Érdekes azonban elgondolkozni azon, hogy miként alakulnak a prioritások, min múlik a győzelem manapság. Olyan tervezőprogramok állnak rendelkezésre, amelyekkel (kellő tőke rendelkezésre állása esetén), nem nehéz tökéletes hajótestet és vitorlákat készíteni. Persze ebben van túlzás, de azt régóta tudjuk, hogy a verseny már nem itt dől el.

Egy olyan hajóba, mint a Hugo Boss, több száz szenzort építenek. Mérik a hajó minden pontját, mérik a terheléseket a dőléseket minden irányban, a vertikális gyorsulást elől hátul, sőt mérik a kormányos állapotát is. Alex folyamatos EKG-n van, hogy a rendszer az ő adatait is figyelembe vehesse.

Oké, de mi lesz ezzel a sok adattal? Nyilván való, hogy másodpercenként százasával, ezresével érkező adatokkal az emberi agy nem tud mit kezdeni. Mi nem erre vagyunk kitalálva, a szextáns még csak -csak, de adatfolyamokat bámulni és értelmezni 24órában, az számítógépek feladata, és itt jönnek a képbe az öntanuló rendszerek.

Egy Raymarine ST1000-res automatakormány, ha érzi, hogy kicsit elfordult a mágneses iránytól, tol egy keveset a rúdon. Ha túl sokat tolt, kicsit visszahúz belőle. Ennyit tud. Reagál a változásra.

Ezzel szemben az új Hugo Boss IMOCA60-as hajón algoritmusok elemzik, hogy milyen időjárási körülmények és hajódőlés, sebesség és árbocterhelés mellett mekkora kormánymozdulat mekkora lassulást jelent. Az automata kormány már nem reagál a változásra, hanem előre tudja, hogy mi fog történni, ha megmozdítja a kormányt. Már ezt elég nehéz elképzelni a jó öreg ST1000 mellett, de még érdekesebb a helyzet, mert a rendszer meg is tanulja, hogy milyen körülmények között milyen kormányzással lehet a leggyorsabban vinni a hajót. Márpedig a hajót 90%-ban (ha nem 99%) az automata kormány vezeti.

Kísérteties ugye?  A robotok elveszik a kormányosok munkáját, méghozzá úgy, hogy megtanulják amit az emberek tudnak, csak egy kicsit még jobban. Egy jó kormányos érzi a fenekén, hogy mikor mennyit dől a hajó, milyen hullámra hogyan kell rákormányozni, mikor kell kicsit megfuttatni, mikor belehúzni. Nos ez a rendszer pontosan ugyanezt csinálja, csak jobban mint a legjobb kormányos, mert sosem fárad el, folyamatosan tanul és mindig a legjobb döntést hozza meg, másodpercenként akár ezerszer.

Lehet tökéletes a hajó, szuper a vitorla és tű pontos a taktika. Ha minden kormánymozdulat csak egy picivel többet lassítja a hajót, mint az optimálisan szükséges, akkor abból napok, hetek alatt óriási hátrány alakul ki.

Erre jött rá Alex csapata és ezért építettek a Nokia Labs-al közösen egy olyan öntanuló rendszert a hajóba, ami egyedülálló a mezőnyben, és ezért vezet Alex magazbiztosan már néhány nap után is.

Mielőtt bárki pálcát törne felettem, szó sincs arról, hogy ezeknek a vitorlázóknak a tudását, teljesítményét lebecsülném. Sőt! Alkalmazkodni ahhoz, hogy manapság többet kell nézni a monitort, mint tekerni a csörlőt, mindezt egy olyan hajóban, ami az ideje nagyrészét a víz felett repülve tölti, az fantasztikus teljesítmény minden szempontból.