Balatonfüred Városért Közalapítvány

8230 Balatonfüred, Szent István tér 1.

számlaszám: 73200110-11285438-00000000

közlemény: Tolnay Kálmán emléktábla

"AKIT TENYERÉN HORDOTT A SZÉL…" - Tolnay Kálmán életrajza

Tolnay Kálmán kishajótervező, kétszeres olimpikon, Kékszalag verseny győztese és többszörös magyar bajnok vitorlázó Balatonfüreden, az 1921-ben megépült Balatoni Yachtépítő Rt. szolgálati lakásában született 1924. november 28.-án. Azon a helyen, ahol most a Balatonfüredi Yacht Club klubháza található.

A tősgyökeres balatonfüredi szüleinek - Tolnay Kálmánnak és Kéri Lídiának - házasságából négy gyermeke született, köztük Kálmán, akit később a családot követve mások is már csak Lászlónak (Lacinak) szólítottak. Gyakran még a hivatalos megnevezésekben is előfordult. Nős volt, egy fia és egy unokája született.

A fiatal Tolnay Kálmán életpálya választásában irányt mutatott az édesapja munkássága. Ugyanis id. Tolnay Kálmán már 16 éves korában matrózként kezdett szolgálni 1901-1903 között az Ádám Károly tulajdonában lévő KISHAMIS nevű vitorláson, amelyik 1896-ban a Stefánia Yacht Egylet hajóépítő műhelyében épült. Ezután szerette meg egy egész életre a hajózást és a hajókkal való foglalkozást.

A vitorlázás és a hajósmesterség tudományára dalmát hajósok tanították meg sok társával együtt, akikkel a Balatonon 1911 és 1924 között sokat hajózott. 1908-tól 1955-ig a nyugdíjba vonulásáig a hajóépítő üzemben dolgozott, mint vitorlavarró, térmester és művezető. Elsajátítva az asztalosmesterséget 1920-ban a jachtépítő üzem vezetője is volt. Az ő nevéhez fűződik a vitorlavarrás hazai bevezetése és elindítása. A vitorlaszabás-varrás fortélyait a német Benrowitz mestertől tanulta meg Balatonfüreden. 80 éves koráig rendszeresen visszajárt a sporthajóépítő üzembe, hogy tapasztalataival segítse a vitorlakészítés fogásait, technikáját. Kezdetben feleségével és Ilona lányával a vitorlákat lenvászonból szabták-varrták, majd a textiltechnológia fejlődésével 1960 után a lenvászon anyagot felváltotta a terylén és a dacron.

Tolnay Kálmán polgári iskolai tanulmányait 1940-ben Balatonfüreden a Darányi Ignác Magyar Királyi Állami Polgári Fiú- és Leányiskolában fejezte be, majd Budapesten végzett 1944-ben a Magyar Királyi Állami Felső Ipariskola faipari tagozatán. Ez az iskolai végzettség a későbbi faipari technikusi képesítésnek felelt meg. Ebben az intézményben többek közt tanára volt Becske Ödön, akitől a kishajók szerkesztési, építési alapelveit, karbantartását és az építésekhez alkalmazott anyagok ismeretét tudta elsajátítani.

Az apai indíttatás, a szülői házhoz közeli Balaton és a megszerzett elméleti ismeretek hamarosan megmutatkoztak tehetségében. Az első próbálkozásokat az édesapja által biztosított balatoni evezős facsónakból átalakított és szerelvényezett vitorlással tette meg. Egyre ügyesebben forgolódott a Királyi Magyar Yacht Club vízen kikötött vitorlásai között, melyre felfigyeltek a hajótulajdonos vitorlázók is.

A B.H.R.T füredi Hajóépítő üzeme és a K.M.Y.C szomszédságának pedig olyan különös haszna volt, hogy az egyik klubtag, a kiváló vitorlázó Andrássy Géza gróf jóvoltából a hajóépítő igazgatója biztosított neki egy Benacsek Jenő (1943 után Hankóczy) által tervezett Balatoni dingi típusú vitorlás csónakot. A vitorlás pedig sárga színű vitorlával lett felszerelve, hogy a fiatal tehetség versenybeli helyzete könnyen felismerhető legyen a többi versenyzőhöz viszonyítva. 1938-ban 14 évesen aztán ezzel a vitorlással kezdett el versenyezni, de hamarosan egy 2 személyes Kalóz vitorlásba ült át. A váltás eredményesnek bizonyult, mivel 1943-ban a magyar bajnokságban már második helyezést, majd az első bajnoki címét kormányosként - a Balatoni Yacht Clubot képviselve - 1944-ben szerezte meg.

