval együtt), és reménykedtem.

Jön a váltás
Délre kiderült, rosszul döntöttünk. A szél az elmúlt 20 percben 50 fokot ejtett, és 1,5 csomóra gyengült. Francba, a partnál kellett volna maradni. Spinnakerre szerelünk, de lassan azt sem fújja már ki semmi. Megpróbálunk a part felé evickélni, ahol több a szél, miközben magamban fogadkozom, hogy legközelebb jobban hiszek az okosoknak. Kétségbeesve nézzük, ahogy az északi frissülés behozza az eddig a fűzfői öbölben ácsorgó mezőnyt. Kínkeserves egy óra mire hozzánk is is leér, és behauzolunk a bója előtt fújó 4 csomós északnyugatiban haladó sorba. Bójavétel, spi le, génua fel, kettőkor csere, Gergő visszaveszi a kormányt. Nagyon lassú a hajó, állítgatjuk a trimet, de valahogy nem jó. Szélbeállunk, megpróbáljuk leszedni a hínárt, de nincs rajta. 3,5 csomós északi szélben csorgunk tovább Siófok felé, Code0 vissza, kicsit gyorsul a hajó, 60-70% a polár. Hát nem egy csoda, de most ez van. Csíkokat vadászunk Aliga előtt, a szél felmegy 5 csomóra, haladunk, ha nem is jól. A verseny végéig nem sikerült megfejteni, itt mit rontottunk el, de ez a szakasz volt a leggyengébb. A kenesei bóját 278. helyen vettük, Siófokot 331.-en. Újra itt az óriáskerék-hatás, de most a másik irányban, beélesedik, génuára cserélünk. A siófoki bója előtt kisimul a víz, tartjuk magunkat a szigorú rendhez és ötkor legénységet cserélünk. Visszakapom a kormányt, az én feladatom a kiírthoz képest teljesen máshol, menetiránynak keresztben lévő kapun átfűzni a lógó vitorlájú hajót. Induláskor a csapat megszavazta a biminitop fennhagyását, így a legtöbben ennek árnyékában próbálunk bújkálni, de borzasztó meleg van. Peti és Zsuzsi a fordecken kitartóan próbálják kiülni a hajót. A környező hajókkal megszavazzuk, hogy hínarazás címén csobbanunk egyet – nem elegáns, de azt nem lehet mondani hogy előnyt szereznénk a leengedett fürdőlépcsőtől. Végre vesszük a bóját, de szél nincs sok, az egy csomó nekünk kevés, hogy meginduljunk. Elöl sem tűnik jobbnak a helyzet, úgyhogy mindenki felveszi a Kékszalag-hangulatot: várjuk a szelet.

Gennakerrel Tihanynak
A 20 órás váltás hoz egy szellőt, Gergő belefordul, követjük le a csíkokat, takkolgatunk a cső felé. Raumosra tompul, felkerül a kisebb gennakker, az az elképzelés, hogy könnyebb vele a csőben hauzolgatni mint a nagy spivel. Detti ismerkedik a gennakkersottal, Miki csörlőzik neki. Sajnos hátulról jön a frissülés, a nyakunkba fúj jó néhány hajót. Kitartás! Jön a meglepetés, a meteorológia éjszakára egy északi szelet jelez, ami boríthatja az eddigi déli parti tervet. A két kormányos megszavazza az északi partot. Megbeszéljük, hogy a kompok után feltesszük a szélirányhoz jobban illő nagy spit, és Tihany takarását kerülve, nagy ívben megyünk majd észak felé.
Rig ship for night!
Szép ez a naplemente, de Badacsony felett jobban szerettük volna nézni.
Leragasztjuk a belső lámpákat piros fóliával, mindenki piros fejlámpát vesz. Nagy sikere van az újításnak, tök jól látunk éjszaka.  A műszerek is éjszakai pirosba öltöznek, aztán egyszer csak minden 0 lesz. Elmegy a széljelző. Az baj, éjszaka nagyon kellene... Szétszedem az árbóctőnél, aztán Peti megbontja a kormánynál, méregetjük multiméterrel, de nem tudjuk megcsinálni – ez van, megyünk érzésre tovább. 21.30-kor értünk át a szoroson, majd 22-kor megy fel a spi, és 23.00-kor őrségváltás vízközépen.

