Azóta megvolt a tisztújítás, és amint az várható volt az elnökségbe azok kerültek akiket a nagyok jelöltek. Az elnöki posztra a BYC volt elnöke, Gerendy Zoltán ellenszavazat nélkül lett megválasztva.

Korábbi cikkemben prejudikáltam, hogy ezek után az elnökség és az elnök az őt jelölő egyesületek érdekeit fogja képviselni, a versenyrendszeren kívül eső vitorlázóknak meg annyi.

Volt is némi lelkiismeretfurdalásom, mert azért az mégse törvényszerű, hogy a megválasztottak megfeledkezzenek a szövetség alapszabályában lefektetett feladataikról, ezért már péntek reggel interjút kértem az elnök úrtól, már csak a tisztánlátás kedvéért is.

Nem csodálkoztam volna ha visszautasítja a kérésemet, de szinte azonnal fogadott. Vagy nem olvasta a cikkemet, vagy már csak azért is.

Elhatároztam, hogy nem hagyom magam eltéríteni, ha már ott vagyok én bizony mindenre rákérdezek, írtam is egy elég hosszú listát.

Néhány udvarias körmondatban értékeltem az MVSZ múlhatatlan érdemeit, a komoly nemzetközi sikereket produkáló versenyrendszert, a gazdálkodás egyensúlyának megteremtéséért és a működtetés professzionista feltételrendszerének megvalósításáért.

Az elnök úr derűs mosollyal fogadta a dicsérő szavakat elérkezettnek láttam hát a pillanatot, hogy a működés hiányosságaival is előhozakodjak.

Még nem tudom Zoltán milyen elnöke lesz a szövetségnek, de hogy kitűnő diplomata, az azon is lemérhető, miként a kritikai észrevételeket fogadja. Az még hagyján, hogy éppolyan derűsen mosolyog, mint amikor dicsérem, de azt érezteti, hogy esze ágában nincs védeni a mundér becsületét.

PH: Ha azt mondjuk, hogy a működtetés profi színvonalú, akkor néha úgy érezzük, hogy a nehézségek egy részét a szövi a versenyzőkre hárította. Mert, amikor egy versenyre már csak a vihar rendszeren keresztül lehet nevezni, amikor a nevezési díjat is csak átutalással lehet rendezni, amikor az egyik legvitatottabb intézkedés a kötelező sportorvosi vizsgálat megkerülhetetlenné válik, akkor fel van adva a lecke a sporttársaknak.

GZ: Ahhoz, hogy megértsük miért volt szükség a működés digitalizálására, látni kell, a szövetség adminisztrációs kapacitását. Lehet, hogy néhány szabályt a vírushelyzet is kikényszerített, talán ezeken a későbbiekben lehet enyhíteni. Azért azt is el kell mondanom, hogy a tagegyesületek sem mindig veszik igénybe a Vihar rendszer teljeskörű szolgáltatásait. Nem kellene a nevezési díjakat átutalni, ha a rendező egyesület aktiválná a Vihar kártyás fizetési lehetőségét. Ami a sportorvosi kötelezettséget illeti, egyetértek a felvetéssel, ez a rendszer ebben a formában megújításra szorul. Természetesen az élsportot nem lehet kivenni az erre szakosodott orvosok felügyelete alól, de meg kell, hogy találjuk a megoldást, hogy a versenyen résztvevő tömegek más elbírálás alá essenek. Addig amíg a vizsgálati kötelezettség él, a nevezési eljárást is megkönnyíti a nyilvántartás.

PH: Jelentős eltérés tapasztalható a versenyek rendezésében. Más a rendező egyesületek, a szponzorok elvárása és más a versenyzőké. Az egyesületek, a szponzorok a parti programokban érdekeltek, a versenyzők minél több futamot szeretnének. Lehet-e ezen a téren egységes elvárásokat megfogalmazni?