Tolnay Kálmánt, az édesapjához hasonlóan, már 17 éves korában a kishajók építése vonzotta. Nyári időszakban pl. munkát vállalva a hajóépítő üzemben Benacsek Jenő mellett rajzoló volt. Aláírása 1941. júliusi dátummal látható egy 20 m2-es túrajolle vitorlarajzán, melyet Bajcsy-Zsilinszky Endrének készített a hajóépítő üzem. A Felső Ipariskola elvégzése után 1944-1947 között így ezt a rajzolói munkát folytatta a hajógyárban. 1947-től 1952-ig pedig a balatonfűzfői Nitrokémia Rt-nél szintén rajzolóként dolgozott. Miután 1952-ben visszatért a hajógyárba, először részlettervezőként, majd a Műanyag- és Sporthajó tervezőiroda csoportvezetőjeként dolgozott 1984-ig a nyugdíjba vonulásáig. Ez a 30-35 év volt a füredi Hajógyár működéstörténetének - a termelés volumenét és a nagy dolgozói létszámot illetően - a legsikeresebb időszaka, miszerint evezős csónakból, különféle vízi- és jégvitorlásból, motorcsónakból 3100 db. készült el. Sikeres vonalterv munkája volt az M7-es típusú vitorlásé és a Csillaghajó (Star) vitorlástest - tűrés hátárok közötti – fenékvonalainak módosítása.

A sporthajógyártó-üzemben az 1960-as évek közepétől a fát, mint építőanyagot lassan felváltotta az ún. műanyag. Ennek a kihívásnak először a mindenkori tervezőcsoportnak kellett megfelelnie a külföldről átvett és saját gyártási tervek kidolgozásával, a prototípus hajók kipróbálásával és a változtatások átvezetésével. Ezeket a feladatokat a több mérnökből és technikusból álló kollektíva Szilágyi István osztályvezetésével és Tolnay Kálmán irányításával mindig eredményesen megoldotta, mint pl. az addigi „Balaton” vitorláscsalád a B16-, B18-, B21-, B24- és B31-es típusterveinek kidolgozása. Ezekből a legsikeresebb saját fejlesztés a B21-es, a legnagyobb darabszámban eladott a B24-es és a legismertebb, a tengeri vitorlázásra is alkalmas B31-es típus volt.

(Fotó: byc.hu)

Az 1972-es müncheni olimpia vitorlásversenyein egy új típus, a – Dragon helyett – a 3 személyes Soling került bevezetésre. Amikor 1970-ben az MHD Balatonfüredi Gyáregysége is megvásárolta a vitorlás gyártási jogát, mint a gyártósablont, akkor - a „Balaton” vitorlások fejlesztésével egy időben - beindult a hazai gyártásra való felkészülés, melynek irányításával Tolnay Kálmán (Laci), mint kiváló vitorlázó lett megbízva. A hajógyárban az összes teendő és kapcsolódó jog őt illette meg, más ehhez a témához nem nyúlhatott. A gyártás jogával egyébként a volt szocialista országok közül csak a füredi hajógyár rendelkezett. A fejlesztés eredményeként 1971-ben 2 db prototípus készült. Az M1-es vitorlaszámút Dominek Béla a NIKE FAK versenyzője, az M2-t pedig Tolnay Kálmán a BSC színeiben tesztelte. 1975-re további 3 készült el. Ennek az 5 vitorlásnak a hazai nyúzópróbája a Star, ill. a Dragon vitorlások között került sor. Még a Kékszalagon is elindultak. Tolnai Laci 1975-ben még részt vett az 5 Soling nem hivatalos bajnokságán. Az első külföldi megmérettetésre pedig 1974-ben Travemündében, majd 1975-ben Tallinnban a XXVII. Balti-tengeri Regattán - mint előolimpián - került sor. Az említett versenyeken nem születtek dobogós eredményei, de a sok fáradságos hajógyári munkának és versenyzésnek meg lett az eredménye, mivel ez a 3 személyes típus a hazai vitorlázók között egyre népszerűbb lett. Több neves magyar vitorlázó ült át ebbe a hajóosztályba és így 1980-ra már 18 hajógyári vitorlás készülhetett el.

Tolnay Kálmánnak egyaránt fontos volt a munkahelyi feladatokban és a versenysportban való helytállás, a XX. századi magyar versenyvitorlázás egyik és a mai BYC legnagyobb tehetségű alakja volt. A sportszerű, szorgalmas és tehetséges versenyző sportpályafutásának legjobb eredményeit nyomon tudjuk követni 1943 után:

1943 és 1975 között kormányosként 13 magyar bajnoki címmel, 6 második és 1 harmadik helyezéssel, mint legénység pedig 2 második hellyel büszkélkedhetett, melyek az 1960-as római, majd az 1968-as mexikói olimpián való részvételével teljesedett ki.

Ezek voltak az alábbi bajnoki és egyéb versenyeredményei a legénységgel együtt, akik segítették a kiváló teljesítmények elérésében:

Tolnay Kálmán (Laci) 1975 után már nem versenyzett többet, csak a munkaköréből adódóan foglalkozott a vitorlásokkal. 1984-ben nyugdíjba vonult. Ezt követően is – haláláig - gyakran lejárt kedves klubjába, de csak horgászni.

  1. szeptember 14.-én Zalaegerszegen a kórházban hunyt el. Nyughelye a Balatonfüredi Köztemetőben van.

Tolnay Kálmán (László) több kitüntetésben és elismerésben is részesült:

A Balatonfüredi Yacht Club Örökös Tagja;

1985-ben Veszprém megye legeredményesebb sportolója kitüntetés;

1991-ben A Magyar Vitorlás Szövetség Örökös Tiszteletbeli Tagja lett;

2002-ben Balatonfüred Sportjáért kitüntetés;

2011-től emléke előtt tisztelegve minden évben emlékversenyt rendez a BYC.