Trim rotation
Kezembe veszem a kormányt, Zsuzsi olvassa a meteort, azt mondja valószínűleg nem jön be az északi. Bammeg. Vízközépen tuti nem maradhatunk, ha nem jön szél ez halál. Ha van az északi, de gyenge, fel kell érte menni, de Udvariig? Óriási kitérő. Dobjunk mindent és menjünk le délre? Az sincs már közel. Topogok a kormánynál, Gergő épp alszik, Zsuzsival próbáljuk felrajzolni a térképen az útvonalat, tanakodom magamban, végül az dönt hogy délre nagyon telehátszéllel kellene menni. Spi le, Code0 fel, húzunk egy óvatos északit, Akalinál tervezek felérni az északi partra, és imádkozom, hogy addig ne álljon le. Eddig jó, 1-2 csomós szél fúj. Fogalmam sincs, hogy állunk, de nem érződik lassúnak. A déli partot nem látom ellépni, északon is álldogál két hajó – lehet nem volt ez akkora hülyeség?

estére már fárad a csapat
Aztán egyszer csak forogni kezd, hirtelen szembe fúj, aztán hátulról, mire meghazolunk már a másik irányból. Tíz perc kapkodás, káromkodás, még a szálingra is rátekerjük egyszer a spit. Mire kifújjuk magunkat, lejön egy északi – hú, itt van szél! Megjelenik két sárga villogó lámpa, jönnek szembe a nagyok! Csak megjött az az északi. Spi vissza balra, megindulunk a parttal párhuzamosan, vízközépen eljönnek a katamaránok, egyik a másik után, harsog alattuk a víz. Megnyugszom, ha ők benn mertek maradni, talán mi sem járjuk meg. 4 csomóra erősödik a szél, Akali előtt visszaadom a kormányt, és kettőkor elmegyek aludni.

Gergő figyeli a beeső spit. Itt már azért mindenkit megkapott a nap.
Amíg próbálok pihenni, Peti veszi kézbe a code trimmet, Miki a grószt, de leginkább a bogarak hullámaival kell küzdeniük, mint a szél által keltettekkel. Egy ponton felkerül a spi – Ági mint legújabb csapattag megkapja a sottot. Újfent megállapítjuk, hogy a fehér farfényt olyan találhatta ki, aki szereti a bogarakat a szájában... pont a kormányos mögött van, és mindegyiket odavonzza. Forgolódó szélben hausolgat a csapat, aztán Révfülöp előtt beáll a szél egy délire, és elkezd erősödni.

Napfelkelte. Ők még jönnek.
Péntek, 05.00. Csobogó vízre kelek. 5 csomós szél, raumos balcsapás, nagyspi. Átvesszük a hajót, beállok a kormányhoz, Zsuzsi spizik. Csúszunk előre, és csodáljuk a napfelkeltét Tihany felett. Gyengül a szél. Beérünk egy Bavaria 34-est, látom minket fotóznak a Napban. Emailt cserélünk – köszönjük a képeket itt is –, a végén kiderül hogy majdnem egyszerre értünk be. Hétkor jön egy finom frissülés, Peti, Miki és Zsuzsi leveszik a spit, kitekerjük a Code0-t. A műszerek is életre kelnek – maguktól...
Kormányzom, és feltehetőleg közben dumálok is
A 3 csomós kifújt szélben 8-kor Gergő visszaveszi a kormányt, enyém a grósz, Detti a Code trim. Vele ketten felváltva, centiről centire állítjuk a hajót, 90, majd 100% felett a polár, gyorsabbak vagyunk a szélnél is! 3,5 csomóban 4-el tudunk menni, de csak percekig, utána szétesik. Aztán megint felküzdjük, de ott tartani nem tudjuk sokáig. Ezt még tanulni kell, de kiderült rengeteg tartalék van a hajóban, az új grósz beállítás nagyon jó, vagyis hát eddig volt nagyon rossz...

Zsuzsi, a spi, és két csillogó kijelző
Kilenc előtt áll el a szél Györöknél, visszakerül a golyó, de lóg mint a gatya. Beállok spisottolni, de felesleges. Kínunkban 10-kor kihúzzuk a Code0-t, és kitámasztjuk a spirúddal, hátha így nem esik össze. Az akksik lemerültek, marad a meleg fröccs. Nem vagyunk egyedül evvel a helyzettel, valaki érdeklődik rádión az üresbe rakott járó motor szabályosságáról. Kicsit én is aggódom, hogy ha így megy tovább, kinn töltünk még egy éjszakát, és kellenének a navifények, de a meteo délutánra mond egy szelet, evvel nyugtatgatom a legénységet is. Átküzdjük magunkat a strand előtt, és 11-kor visszaveszem a kormányt. Gergőék elmennek aludni, befelé még kiszól a kabinból, hogy ugyanitt akarja visszavenni kettőkor, csak már hazafelé. Haha.