GZ: Azt tervezzük, hogy a versenyeket a jövőben is on-line kérdőíveken értékelnék a résztvevők, ez alapján  tudnánk egységesíteni a rendezőkkel szemben már megfogalmazott elvárásainkat.

PH: Jogosnak tűnő igény a klasszikus hajók megkülönböztetett megbecsülése. Ez a megbecsülés miért nem jár egy olyan klasszikus és igencsak népszerű hajóosztály számára mint a Kalóz? Évek óta kérjük, hogy szűnjön meg az osztály hátrányos megkülönböztetése, a túraversenyekről való távoltartása. Eddig érdemi választ ez ügyben nem kaptunk.

GZ: Egyet értek a felvetéssel, meg fogjuk vizsgálni mit tehetünk a Kalóz hajóosztály mozgásterének bővítése ügyében.

PH: A Magyar Vitorlás Szövetség alapszabályában deklarált feladata a vitorlázók érdekeinek képviselete. Ha ez a versenyrendszerben regisztráltak számára többnyire meg is valósul, a hajósok 70-80%-át kitevő nem regisztrált vitorlázók problémáival, felvetéseivel eddig senki nem törődött.

Lássuk, milyen problémák nehezítik a vitorlázók életét, kiszolgáltatottságát a jogalkalmazó  hatóságokkal! Kezdjük a Nemzeti Közlekedési Hatóság elvárásaival! Sok az értelmetlen jogszabály. A regisztrációs kötelezettség az Európai Unión belül sem egységes, de lényegesen lazább mint nálunk. Az üzembe helyezés, az időszakos szemlék procedúrája, díjazása megérne egy jogharmonizációs felülvizsgálatot, de ennek kezdeményezésére a hajótulajdonosok egyénileg nem képesek. Látsz-e lehetőséget, hogy a szövetség felvállalja ezt a feladatot?

GZ: Ez is egy olyan téma, amit szeretném ha valamelyik elnökségi tag felvállalna. Nyilván nem várható el, hogy gyors és látványos eredményt produkáljunk, de lépésről-lépésre elérhető, hogy a szövetséget érdemi partnerként ismerjék el. Tevékeny, aktív elnökséget szeretnék irányítani. Ha könnyíteni tudunk a hajótulajdonosok nehézségein, akkor közelebb tudunk kerülni  azokhoz is, akik eddig még nem láttak partnert az MVSZ-ben.

PH: Akkor ez lesz az az elnökségi tag, aki a elméleti és gyakorlati vizsgáztatás anomáliáin is felül tudna kerekedni? Mert a világ nagy részén nincs is vizsgakötelezettség. Van komoly oktatás és az egyén felelőssége, hogy kockáztatja-e hajója, utasai biztonságát. A vizsgakövetelmények sokszor értelmetlen nehezítése helyett, a vízbiztonság követelményrendszerének kimunkálásán kellene fáradozni.

GZ: Már a kérdés is azt sugallja, hogy rendkívül összetett probléma megtalálni a hatósági elvárások és a vízbiztonság megfelelő összhangját. Azt gondolom, hogy ha valóban érdemi kapcsolatot keresünk a teljes vitorlás társadalom közösségével, akkor meg is kell felelnünk az elvárásoknak.

PH: Ha már a hatóságoknál tartunk, nem hagyhatjuk ki a rendőrséget. Azokat a rendeleteket, melyeket a jogalkalmazó rendőr betartat, már nagyon nehéz racionálisan értelmezni.  Ilyen pl. a motorhasználat korlátozása. Amikor ezt a rendeletet alkották, az akkori bűzös-hangos motorcsónakokat akarták távoltartani a tótól. Ez többé kevésbé sikerült is, de azóta a motor a vitorlás hajókba is bekerült, és így semmi értelme a használat korlátozásának, mert ezek a hajók nem motorcsónakok. Számtalan ésszerű megoldása lenne a motorhasználat engedélyezésének, ha ebbe a munkába a szövetség is beleállna, talán lehetne változtatni ezen az elavult jogszabályon.

GZ: Nem hiszem, hogy ebben a kérdésben ne lehetne ésszerű kompromisszumos megoldást találni. Rajtunk nem fog múlni.

PH: Jöjjön a kedvenc témám! A viharjelző rendszer fokozataihoz rendelt korlátozások.

Egy uszonyos kishajó alapesetben a parttól 1500 m-ig, 1-es fokozatnál 500 m-ig 2-es fokozatnál semeddig sem mehet. Ez az előírás szembe megy a vízbiztonság követelményeivel. Az 500 méteres sávban egyáltalán nem szabadna hajózni, ha meg erős szélben nem mehet ki egy jollés, akkor soha nem tanul meg vitorlázni. El is tűntek a nem versenyző uszonyos hajók a Balatonról, mert értelmetlenné vált a használatuk.

GZ: Egyetértek a felvetéssel, meg kell találnunk a módját, hogy a kishajós vitorlázás újból teret nyerjen. Ebben úgy látom szintén lesz feladatunk.

PH: A közeljövőben a Bahart Zrt 11 kikötőjének lesz új üzemeltetője. Nem hiszem, hogy ez ne járna a bérlők érdeksérelmével.  Számíthat-e a bérlő a szövetség támogatására?

GZ: Azt még nem tudom, hogy a Bahart kikötők üzemeltetőváltása milyen érdekütközést eredményezhet, de azt szeretném, hogy a vitorlázók általánosságban számíthassanak ránk, ezért az elkövetkező időszakban súlyponti szerepet szánok a hajótulajdonosok és kikötő tulajdonosok elérésének. Ezzel a témakörrel külön elnökségi tag fog foglalkozni és egy ehhez kapcsolódó teljesen új pénzügyi modellt tervezünk elindítani, mely részben ezt az együttműködést lesz hivatott támogatni.

PH: A kikötők többsége abba a kivételezett helyzetbe került, hogy képtelen kielégíteni a keresletet. Nagyhajók, - manapság főleg 40 láb felettiek - hosszú várólistákon szeretnének helyet találni. A kisebb hajók kiszorulnak. Ez a fajta szegregáció a sportág megítélésének sem kedvez. A növekvő bérleti költségekkel a szolgáltatások színvonala nem tart lépést. Nem helyes, hogy a kikötők elsősorban az üzembiztonságra koncentrálnak, miközben a hajókon élő családok  jogos igényeit kevés helyen támogatják. A gyerekeknek minden kikötőben szervezett képzést kéne biztosítani, megfelelő hajóparkkal felkészült szakemberek irányításával. A helyi iskolákat is be lehetne vonni ezekbe a képző helyekbe. Ez lehetne a vitorlázás valódi utánpótlásbázisa. Tudna ehhez a szövetség  támogatást adni?

GZ: Azt gondolom, hogy a hajóállomány változása és bővülése teljesen normális folyamat, de egyetértek azzal, hogy ez nem szabad, hogy a kisebb hajók és az utánpótlás nevelés kiszorulásával járjon. A kisebb hajók vízen maradásához mindenképp klubszerű kikötő működés kell, amely nem elsődlegesen anyagi érdekek (maximális hajóhely bevételt célozva) mentén tervezi és működteti a kikötőket. Az utánpótlás nevelés sok kikötőben (elsődlegesen nagyhajós marinákban) el sem tud indulni, mert „zavarja” a normál működést, jóllehet sok nagyhajós vitorlázó egyben szülőként igényt tartana a vitorlástábortól kezdve akár a versenysport képzésre is.

Ezen is a klubrendszer erősítése segíthet, amely a fenti két szempontot megcélozva működik és egyben az adott helyi igényeket is kielégíti. Ehhez nagyon fontos, hogy az érintett önkormányzatok is felismerjék ezeket a szándékokat és támogassák a vitorlás klubok megalakulását és kikötők építését. Jelenleg a vitorlás klubok töredékének van csak saját kikötője.