Reggeli tea és spi
Jön egy kis déli bríz, mindenki fáradt, de most kell koncentrálni. Életet lehelünk a csapatba, szerencsére lee-ben van árnyék, mindenki lóg lenn a korláton, küzdjük előre a hajót. Lekerül a rúd, a Code behúzva a másfél csomós szélben, Bazsi trimmeli, javítgatjuk a polárt. Nem segít, hogy a bóját már vett sporttársak előnnyel érkeznek szemből, én meg nem látok ki leeből, úgyhogy Miki, Peti hason az orrból, Zsuzsi, Ági a vitorla alatt fekve diktálják az érkezőket. Kicsit fordul a szél, inkább ívben föléjük megyek. Jó döntés volt, délről jön a frissülés, fodrozódik a víz, mi kapjuk meg elsőnek! 3,5 csomó nem sok, de most olyan mintha szélvihar lenne, szinte vágtatunk a bójára, javul a polár is: 80%. Készül a foredeck, meghauzoljuk a Code-ot, elegáns tempóban vesszük a mindkét jelet, és már durran is a beígért pezsgő a keszthelyi bójánál. Nagy ünneplésre azonban nincs lehetőség, visszafelé is jó a Code, tempósan jövünk kifelé az öbölből, és örömmel nyugtázom hogy az idefelé, a györöki strandnál szerveződő Kapcsoljunk Motorra Ha Ez Így Marad koalíció azonnal feloszlik, mindenki felderül. 12.36-kor, 261.-nek vettük a jelet, ez azt jelenti hogy éjszaka 70 hajót vertünk meg, és visszakerültünk a kenesei pozíciónk elé!

Haus után Keszthelynél
Györök után felkerül a spi, majd eljön délután kettő, váltás. Vigyorogva adom vissza a kormányt a beígért pozíción túl, visszafelé. Gergővel még megbeszéljük, hogy lemegy Fonyódnak, aztán lefekszem. Vízközépen kicsit gyengül a szél, de a szélváltón átérve újra erősödik. Mire felkelek, visszakerül a Code0, és 8 csomós északnyugatiban, a nekünk legideálisabb körülmények között megindulunk haza, mint akit puskából lőttek ki. Leírhatatlan az öröm, a szél 10-11 csomó körül van, a polár 94%, a látszólagos szélsebesség már 14 csomó körül jár, deckvízzel megy a nagy túrahajó, a legénység a korláton lóg – és végre a jó oldalon. Fenomenális érzés hazafelé rohanni. Ötkor átveszem a kormányt, tanakodunk kicsit hogy levesszük a Code-ot – a vitorlaszabó szerint 16 csomó látszólagosig bírja –, de végül úgy döntünk, toljuk még. Erősödésekben 60-70 fokra is leejtek, féltve a vásznat, hogy aztán a gyengülésben visszamenjek élesre. Kit érdekel, rohanunk, max igazítunk egyet Földvárnál... Zsuzsi, majd Detti trimmeli a Code-ot, Gergő a grósznál, a többiek húzzák a hajót a korláton, mindenki érzi, hogy ez már a hazaút. 7 csomós hajósebességgel esszük meg az ellenfeleket, Tihanyig vagy hat hajót megelőzünk, nem is kell igazítót húzni. Berohanunk a csőbe, még egy hajónak elmegyünk, aztán kicsit visszaesik a szél, 6 csomó.

még egy naplemente, most már örülünk hogy Tihany mögött
Tihany után két takk, majd nyolckor sportszerűen váltunk egyet a befutóra. Visszaadom a kormányt, Zsuzsi visszakapja a fokcsörlőt. Élesedik a szél, keressük a célvonalat. Kicsit szétesik a csapat is, már nem sikerül tartani a sebességet, 7 csomós szélben csak 3,5-el jövünk, le kell vegyük hűséges Code0-nkat, ez a szög már neki sok. Elengedünk kettőt a csőben lehagyott hajókból, de nem számít, az eredeti célkitűzés az volt hogy érjünk körbe, és érezzük, hogy jó helyen állunk. Préselünk a befutóra, még egyet kell igazítani, aztán 21.04.33-kor, abszolút 236. helyen befutunk, 36 óra vitorlázás után. Üdvrivalgás, a zsűrihajóról meg is tapsolnak. Fülig érő szájjal pakoljuk el a hajót, majd kikötünk Alsóőrsön, és még van erőnk kimenni egy meleg vacsorára, hideg fröccsre és egy borzasztó, de szükséges pálinkára... Felmerül a lányoktól hogy beállhatunk a tánctérre is, de ezt elég gyorsan leszavazzuk.

célra tarts
Összességében nagyon büszke vagyok a csapatra, ahhoz képest hogy zöldfülüként, egy nem erre a szélre való hajóval indultunk, végig lelkesen, eredményesen mentünk, egy-két olyan szakasz volt csak ahol nem állt össze, de nem adtuk fel, körbeértünk. Rengeteg tanulság volt, sok új beállítást megtaláltunk, és kiderült mi hiányzik még.
A gyönyörű Balaton szinte minden arcát megmutatta, volt szélcsend, bríz és deckvíz is, az eső szerencsére most elmaradt. A szigorú watch rotation, az éjszakai világítás, a hajó kiülése mind jól bejött, és sokat fog segíteni a következő versenyeken is, a Kékszalag pedig, mint mindig, örök élmény marad.