PH: Van egy olyan népes társadalmi csoport, amelyik ugyanúgy jogot formál a tó használatára mint mi, de ebből nem egy konfliktus származik. Ők a horgászok. Szeretnék birtokba venni a kikötőket, és nem értik a hajósok ellenállását, nem tudva, hogy a propellerre tekeredő damil miatti tömszelence csere a hajók kiemelésével járó százezres költség. De felhozhatnám a Tihanyi csőbe telepített akadó zátony ügyét, ahol érthetetlen miért kell veszélyeztetni a hajózás biztonságát. Nincs itt tennivalója a szövetségnek?

GZ: A kikötőben, hajózási útvonalakon a horgászok nem valószínű, hogy érzékelik az általuk okozott károkat. Ők csak azt látják, hogy a drága pénzen vett horgászjegyük nem jogosítja fel őket bizonyos területek  használatára. Csak az lehet a megoldás ha a tiltás mellett az indokok is szerepelnének a közösség  belső kommunikációjában. Elérkezett az idő, hogy felvegyük a kapcsolatot a MOHOSZ illetékeseivel. Ne felejtsük el, hogy egy több mint félmillió regisztrált taggal rendelkező szervezetről beszélünk, melynek érdekérvényesítő szerepe egyáltalán nem elhanyagolható. Ami a kőszórások ügyét illeti, a helyzet rendezéséhez be kell vonnunk a NKH, a Rendőrség és a hatástanulmányokat készítő Debreceni Egyetem szakembereit is, hogy mindenki számára elfogadható megoldás szülessen. Az, hogy a legforgalmas hajózási útvonal mellé telepített zátony a mai napig nincs megvilágított kardinális jelekkel kijelölve, az szerintem sem helyes.

PH: Említettem a nagyobb hajók térnyerését a kikötőkben. Sajnos ez a jelenség magában hordozza a vitorlás társadalom kulturális átrendeződését is. Ez egy megállíthatatlan folyamat, mégis meg kéne teremtenünk a lehetőségét, hogy valamit átmentsünk a hajózás klasszikus értékeiből. A megjelenés, a csendes manőverek, a többiek hajómérettől független tisztelete olyan jegy, amit ha nem tudunk megőrizni akkor a vitorlázás is besimul a „szotyirágó” indulatvezérelt sportágak közé. Talán az MVSZ a sportág elismert véleményvezéreinek támogatásával kommunikációs kampányt indíthatna a folyamat megfordítása érdekében.

GZ: Azt gondolom, hogy aki szereti a vitorlázást, az el kell fogadja annak írott és íratlan szabályait. Az aktuális hajózási szabályokon túl a vitorlás hagyományok ismerete és tisztelete nagyon ajánlott minden vitorlázó számára. Az elmúlt években több nagyon olvasmányos könyv is megjelent a magyarországi vitorlázás történetének egyes szakaszairól, remélem ez a folyamat nem áll meg. Másrészről egyetértek avval a felfogással is, hogy a vitorlázók a parton is képviseljék a vízi szabályok gondolatvilágát és ennek alapelemeként minimum tiszteljék és türelemmel viselkedjenek sporttársaik vagy kívülállók felé. Szerencsére a vitorlázás olyan szép hagyományokat és értékeket hordoz (pl. mentési kötelesség, segítségnyújtási szabályok), amelyek könnyen átültethetők a hétköznapokba is. Ezek folyamatos ismertetése és köztudatban tartása szintén egyik jövőbeli feladatunk beleértve a klasszikus hajóink jobb megismerését és megbecsülését. Számomra mindig nagy élmény hagyományos balatoni hajókat a vízen látni (pl. kalózok, jollék, cirkálók)! 

PH: Olvasóink nevében is köszönöm, hogy választ kaphattunk olyan kérdésekre melyek ezidáig nem tartoztak a szövetség működésének centrumába. Bízunk benne, hogy a felvetett problémákra az új elnökség megtalálja a megoldást.

 Fotó: Gerő András, Szántó Áron